A ma születésnapját ünneplő Cathy Freeman története.

„Az, hogy aboriginal vagyok, rettenetesen sokat jelent számomra. Mindent megteszek a népemért. Tudom, hogy nagyon sok tehetséges ember van közöttünk, de csak keveseknek adatik meg, hogy ezt a tehetséget ki is bontakoztathassák. Én a kevés szerencsés egyike vagyok.”

Egy atlétanő, aki egész népéért futott, nem középiskolás fokon…(Bocs, J. A.!)

Az aboriginalok, rövidebben az abók az ausztrál bennszülöttek leszármazottai. Az 1973-ban ezen a napon született Cathy édesapja, Norman Freeman tehetséges rögbijátékos volt, csak sajnos alkoholbeteg. Amikor a kislány ötéves volt, a férfi elhagyta a feleségét és öt gyermekét (kettőt az asszony az első házasságából hozott magával), ami Cathy számára rövid távon tragédia volt, hosszú távon viszont ez alapozta meg a jövőjét. Édesanyja, Cecilia ugyanis egy évvel később összemelegedett Bruce Barberrel, hamarosan hozzá is ment, és a pótapuka nemcsak nagyon megszerette a kislányt, de ő lett atlétikai karrierjének legnagyobb támogatója és egyengetője. Ameddig szükséges volt, adományokat is gyűjtött, hogy el tudjon utazni a versenyekre.

Cathy első versenyét nyolcévesen, 80 méteren nyerte meg, 15 esztendősen pedig már az Egyesült Államokba is eljutott atlétaként. Nem sokkal azután, hogy hazatért az 1990-es aucklandi Brit Nemzetközösségi Játékokról – a 4×100-as váltóval aranyérmet nyert –, meghalt a féltestvére, Anne-Marie, és Cathy elhatározta: minden győzelmét az ő emlékének fogja szentelni. Márpedig sokszor és sok helyen győzött…

1991-ben Peter Fortune – nomen est omen, szerencsés választás volt – lett az edzője. Vele készült fel az 1992-es olimpiára is, ahol 400-on a középdöntőig jutott, a váltóval pedig hetedik lett.

Az 1994-es Nemzetközösségi Játékokon már győzött 200 és 400 méteren, és így az 1995-ös világbajnokságon az egykörös verseny egyik nagy esélyeseként állhatott rajthoz. A döntőben azonban rosszul osztotta be erejét, a célegyenesbe még az első-második helyen fordult be, de végül a dobogóról is lecsúszott. Az atlantai olimpia (1996) már jobban sikerült, itt csak a címvédő francia Marie-José Pérec tudta megelőzni – ez volt a sport történetében az első ötkarikás érem, amit egy abo nyert!

Innentől azonban négy évig már ő számított a világ első számú négyszázasának, ennek megfelelően az athéni (1997) és a sevillai (1999) szabadtéri világbajnokságon is övé lett az aranyérem. Az igazán nagy pillanata azonban 2000-ben, a hazai rendezésű sydney-i olimpián jött el. Nem elég, hogy végre ötkarikás játékokon is győzni tudott, de egy ennél nagyobb dicsőség is érte: ő gyújthatta meg az olimpiai lángot – bennszülöttként!

A linkre kattintva látható a megnyitóünnepség Sydney-ben. Cathy nagy pillanata 0:45-től.

Amikor 2003 elején bejelentette a visszavonulását, a Daily Telegraph című lapban cikket írt a pályafutásáról, és akkor így emlékezett vissza a 2000-es esztendőre: „Sportoló ennél többet nem kívánhat az élettől! Saját hazámban gyújthattam meg az olimpiai lángot és nyerhettem aranyérmet. Olyan érzelmeket váltott ez ki belőlem, amiket teljes egészében soha nem mertem beengedni a tudatomba, mert képtelen lettem volna feldolgozni.”

Cathy 1999-ben a Nike egyik menedzserével, Alexander Bodeckerrel házasodott össze. A férfi 2003-ban rákos lett, jó feleségként végig mellette állt, míg a betegségével harcolt, de utána elváltak. 2009-ben aztán hozzáment James Murch melbourne-i tőzsdeügynökhöz, akit 2011-ben egy kislánnyal ajándékozott meg.
Freeman, akinek a dél-afrikai polgárjogi harcos, Nelson Mandela a példaképe, mindig kiállt az abók jogaiért. Az 1994-es Brit Nemzetközösségi Játékokon, az 1997-es világbajnokságon, majd a 2000-es olimpián is a tiszteletkörét két zászlóval a kezében futotta végig: az ausztrál nemzeti lobogóval meg az abókéval. Ugyan ezt az olimpiai charta szigorúan tiltja, de neki megbocsájtották.

Kép: news.com.au