Ellentétes irányban.

Mi is ott voltunk Székesfehérváron, amikor is az Olajbányász -20-ról fordítva nyerte meg aktuális mérkőzését. Aki nem csak az összefoglalóból értesült az eredményről, az pontosan látta a történteket. Nem elvitatva a villámrajtot vevő és kiválóan célzó hazaiak érdemeit, de ha kettéválasztjuk az első és második félidő vendégkereteit, bizony szignifikáns különbség látható, amit a számok is alátámasztanak.

Mondjuk ki világosan: klassziskülönbség van az Olaj játéka között egy U23-as játékossal a parketten, mint nélküle.

És nem az Olaj az egyetlen ilyen – "mesterségesen lefojtott” - csapat!

„A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége az elsők között ismerte fel, hogy mesterségesen kell beavatkoznia a csapatok között zajló versenybe annak érdekében, hogy megfelelő számú fiatal szerepeljen a felnőttek között. Az elmúlt harminc esztendőben a légiósok egyre nagyobb szerepet kaptak a klubokban, a fiatalok közül viszont tényleg csak az extra tehetségeknek sikerült utat törniük.” – olvashattuk a Nemzeti Sport Online kiadásában, október 26-án.

Kérdezzük tisztelettel: És? Kinek rossz ez?

Mármint, hogy egyre több a légiós.

„A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége célja a FIBA versenyszabályainak megfelelő, „fair play” szellemű kosárlabda sport irányítása, szervezése, fejlesztése és népszerűsítése, nemre, fajra, vallási és etnikai hovatartozásra tekintet nélkül minden korosztályban és bajnoki osztályban, valamint a sportág nemzetközi szereplésének elősegítése.” – olvasható a szövetség alapszabályában.

Leírva ugyan itt nincsen, de sajnos a vezetők a legfontosabb dolgot elfelejtik: a kosárlabda, mint minden más sportág a NÉZŐÉRT VAN.

A néző áll a középpontban, nem pedig a játékos, a klub vagy a válogatott.

Ezek mind másodrendűek a néző mögött. A szövetség több szempontból sem felel meg a saját alapszabályában leírtaknak, hiszen ez a kiírás (az első félidőben egy 1999. január 1. után született játékos, míg egész mérkőzésen egy magyar születésű játékos szereplése kötelező!) például a FIBA Europe Cup-ban a szolnokiakat emiatt hátrány éri, hiszen egész mérkőzésen kötelező egy honfitársunknak a pályán lennie, azaz ezzel egyértelműen hátrányos helyzetbe hozza Suboticékat és semmiképpen nem nevezhető fair-nek.

Több szakértő, korábbi legendás játékos is elmondta: ne csináljunk helyet a fiataloknak,

hanem harcolják ki a csapatba kerülést! A szövetségnek nem mesterségesen kellene beavatkozni a szabályrendszerbe, hanem például kötelezően előírni, hogy 2021-ben ne kaphasson NB 1/A-s licenszet az a klub, aki még mindig a kőkorszakban él és a III. évezredben nem tudja megoldani az online jegyértékesítést. 

A szövetségnél elfelejtik, hogy a néző a csillagokért vált mozi vagy színházjegyet. Ugyanígy nem a fiatalok pallérozódását szeretné látni a kosárcsarnokokba kilátogató szurkoló sem, ameddig az amerikai sztárok a padról követik az eseményeket.

A parkettre a legjobb öt játékosnak kell kifutnia, nem pedig az ilyen-olyan szabállyal átalakított kereteknek.

A jelen szabályozás egyértelműen kárt okoz a kluboknak. Azért fájó ez a vaskalaposság idehaza, hiszen elég megnézni, hogy működik a világ egyik legnagyobb brandje, az NBA. Nem feledjük persze, hogy ott kizárólag üzleti alapon van minden felépítve, de sok-sok dolog átemelhető lenne tőlük.

Kérdezzük meg a nézőket például Győrben, hogy hétről-hétre (ugyanazon jegyárért) hét világklasszist, vagy egy-két fiatal magyarral felálló kézilabda csapatot nézne szívesen? Ki az az őrült (barátokon, szülőkön kívül), aki utóbbira szavazna?

Kérdezzük meg a döntések előtt azt, aki fizet az előadásért!

A nézőt.

Mert a kosárlabdázásban idehaza nagyon rossz irányba mennek a dolgok. Még nem késő megállni a lejtőn.

Kép: Treattelling