A ma születésnapos Dennis Kipruto Kimetto története.

Mi lehet itt a kérdés? – értetlenkedhetnek talán sokan. A legerősebb maraton az, ahol a világcsúcs született, azaz a 2014-es berlini verseny. A kenyai Dennis Kimetto ott vitte 2:03 alá a rekordot, azóta is áll ez a 2:02:57.

Jó, jó, de tudjuk, nem ez volt a leggyorsabb maraton, hiszen egy másik kenyai, Eliud Kipchoge, igaz, „steril” körülmények között, de egy évvel ezelőtt 2:00:25 alatt teljesítette a monzai Forma–1-es pályán a 42 195 métert. Vagyis ez a legerősebb!?

Én viszont úgy gondolom, sem ez, sem az, hanem egy harmadik kenyai, Geoffrey Mutainak a 2011-es Boston Maratonon futott ideje a „leg”, akkor is, ha az ő 2:03:02-je a hivatalos örökranglistán csak második Kimetto eredménye mögött. Bár akkor még csak 2:03:59 volt az etióp Haile Gebrselassie világcsúcsa, Mutai eredményét mégsem lehetett rekordként hitelesíteni. Tudniillik a 2003-as szabályozás óta (mióta maratonban is számon tartanak világcsúcsot, korábban csak a világ legjobb eredményeit vezették) Bostonban nem lehet hivatalos rekordot javítani két okból sem: a rajt és a cél messzebb van egymástól, mint az megengedett (a táv fele), és a pálya lejtése is nagyobb, mint a előírt maximum. Ráadásul aznap többnyire viszonylag erős hátszél volt.

Akkor miért kardoskodok mégis Mutai futása mellett? Három dolog miatt: egyrészt Bostonban nem segítik a versenyzőket iramfutók, másrészt, bár a lejtés tényleg nagyobb a megengedettnél, a pálya dimbes-dombos, cseppet sem könnyű, harmadrészt: Bostonban hagyományosan nem születnek nagy idők, a Mutai előtti pályacsúcs az örökranglistán csak a 157. helyhez elegendő. És még valami, ami nehezítette hősünk helyzetét: a felvezető jármű kijelzője a Geoffrey-nak megszokott és ismert kilométer/óra helyett mérföld/órában mutatta a tempót, így nehezebb volt kontrollálnia az iramát.

Annál boldogabb volt a célban, amikor meglátta a 2:03:02-t az eredményjelzőn. Öröme azonban csak pár pillanatig tartott. Holland menedzsere, Gerard van der Veen ugyanis – miután átölelte –szembesítette a szomorú igazsággal: eredménye csak pályacsúcsként hitelesíthető.

“Fájdalmas volt nagyon. Megbántódtam. Aztán leültem és azt mondtam magamban: ezzel nincs vége! Elhatároztam, hogy még mielőtt visszavonulok, legalább ilyen időt teljesíteni fogok megkérdőjelezhetetlen körülmények között is.” 

Ez nem következett be, mert folyamatos ín-sérülései miatt 2018-ban befejezte pályafutását és edzőnek állt.

Kép: as.com