Amely nem csak Ausztráliában fekete nap immár, hanem a világ lóversenysportjában mindenütt. 

 Hat évvel Black Caviar színről való lelépése után ezen a napon fejezte be jelzőkkel már aligha illethető pályafutását a másik csodakanca, Winx is.

Kérem, nézzék el nekem, hogy a The Championships második napjának krónikája nem lesz igazán szakmai, de Önök is tudják ez a nap másról szólt. Mégpedig a túlcsorduló érzelmekről.

Hiába rendeztek a csodálatosan feldíszített Royal RandWINX-en (igen, nem elírás) 7 db Group besorolású versenyt szombaton, ez a nap egyetlen lovat volt hivatott ünnepelni. Akiről már annyit írtunk, hogy valóban nehéz bármi újat mondani.

A Channel 7 közvetítését nézve viszont mintha mi is a részesei lettünk volna “a nagy búcsúnak”. A kiváló televíziós stáb mindent, de igazán mindent megmutatott nekünk. Pl. azt, hogy Winx kamionja megérkezik, hogy a nyergelésnél százak szeretnék fotózni, hogy Tommy Berry a jártatóban gyorsan odaugrik elé, hogy még egy utolsó közös szelfit készítsen vele, vagy azt, hogy a startgép felé kentréző Királynőt a jegyhez nem jutó emberek százai fotózzák a pálya kerítésén kívülről. De a fotózás abszolút a leggyakoribb tevékenység volt aznap, mert még a berakodó személyzet tagjai is ezzel foglalatoskodtak szabadidejükben.

Néhány mondat a körítésről: nem csak az árbocokon lengedeztek a Winx zászlók, hanem a 43,833 főre rúgó közönség nagy részének kezében is. A pályán mindenütt búcsúztató feliratok voltak olvashatóak. Sokan öltöztek – a legextravagánsabb Winx kiegészítőket is alkalmazva –  kékbe, amikor pedig Winx megjelent a jártatóban, az égre repülőgépek kondenzcsíkokkal írták fel a nevét. A televíziós csatorna mikrofonjaira is és a képernyő jobb sarkába, a logójuk mellé is felkerült a kanca neve. A futamok előtt a táblákat körbehordozó hölgyek, mindannyian Winx dresszét viselték. Valóban minden részlet a helyén volt. Igazán királyi fogadtatásban részesült.

A verseny most sem tartogatott sok izgalmat. A riválisok közül kiemelkedett a japán ló, Kluger aki némi ízt csempészett a versenybe, de csak pár másodperc erejéig.

És ezek után nézzük pályafutása legfontosabb számadatait.

43 futás

37 győzelem

33 győzelem zsinórban

25 Gr1-es siker – világrekord

AUS$ 26,451,174 megnyert pénzdíj – ez is világrekord

83 Gr1-bajnokot győzött le – ez is világrekord

1464 napja veretlen – utolsó veresége: 2015 Australian Oaks (Gust Of Wind/Tye Angland/John Sargent)

No 1. pozíció az aktuális világranglistán

Ez volt Chris Waller 100. Gr1-es győzelme – már önmagában ez is micsoda story ugye? Pont vele…

“Nem hinném, hogy bárki jobban megérdemelné azt, hogy a 100. Gr1-es győzelmét a világ legjobb lova szállítsa neki, mint Chris” – mondta Peter Tighe, Winx résztulajdonosa.

A befutás után Bowman nem igazán tudott megszólalni. A könnyeivel küszködött. Azt mondta: „Ez a csodálatos kanca mind az öt kontinensről sok-sok embernek a szívét foglalta el. A világon mindenki rá figyelt ma.” Mikor a riporter megkérdezte, mit fog most tenni, ennyit válaszolt:

„Átadom a lovat a közönségnek.”

– értve ezalatt, hogy egészen a korlát mellé lovagolt, hogy a közel 45 ezres, őrjöngő, sikítozó tömeg az utolsó képeket készíthesse minden idők egyik legnagyobbjáról. Közben Tina Turner megaslágere, a „Simply The Best” üvöltött a hangszórókból, és a tv közvetítésben hosszú csend állt be, az égre pedig egy repülőgép a HALHATATLAN (immortal) szót festette. 

Mindenki a szavakat kereste. No meg a szemét törölgette. Bowman pedig később a vérző száját, ugyanis amikor meg akarta puszilni a világ leghíresebb lovát az “hálából” lefejelte őt.

