93 éves korában elhunyt John I. Charody, vagy, ahogy 1927-ben, Magyarországon anyakönyvezték: Csarodai János.

„1953 és 1956 között a Kőolajkutató és Feltáró Vállalat Geofizikai Kutatóintézetében dolgozott. 1956 után Ausztráliában vezető pozíciót töltött be a Bridge Oil Ltd., Aurora Minerals, Project Mining, valamint több tőzsdén jegyzett olaj- és bányász társaságnál. Winton Enterprises Pty.Ltd. és a Galina Investment nemzetközi tanácsadó cégek elnök-vezérigazgatója. Charody úr. 1971-től az Ausztrál Igazgatók Intézetének, 1967-től az Ausztrál Vezetési Intézetének tagja, békebíró 1972 óta. 1973-ban az angol királynő kitüntetettje (Member of British Empire) Ausztráliáért tett szolgálatáért. 1990 után az Ausztrál Szövetségi Kormány Budapestre akkreditált, a régió kapcsolataiért felelős kereskedelmi minisztere 12 országban. 1997-ben a magyar köztársasági elnök az ausztrál–magyar pénzügyi kapcsolatok fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét adományozta neki. A Pick Zrt. igazgatósági tagja. A Csányi Alapítvány a Gyermekekért kuratóriumának tagja.” – olvashatjuk életének rövid összefoglalását a Mol Group honlapján.

Hogy mit keres ő a Racing Portalon?

Charody úr a lóversenyzés szerelmese, örök megszállottja, bőkezű mecénása és e sorok szerzőjének barátja volt. Már igen fiatalon magával ragadta a sportág varázslatos világa, és a második hazájának tartott Ausztráliában a legnagyobb futtatók közé emelkedett. Baráti kapcsolatot ápolt a képen látható kupák királyával, Bart Cummingssal, az Arrowfield Stud “nagyfőnökével”, John Messara-val, sőt volt közös lova, az akkor még hivatalába be nem iktatott miniszterelnökkel is.

A lóversenyzés mellett a labdarúgás és a vízilabda volt a kedvence, ezért is érezte különös megtiszteltetésnek, hogy 2000-ben őt kérték fel, hogy legyen a Magyar Olimpiai Csapat vezetője, olimpiai attaséja a nyári olimpiai játékokon, amelyet „egyik otthonában”, Sydneyben rendeztek. (Ezzel párhuzamosan az Ausztrál Olimpiai Bizottságnak is tagja volt!)

Azonban ezekről a sportágakról nem tudott olyan szenvedéllyel, átéléssel, lelkesedéssel beszélni, mint a lovakról. A Sydney Jockey Club tiszteletbeli elnökeként egyfajta nagykövete volt a lóversenyzésnek. Magam is megtapasztaltam mindezt, amikor is 2009-ben Steady As A Rock Milánóban versenyzett, ezt a kártyáját a kapunál felmutatva azonnal az igazgatói páholyba vezették kis csapatunkat. Persze ő sosem hivalkodott ezzel. Szerényen állt hozzá, mind a gazdasági életben betöltött magas pozícióihoz, mind a futtatói sikereihez.

A lóversenyzésben nem egy egyszerű owner volt. Mindent tudni akart a lóról. A származást, a felmenők és maga az érintett eredménysorát, de a lábszerkezet, a küllem és ezernyi más aprónak, jelentéktelennek tűnő adat, legalább annyira fontos volt számára, mint hogy ki lesz a zsoké.

A lóversenysport egy nagy alakjától búcsúzik. Sok-sok ilyen szenvedélyes futtatóra lenne szükség világszerte.

Nyugodj békében, Barátom!