1927-ben ezen a napon született a lóversenysport egyik legsikeresebb alakja.
A kenguruk földjének versenyüzeme lényegesen szegényebb lett volna, ha anno a 16 éves Bart nem ment volna fejjel a falnak, és megfogadta volna az orvosa tanácsát: “Egyszerű, tartsd távol magad a lovaktól és a portól”. Nem tudta, hogy lehetetlent kért tőle: Bart az asztmával mit sem törődve visszatért apja, Jim istállójába, hogy megetesse a lovakat.
Az azóta eltelt hét évtized során aratott 12 Melbourne Cup győzelmével az egykori beteg fiú egyértelműen rászolgált a Cups King – Kupák Királya elnevezésre, mellyel a hazai, ausztrál rajongók illették meg. De nem csak évi egy nagy diadalt ünneplő tréner volt ő, hanem “Gr1-gyáros”:
268 Gr1 sikere a második legtöbbnek számít az ausztrál lóverseny-történelemben
(T. J. Smith, Gai Waterhouse apja 279-et nyert). Számos elsőrangú sikerével kapcsolatban egyszer ezt nyilatkozta:
“Nem tartom számon a győzelmeket, bár furcsán hangozhat ez. Sosem tekintek hátra, mindig csak előre és előre. Nincs időd a múlton merengeni. A verseny megy tovább, és menned kell vele.”
Ezzel a filozófiával összhangban, Cummings nem volt avval elégedett, hogy a déli államokban sikeres idomárként csak ül a babérjain, ezért 1975-ben a családjával együtt Sydney-be költözött, ahol létrehozta Leilani Lodge-ot Randwick mellett. Akkoriban sokan azt gondolták, hogy különösebb veszélyt nem jelent az ottani versenyüzem meghatározó alakjaira. Azóta tudjuk, hogy tévedtek. Bart ment, látott, és győzött!
Mi volt a titka? Kérdezték tőle sokan. A tréningezés módszere? “Egy jó ló meg fogja nyerni a versenyt, amire tudatosan készítetted.” – hangzott a válasz. Akkor talán a takarmányozásban rejlett? “Szeretek annyit adni a lovaknak, amennyit megesznek.”
Csodálatra méltó érzékkel válogatta ki az éves csikók közül a majdani nagydíj-nyerőket, ennek ellenére azt mondta: “Megpróbáltam kiküszöbölni azt a spekulatív oldalát a versenyzésnek, hogy a Gr1 nyerteseket már yearlingként kiválogassuk. Ha nem érték el azt a szintet, sok más lehetőség adódott a számukra.” – Ha viszont mégis felértek oda, legkevésbé az idomárjuk volt meglepve.
1996-ban Saintly-vel. Fotó: cdn.newsapi.com.au
Amikor 1965-ben megnyerte élete első Melbourne Cupját Light Fingersnek köszönhetően, akkor egy lélegzetelállító sikertörténet vette kezdetét. Még további 11 MC győzelem, a második és harmadik mindjárt zsinórban (1966-Galilee; 1967-Red Handed). A ’70-es évek fényesek voltak a legjelentősebb auszi verseny tekintetében: 1974/75-ben duplázót ünnepelhetett Think Big “személyében”, amit ’77-ben és ’79-ben Gold And Black és Hyperno elsőségei követtek. A következő trófeákra több mint egy évtizedet kellett várni, ám a ’90-es éveket mindjárt duplázással kezdte a Cups King, hiszen Kingston Rule 1990-es sikere után 1991-ben Let’s Elope volt a legjobb. ’96-ban Saintly, ’99-ben Rogan Josh szerzett örömöt Bartnak, míg élete utolsó Melbourne Cup serlegét Viewed hozta el neki 2008-ban.
Viewed győzött a Caulfield Cupban is – a Spring Racing Carnival másik csúcshendikepjében – amit korábban már hat alkalommal szállítottak Cummingsnak az általa idomított lovak. Közülük Galilee, és a csodakanca Let’s Elope volt egyben MC győztes is.
A Cox Plate-ben aratott sikereinek száma öt, Taj Rossi (1973), Saintly (1996) és Dane Ripper (1997) után a nagy So You Think kétszer is elsőként ért a célba (2009-2010).
De nemcsak a tavaszi nagydíjakban alkotott maradandót a mester. Victoria állam két nagy őszi versenyének a rekordját is ő tartja: Australian Cup (13x); Newmarket Handicap (8x).
Sydney egyik legjelentősebb futamának, a Golden Slippernek az első díja négyszer landolt az ő vitrinjében, egész
Ausztrália szerte pedig összesen 32 Derby, és 24 Oaks kék szalag fűződik a nevéhez.
Sikert sikerre halmozott… és mindezek mellett megmaradt egy kedves, szerény embernek. Minden szakmabeli elismeréssel és tisztelettel beszélt róla mindig is. Úgy hisszük, a fentiekből egyértelműen kiderül, hogy mekkora veszteséget jelent Bart Cummings elvesztése nem csupán az ausztráloknak, de a szakma egészének a világon.
Unokája és egyben trénertársa, James így számolt be a médiának a történtekről: “Életének utolsó pillanatait a családjával és a feleségével, Valmae-vel töltötte, akivel két nappal korábban még közösen megünnepelhették a 61. házassági évfordulójukat. Szép véget ért. Nem csupán férj volt ő, és apa, és nagyapa, és dédapa, hanem egy mesterien jó idomár is, aki már életében legendává vált. Hiányozni fogsz nekünk!”
Nekünk is. Nyugodjék békében a “Kupák Királya”!