A 10 év alatt sok cikkben leírtam: szerintem a világ leghíresebb lóversenyképe az, amikor “a Belmont” finisében Ron Turcotte hátrafordul és az ellenfeleket keresi. Szombat óta nem így gondolom: amikor Winx, Hughie és Chris megállnak az őrjöngő publikum előtt és kezüket az ég felé emelik, mire a híres “jelet” tízezrek mutatják vissza, az a sportág egyik legemlékezetesebb pillanata volt. A tweetben is és feljebb is láthatják.

Nem sokkal később a főszereplő eltűnt a szemek elől, de nem örökre.

A búcsúnak 32 oldalas különkiadást szánó Herald Sun Winxet minden idők legnagyobb ausztrál sport ikonjának nevezte ki.

A szerkesztőség csak mögé sorolta Heather McKay squash versenyzőt, Sir Donald Bradman krikettjátékost, Black Caviar-t és Rod Laver teniszbajnokot. Nem akármilyen névsor. (A négyszeres olimpiai bajnok úszó Dawn Fraser még a TOP 5-be sem fért be!) Ugyanezen lap azt írja:

“a Melbourne Cup leállít egy nemzetet, de Winx leállította az egész világot.” 

Ezzel nem szállhatunk vitába, és Bruce McAvaney Ausztrália leghíresebb sportriportere is a legnagyobb sportolók közé sorolta a kancát.

Világszerte tízmilliók azért választották a közvetítést, hogy Winxtől búcsúzzanak,

de ez a nap mégis Chris Waller mennybemenetele lett.

A Darren Weir-től „hozzá kerülő” Verry Elleegant (Zed) ugyanis a favorittól talán elvárható impresszív győzelmet aratott az Oaksban, így az ünnepelt tréner istállójában biztosan akad megfelelő minőségű utánpótlás a jövőben is.

A Sydney Cup-ban aztán már a világ legjobb trénerét, Charlie Applebyt is legyőzte a nap hőse, hiszen az európai vendég, nem találta a helyét, így Dubhe a fogadók kedvenceként csak 12. helyen ért célba. Itt mégis feljegyezhetünk egy európai részsikert, hiszen a győztes Shraaoh, Sea The Stars származású.

Ez már pályafutása 101. Gr1-es győzelmét jelentette a még mindig könnyeivel küszködő Chrisnek, aki az addig lefutott mindhárom Gr1-es futam nyerőjét idomítja.

A mesternégyes nem jött össze. Trenírozottja Unforgotten éppen oda futott be a Legacy Stakes-ben, ahová a fogadók várták: Dixie Blossoms mögé, csak éppen ez most a harmadik helyet jelentette, mert bombameglepetést okozva Kenedna (Not A Single Doubt) vágtázott át elsőként a célon, okozva ezzel mérhetetlen boldogságot a Ciaron Maher & David Eustace trénerduónak és a tulajdonosi körnek, akik úgy ordítottak és ugráltak, mint egy futballcsapat a megszerzett gól után. Hát még milyen boldog lehet az ír zsoké, John Allen, aki első helyi Gr1-ét nyerte Sydney-ben, miután 2011-ben a Racing Postban látott újsághirdetés alapján helyezte át székhelyét Ausztráliába.

Ez tehát “A Bajnokság” második napjának rövid krónikája. Egy fejezet lezárult, de ahogy pénteki cikkemben is írtam: 2013-ban azt hittük soha többé nem látunk újra Black Caviarhoz fogható csillagot, erre egy évvel visszavonulása után megkezdte karrierjét Winx.

Zárásként a nap főszereplőjének, Chris Waller-nek szavai:

Egy kis fogaskerék vagyok a gépezetben. Csodálatos csapatom van, akik kiváló munkát végeztek. Ritka az, hogy ők is megkapják az elismerést, így most had említsem meg őket. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint dolgozni. Az én feladatom nem az volt, hogy Winx-szel külföldre menjek és minél többet nyerjek vele, hanem az, hogy boldogan és egészségesen tartsam, ami talán sikerült is. Természetesen Ő életem lova, de mindannyian szerencsések vagyunk, akik láthattuk őt versenyezni. Emlékezetes nap volt. Jó eséllyel sosem fogom elfelejteni.

Hát mi sem. Mindent köszönünk, Királynő! Mindent köszönünk Waller Team.