Egy stand upos tündöklése és bukása, avagy a ma születésnapos Dieter Baumann története.

Az atlétikai rajongóinak döntő többsége nyilván tisztában van vele, hogy a hosszútávokon nyomasztó az afrikai (vagy afrikai származású) futók fölénye.

10 000 méteren olimpián 1988, világbajnokságokon 1987, 5000 méteren olimpiákon 1980, világbajnokságokon 1987 óta csak színes bőrűek tudtak nyerni. Egyetlen esetet kivéve: Dieter Baumannét. Ő 1992-ben, Barcelonában úgy győzött öt kilométeren, hogy az utolsó 100 métert 11,9 másodperc (!) alatt sprintelte végig, a célegyenesben három afrikait hajrázott le. József Attila „Thomas Mann üdvözlése” című versét kiforgatva: feketék közt egy európai.

Baumann egészen szenzációs, olimpiai aranyérmet jelentő utolsó egy perce:

A német atléta öt évvel később, a híres zürichi Weltklassén futotta élete legjobbját 5000-en, 12:54,70-es eredménye mindmáig ¬– bocsánat a „szalonrasszizmusért”! – a legjobb, fehér atléta által futott eredmény ezen a távon. Elég beszédes adat, hogy az örökranglistán ezzel is csak a 45. (!!!) helyen szerepel. Baumann egyébként a barcelonai győzelme után még egy aranyat nyert nagy versenyen, 1994-ben az Európa-bajnokságon is 5000-en győzött, német bajnoki címet meg (1500-tól 10 000-ig, illetve mezeifutásban) összesen negyvenet gyűjtött.

Baumann pályafutása azonban 1999 késő őszén kettétört, bár a doppingellenes harc egyik nagyhangú szószólója volt, megbukott az ellenőrzésen, leadott mintájában nandrolon nyomaira bukkantak. Persze hevesen tiltakozott azt állítván, fogalma sincs, hogyan került a szervezetébe a tiltott szer. Tény ami tény, a fogkrémében megtalálták a nandrolon nyomait (ki tehette oda?), s ennek meg más bizonyítékoknak a hatására a német szövetség felmentette őt, a sportági világszervezet, az IAAF azonban nem ismert kegyelmet, két évre elmeszelték. Baumann esetéről egy szakember azt mondta, hogy a módszer tipikusan a korábbi keletnémet állambiztonsági szervezetre, az ekkor már nem létező Stasira vallott. A fogkrémügyről aztán 2004-ben Diethard Klante tévéfilmet forgatott: „Futni akarok! – Dieter Baumann esete” címmel.

Eltiltása után még visszatért a német, maratonfutással is megpróbálkozott, de egyévnyi versenyzés után, 2003-ban 38 esztendősen végleg hátat fordított az élsportnak.

Baumann nem elveszett ember: 1995 óta újságíróskodik, a Runners’s World mellett a berlini Tageszeitung című napilapban publikál. Írt négy könyvet, két önéletrazi ihletésűt és két szakkönyvet a futásról, társszervezője a Tübingiai Városi Futásnak és – tessék megkapaszkodni! – stand uposként is sikeres. Mi több, Siegfried Lenz Kenyeret és Cirkuszt című könyvét színpadra állította, az előadásban ő maga játszik öt különféle szerepet.

Ügyes srác – azon az 1992-es barcelonai estén is az volt.

Németül tudóknak egy kis ízelítő egy stand upos előadásából:

Isten éltesse!

Kép: wikipédia