Nehezen eldönthető, hogy kit nevezhetünk a  világ legjobb zsokéjának. 

Mai ünnepeltünk egész biztosan benne van az elitben.

Egy klasszis sztárzsoké akiért egy egész világ rajong, egy név aminek hallatán mindenkinek eszébe jut minimum egy fantasztikus győzelem. Bemutatjuk Önöknek, hogy miből lett a cserebogár. 

Az 1983. szeptember 18-án, Brightonban született Ryan Moore emlékszik arra napra amikor az első nagynevű tréner, akinek dolgozott elé helyezett egy pohár italt és így szólt: „Idd meg, fiam!” Richard Hannon ezt a választ kapta: „Nem iszom, főnök.” A mester azt felelte: „Nem leszel cseszett jó, ha nem iszol.”

Kiderült, hogy a gyakornok Moore igazán tehetséges annak ellenére, hogy visszautasította Hannon ajánlatát, ami igazán kedves volt és lényegében egy beavató szertartás tréner és zsoké között. Newmarketi otthonában, Moore vicces történeteket őriz a korai időszakról mielőtt még a világ egyik legdominánsabb versenylovasa lett és minél közelebb kerülünk, rájövünk, hogy a szakértők jogosan mondják róla, hogy ő a modern Lester Piggott.

Néha kifürkészhetetlen, és idegenkedő a nyilvánosságtól de Moore az élő példa, hogy a legcsendesebb emberek a sportban néha a legérdekesebbek, mert ők gondolkodnak amíg a többiek beszélnek. Moore analitikus gondolkodása az egyik legélesebb képessége.

Az elmúlt időszakban megnyerte a Prix de l’Arc de Triomphe-t Found nyergében és két nagy „jövő bajnokai” versenyt kétévesek részére, Rhododendron és Churchill által. Az utóbbival szerezte meg az idei szezon 20. Gr1 győzelmet Aidan O’Briennek.

Természetesen Moore kiváltságos O’Briennél, hisz a legjobb telivéreket kapja. Nagy szerepe volt az idei 20 Gr 1 (azóta már 22 – a szerk.) győzelemben. Sokat tudunk arról, hogy tehetsége bejárja az egész világot a legrangosabb versenyekben – hisz hajlandó kockázatot vállalni, besorolni a mezőny végére, hogy megvédje a lova végsebességét – de keveset tudunk róla, mint ember, mert nem szeret hangot adni magának a nyilvánosság előtt.

Ő volt a legfiatalabb a csapatban amikor Hannon istállójába került miután elhagyta otthonát, hogy szerencsét próbáljon. „Gyereknek éreztem magam.” -mondta. „Egy jótékonysági futballmérkőzésen vettem részt, ahol megsérültem és hat hétig nem tudtam lábra állni – ami nem nyűgözte le túlságosan Richard Hannont.”

Mint lovasok, Moore családja Plumptonban, Fontwellben és később Cheltenhamban tartózkodtak mielőtt még sikeresebbek lettek. De Ryan másfelé vette az irányt, Chantilly, Newmarket és Ascot felé. Mérete, agilitása, magabiztossága és gyors helyzetfelmérő képessége kedvezett neki miközben megtanulta, hogyan vezesse győzelemre lovait és hogyan váljon belőlük több millió font értékű telivér majd később drága fedezőmén.

„Először arra gondoltam, hogy ugrólovas leszek. Az első lovaglásom ugrópályán volt, de örülök, hogy szerencsére megálltam a növésben. De ugye azzal a kártyákkal játszik az ember, amiket kap. Nem lett volna probléma, ha végül az ugrószakmában maradok. Azt is élveztem. De sokkal jobban szerettem galoppozni velük, és szerencsére volt lehetőségem kipróbálni a síkversenyt.”

A lósport mellett a mai napig nagy rajongója a focinak emellett imádja a teniszt is. Fiatalon professzionális futballista akart lenni, de végül feladta azért, hogy csatlakozzon Hannon akadémiájához. Szabadidejében örömmel tölti el, ha leülhet egy-egy teniszmeccsre, különösen szívesen nézte Andy Murray és Del Potro olimpiai meccsét.

A „különböző forgatókönyvek” világában a pánik a legnagyobb ellenség. „Ez nem túl jó neked, ahogy a lónak se. Megpróbálod simán megcsinálni, persze pánikolsz, hogy nem fog simán menni. Ez természetes, érzed, csak mész az árral.”

A Piggott összehasonlításon Moore jól mulatott. „Próbáltam beszélgetni Lesterrel de nem igazán mutatott érdeklődést. Ő tipikusan olyan, aki szereti megtartani magának a dolgait“. A közös nevező bennük, hogy Gr 1 besorolású telivéreken ülnek és mindketten világklasszisok.

„Ebben a sportban a legfontosabb dolog, hogy higgyek a lóban, akit lovagolok. Ezért különbözik a többi sporttól, ez nem csak rólam szól. Én abban hiszek, hogy MI tudunk nyerni, együtt. Amikor tudod, hogy egy nagyszerű lovat lovagolsz és úgy gondolod, senki nem győzhet le titeket, ez egy nagyszerű érzés.  „Az egyetlen helyzet, amikor stresszelek, mikor azt a lovat lovagolom amit mindenki győztesnek hisz, ez jó dolog de egyben mégsem.”

 

Annyi biztos, hogy Ryan Moore-nak nem volt szüksége arra az italra Richard Hannontól ahhoz, hogy jó legyen, mert anélkül is világklasszis zsokévá vált.

A cikk a Telegraph-ban megjelentek alapján íródott.

Pőcze Franciska (Racing Portal), kép: Fotó: couriermail.com.au