Hónapok óta kiemelt figyelemmel követjük a Szolnokról érkező híreket.

Mármint a sportvagyon átruházását.

Ha valaki nem ismerné az előzményeket: dr. Nyerges Zsolt februárban bejelentette, hogy mecénásként kiszáll a szolnoki sportéletből, azaz nem kívánja tovább finanszírozni a 3 sportklubot (kosárlabda, vízilabda, foci) és ezek együttesét (sportvagyonnak nevezve) Szolnok városának ajándékozza.

Most abba ne menjünk bele, hogy nem kicsit furcsa ez az ajándékozás, hiszen „ez a vagyon” soha nem is volt az Övé (mármint a szó szoros értelmében, bár kétségtelen ő volt a klubokat működtető alapítvány elnöke), és abba sem, hogy miért jó ez a szolnoki polgároknak. Csak a létesítmények fenntartása ugyanis évente 1,3 milliárd (más források szerint 1,5 milliárd) forintra rúg.

Jól olvasták.

Ennyi csak a létesítmények fenntartása. 

El tudják ezt képzelni? Önöknek ajándékozunk 500 db balatoni luxusnyaralót. Önök azt bármikor használhatják, akár bele is költözhetnek, de az évi 1,3 milliárdos működésüket Önöknek kell kigazdálkodni? Jó kis ajándék ugye? Ezt kapta meg Szolnok városa. Micsoda öröm nekik.

Akármennyire szeretjük a kosárlabdát, ha Szolnokon élnénk, nagyon nem örülnénk annak, hogy évente 1,3 milliárd forint megy el a Tiszaligetben fekvő létesítmények üzemeltetésére a városi büdzséből. (Persze nem is onnan, hiszen Szolnok városa állami segítséget kapott, így az első évet megfinanszírozza a sportért rajongó kormányzat, azaz ismét az nyert bizonyíttatást, hogy idehaza mennyire nem üzleti alapon működik a sportfinanszírozás.) Még akkor sem örülnénk ennek, hogy pontosan tudjuk, a vízilabdázók nemrégiben Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepeltek, a kosarasok pedig kétszer is európai kupa négyes döntőbe jutottak.

Utóbbiak háza táján azonban most a világvégét vizionálják a szurkolók.

A Nyerges-érában az Olaj számított a kosárlabdasport zászlóshajójának,

akit minden ellenfél a le szeretett volna győzni, a csapat melynek érkezése majd minden rivális városában az év eseménye volt. Ebből a zászlóshajóból most nagyon úgy tűnik kifogták a szelet, és egy kisebb vitorlássá kezd átalakulni, hiszen Milosevic, Andric, Benke, Tóth Ádám távozása után napvilágot látott a hír: Vojvoda Dávid Olaszországba igazolt.

„Most jött el az idő, illetve egy olyan lehetőség, hogy érdemes kipróbálnom magam légiósként – mondta a Nemzeti Sportnak Vojvoda Dávid. – Huszonkilenc éves leszek szeptemberben, a legjobb korban vagyok, hogy megmutassam magam külföldön. A Reggio Emilia volt az a csapat idén nyáron, amelynél az általános igazgatótól az elnökön át mindenki szerette volna, hogy oda igazoljak. Legfőképpen az edző, Maurizio Buscaglia, többször beszéltünk telefonon, mély benyomást tett rám, jókat mondott a városról, a csapatról. Egyébként is ismertem a közeget, játszottam ott egy EuroChallenge-mérkőzést a Szolnokkal, tapasztalhattam, mennyire népszerű a szurkolók körében a klub. Nagyon izgatott vagyok, nagyon várom a lehetőséget, pluszmotivációt jelent, hogy meghatározó játékosként számolnak velem, arról nem is beszélve, hogy karrierem egyik legnagyobb kihívása lesz, hogy bizonyítsam, egy igazi topbajnokságban is megállom a helyem.”

Érdekes megnézni a fórumokon a szurkolói lélektant. Szinte minden Olaj szimpatizáns búcsúzik Vojától és köszönetet mond neki, az itt eltöltött kiemelkedően eredményes éveiért, hiszen neki is Szolnok jelentette pályafutása eddig csúcsát (hat éve alatt nyolc kupát tehetett vitrinjébe). Többen minden idők legnagyobb Olaj ikonjának tartják őt, ami talán még egy állami kitüntetésnél is nagyobb elismerés számára, hiszen mindenki tudja: Szolnokon Berkics a király.

A hozzászólók többsége viszont nem kíméli az új vezetőséget, amely összetételében szintén változott. Tóth Zoltán évtizedek után távozik, míg Báder Márton alig 2 – rendkívül sikeres - szezon után máris tovább áll.

És, hogy mi áll a bevételi oldalon? Jelen pillanatban az extraklasszisnak semmiképpen nem nevezhető, bár magyar válogatott Juhos Levente és egy új ötös, az amerikai Demetris Morant személye. Hát ez nagyon karcsú.

Messze van még a bajnokság kezdete és jelen állás szerint a Tisza-partiak nem is indulhatnak nemzetközi kupákban, de az eddigi jelekből úgy tűnik: vége az arany éveknek Szolnokon, bár eszünk ágában sincs temetni Kovács Péteréket.

Hogy a zászlóshajóból valóban egy kis vitorlás lesz-e, erre majd még visszatérünk.

A szolsport.hu képén a sportcentrum