A francia lovashölgy az Equidiának nyilatkozott a váltásról.

Mickaëlle Michel elárulta, hogy hamarosan az Egyesült Államokba utazik. Ez egy jól átgondolt döntés volt, amely azután született meg, hogy a Covid-19 miatt nem folytathatta a karrierjét Japánban.

A 2018-as francia női Arany Ostor nyertese, Mickaëlle Michel már komoly nemzetközi tapasztalatokat szerzett. Igazi világutazó, aki most úgy döntött, hogy a karrierjét egy újabb fordulattal folytatja, és az Equidiának arról beszélt, hogy milyen okok vezettek ehhez a döntéshez.

Miért döntött így? Mik a motivációi?

Ez egy olyan projekt, amelyet az ügynököm, Frédéric Spanu és én már az együttműködésünk kezdete óta fontolgatunk, de a jó franciaországi eredményeim miatt elhalasztottam. Aztán jött Japán. Nagyon beleszerettem ebbe az országba. Sajnos a Covid-19 miatt a határok 2023-ig zárva maradnak a külföldiek előtt, és nem mehetek vissza. Ennek köszönhepően vissza kellett térnünk az eredeti elképzelésünkhöz, amely az volt, hogy utazzunk és minél több külföldi tapasztalatot szerezzek. Az Amerikai Egyesült Államok része volt ennek a tervünknek a pályafutásom kezdetétől fogva.

Mikor hozta meg ezt a döntést?

Ezt az év végén beszéltük meg. Sajnos utána balesetet szenvedtem. Ez a helyzet elgondolkodtatott, ezt a döntést pozitívan értékeltem. A kényszerszünetem alatt elintéztük az USA-ba való belépéshez szükséges adminisztratív formaságokat.

Miért éppen az USA?

Nyilvánvalóan az "amerikai álom". Amikor látom a sok francia zsokét, akik ott sikeresek, azt gondolja az ember, hogy ez elérhető közelségben van. Ez egy úttörő ország, amely esélyt adott a nőknek. Női zsoké is nyert már Breeders’ Cupot. Néhányan közülük nagyon híressé váltak, mint például Chantal Sutherland vagy Sophie Doyle, akik a lóversenyzés igazi női sztárjai.

Amerikában máshogy, sokkal inkább egyenrangúként állnak a nőkhöz, ami nekünk Európában, különösen Franciaországban hiányzik.

A hozzám hasonló női zsokék számára vonzó, hogy kipróbálják a kalandot ebben az országban, mondván, hogy végre több esélyt kapunk a jó versenyeken.

A Japánban szerzett tapasztalataim lehetőséget adtak arra, hogy felfedezzem a homokra kiírt versenyeket. Különösen tetszett az ottani versenytaktika. Ez pedig hasonló az amerikai versenyekhez, amelyek szintén gyorsak. Mivel ez a taktika Japánban testhezálló módon jól ment a számomra, úgy gondoltam, miért ne próbálnám meg újra, és miért ne használnám az Egyesült Államokban?

Hol lesz a székhelye, és melyik trénernél fog dolgozni?

Főleg Kentuckyban fogok lovagolni, de az Egyesült Államokban sok néhány hetes-hónapos meeting is van, így sokat fogok utazni. Aláírtam egy szerződést egy ügynökkel, de nincs trénerem, szabadúszó leszek, mint Franciaországban.

Ha ott nyerhetne egy Group besorolású versenyt, melyiket választaná?

Annyi nagyszerű futamról lehet álmodni, de azt kell mondanom, hogy a Breeders’ Cup egy olyan hétvége, amelyet az egész világ figyel. Különleges légkör uralkodik. Nem fogok válogatni, bármilyen klasszikus megteszi (nevet).

Mindent meg fogok tenni, hogy ugyanolyan jól teljesítsek, mint honfitársaim az országban. Magasra tették a mércét, és én mindent megteszek, hogy a francia trikolorra dicsőséget hozzak.

Ami Japánt illeti, ez ideiglenes vagy végleges búcsú?

Nem tudok elbúcsúzni, mert nagyon beleszerettem Japánba. Szeretem ezt az országot, a kultúráját és az emberek mentalitását. Hihetetlen élmény volt ott a versenyzés. Nehéz nekem, hogy a Covid miatt nem tudtam visszamenni. Még mindig tanulok japánul, és nyitott vagyok az ottani lovaglási lehetőségre. Az USA-ban szerzett tapasztalataim lehetővé teszik, hogy megerősítsem az angol nyelvtudásomat, ami elengedhetetlen egy sokat utazó zsoké számára. Új tapasztalatokat, új lovaglási stílust sajátíthatok el. Ha nem alakulna sikeresen a karrierem Amerikában, mindig van visszaút. Amit én szeretek, az a kaland. Kislánykorom óta mondogattam a szüleimnek, hogy utazó és felfedező akarok lenni, most is az vagyok, de lóháton.

Mi motiválja Önt?

Az amerikaiak büszkék a sportolóikra, és nem csak a versenyzésben. A sportolókra nagy figyelem irányul. Nagyra értékelem ezt a mentalitást. Franciaországban nem olyan nagy a népszerűsége a zsokéknak. Ez az "amerikai álom", ahogy mondani szokták. A versenypályák hétközben tele vannak. Jelenleg nem sok női sztárzsoké van, miért ne lehetnék egy közülük... ez egy álom beteljesülése lenne.

Miért döntött úgy, hogy Franciaországban abbahagyja a karrierjét?

Úgy gondolom, hogy a nőknek egyre kevesebb helyük van a francia élmezőnyben. A nők egyre kevesebb győztest lovagolnak. A női lovagláshoz közvetve mindig a súlyengedmény problémája kapcsolódik. Ha nincs engedményed, akkor inkább a férfi zsokéknak adnak elsőbbséget. Sokan bebizonyítottuk, hogy a versenyeken ugyanolyan szintűek vagyunk, mint a férfiak, de mindig szembe találjuk magunkat ezzel a korláttal, ami egyfajta kifogássá vált. Sajnos nem értékelnek minket a legmagasabb szinten. Szeretem a hazámat, de nincs időm arra, hogy megvárjam, amíg ez a mentalitás megváltozik...

Az interjú forrása az Equidia. Köszönjük Vonczem Gabriella fordítási segítségét.

Képek: Racing Post, Mickaëlle Michel twitter