A focipályák zárva, amelyik nyitva, onnan elzavarnak.

A nyitóképen a Postás SE pályája "tündöklik" a téli naplementében. A kapuk széthagyva, a kerítést és a kispadokat eszi a rozsda, a kapu előtt olyan gödör, hogy bármely kapus könnyedén kaphatna bokaficamot. A csípős téli délutánban kezdünk el egy kicsit passzolgatni a haldokló, sárga füvön, amikor egy hang dörren: "takarodjatok le a pályáról!" 

Értetlenül nézünk: ez most komoly? A portás hölgy érkezik fortyogva, hogy ez a pálya márpedig magántulajdon, ha nem béreljük, távozzunk. Kérdezzük hogyan lehetséges bérelni, mire a válasz: nem lehet. Telefonszám? Az nincs. Ja. Akkor csak "takarodjunk", igaz? Na de kinek ártunk azzal, ha egy kicsit gyakorolni vágyunk?

Elképedve állunk az eset előtt és mélyen elgondolkozva. Miközben az omladozó főépületbe kislányok szaladnak ki-be szertorna edzés előtt, minket kinevetnek, elzavarnak, megaláznak. Mindezt azért, mert egy kicsit futballozni vágytunk. Mindezt azért mert egy üres, elhanyagolt pályán szerettünk volna egy órát mozogni, egy kicsit érezni a labdát. Ekkor merült fel a kérdés: vajon ma Magyarországon hány olyan pálya van, ahová lemehet az ember egy kicsit rugdosni?

Autóba ülünk, egy pár perccel később megérkezünk a mogyoródi útra az M130 labdarúgópálya, a kiírás szerint lakosság használhatja. Vagy mégsem? 15 percbe sem telik, mire egy úr igencsak emelkedett hangnemben elküld minket melegebb éghajlatra. Egy apuka 4 éves kisfiával labdával a kezükben szintén csalódottan indul haza az úr hallatán. Kettőből kettő. Méginkább elgondolkozunk. Két példa az isten tudja hányból, hiszen a TAO nyújtotta előnyök magántulajdonná kovácsolták az egykor önkormányzati létesítmények meghatározó részét, kitaszítva az amatőr lakosságot.

Mert ugye a csapból is folyik, hogy mennyi stadion épül, mennyi pénzt emészt fel a foci, ennek ellenére mennyire nem tartunk sehol a nemzetközi élmezőnyhöz képest. De kérdem én, hová is vigye le az apuka a kisfiát rúgni a bőrt? Hová menjen egy csapat tizenéves gyerek játszani, gyakorolni? Vagy hova menjen az, akit nemcsak az edzése idejéig érdekel a futball, hanem azzal szeretne feküdni és kelni? Hová menjen az ügyes, az ügyetlen, hová menjen az, akinek nincs lehetősége egyesülethez járni, de szeretne focizni?

Kérdések, amikre egy egyszerű budapesti nem tudja a választ, de így megy ez mára már sajnos a legtöbb vidéki pályán is. Mert ugye sportolni jó, sportolni egészséges, csak épp nincs hol. Hiszen hiába vagyunk a stadionok országa, minden pálya üres, és hiába találni elhanyagolt, ócska helyeket, még ott sem szabad tartózkodni. Így válunk a mérges portások országává, futballnemzetből kanapénemzetté, ügyesből ügyetlenné.

És Önöknél van szabadon használható futballpálya?