1992. március ötödike.

Nevezetes nap nem csak az ausztrál, hanem a globális lóversenyzés történetében.

Ekkor ugyanis egy kevésbé ismert Gifted Poet nevű telivér futásával kezdetét vette valami egész varázslatos dolog.

Az ausztrál lóversenyzés ikonja, Thomas John Smith lánya, Gai Waterhouse első lovát nyergelte fel trénerként Hawkesbury-ben.

Ilyen tudású apától nem volt nehéz ellesnie a fortélyokat, így a siker szinte kódolva volt a génjeiben.

“30 év? Körülbelül két évnek tűnik, olyan gyorsan elrepült az idő.” – mondta a most 67 éves Waterhouse a jubileum kapcsán.

Akinek több, mint 22 000 indulója volt, közel 4500 verseny győztesét készítette fel, köztük 147 Gr1-es nyerőt. Gyakorlatilag minden jelentősebb versenyt megnyert, amiket érdemes volt megnyerni, a Hírességek Csarnokába iktatták, és a nők úttörőjeként ismerték el a versenyzésben.

Pedig Waterhouse nem találta meg azonnal az igazi hivatását. Az Új-Dél-Walesi Egyetem művészeti diplomájának megszerzése után ausztrál és angol televíziós sorozatokban, valamint a színpadon szerzett hírnevet színészként.

De mindig is nagyon közel állt apjához és annak híres Randwick-i Tulloch Lodge istállójában kezdett dolgozni.

„Minél többet dolgoztam apával – márpedig kislány koromtól kezdve mindig is az istállóban voltam a pónimmal –, láttam, milyen lenyűgöző karrier ez. Azt gondoltam magamban, hogy szeretnék ennek a részese lenni, mindannak amit apa csinál. Úgy véltem, hogy jó munkámmal hozzájárulhatok a sikerhez.“

De a trénerlicensz megszerzése nem volt egyszerű. 1989. augusztus 8-án jelentkezett az Ausztrál Jockey Clubba, és csak 878 nappal később kapta meg az engedélyt, annak ellenére, hogy női zsokélicensz már 1979-ben is létezett.

Egyértelműen a neme alapján diszkriminálták, de ő nem adta fel és egészen a Legfelsőbb Bíróságig vitte harcát. A szövetségi kormány még a diszkriminációellenes törvényt is módosította, amiből a ma is élő „Waterhouse Módosítás” lett.

Egycsapásra a nők példaképe lett az élet minden területén.

Figyelemre méltó, hogy miután olyan sokáig megtagadták tőle az idomítás lehetőségét, munkába állása után gyorsan a sportág  nagykövete lett és új közönséget hozott a versenyzésbe.

Az első Gr1-es győzelem. Te Akau Nick – The Metropolitan – 1992

Azonban meglepő bevallása szerint nem akarna újra tréner lenni, ha ma kezdené.

“Ez egy kemény kihívás férfinak vagy nőnek egyaránt, nagyon nehéz szakma. Nagyon nehéz pénzt keresni, mert Amerikával és Ázsiával ellentétben (ahol sok az olcsó munkaerő) nálunk hatalmasak a rezsiköltségek. Ausztráliában magas béreket kell fizetnünk, ráadásul az elmúlt év inflációja megemelte a trénerek költségeit. Bár hatalmas pénzdíjakkal rendelkezünk, de a kiadásaink is sokkal magasabbak, mint másutt.”

30 rendkívüli év után mire gondol karrierjének csúcspontjaként?

Waterhouse szinte mindent elért a versenyzésben, közben mindenféle rekordot felállított, így karrierje csúcspontjának meghatározása lehetetlen feladat – vagy nem?

“Úgy gondolom, hogy a Golden Slipper teljes dobogója (2001-ben – a szerk.) egy nagyon különleges pillanat volt a karrieremben. De sok más is van természetesen. Soha nem felejtem el, hogy Te Akau Nick megnyerte The Metropolitan-t (1992), amikor még egy éve sem voltam tréner. Büszke vagyok a Doncaster Handicapben és Epsom Handicapban elért rekordokra (hét-hét győzelem), a Melbourne Kupára (Fiorente, 2013) és a Caulfield Kupára (Descarado, 2010) is.”

Ki a legjobb ló, akit valaha idomított?

„Pierro.” – mondja habozás nélkül. „Csodálatos ló volt és nagy örömömre szolgált a képzése.”

Nyugdíj?

„Na ne vicceljenek. Szeretem nézni, ahogy lovaink fejlődnek és versenyeket nyernek. Nem csinálnám ezt a munkát, ha nem élvezném. Mint minden üzletben, itt is vannak hullámvölgyek és hegyek, a versenyzés sem más. Sok tennivalóm van még. Csapatommal folytatni fogjuk és minden kihívással megküzdünk, ahogy azok elénk kerülnek.“

Holnap hajnalban, pont a 30 éves évforduló napján, Converge lehet a legfőbb köszöntő, hiszen a Randwick Guineas (start 6:40-kor) egyik favoritjával nem más a cél, mint az április másodikai Australian Derby, amelyről Gai így beszélt:

„Az egy olyan verseny, amelyet még nem nyertem meg és természetesen nagyon szeretném megnyerni idén. Annyira boldoggá tenne, hogy el sem tudom mondani.”

Minket pedig a személyisége és a lovai tesznek boldoggá. Köszönjük First Lady! Még harmincat!

Képek: Britta Campion/The Australian, dailylife.com.au