A ma születésnapos Miruts Yifter története.

Etiópia az olimpiák történetében eddig 22 arany-, 10 ezüst és 21 bronzérmet szerzett. Kivétel nélkül mindegyiket futásban.

Két 3000 ezer akadályos harmadik helyezettet, illetve Genzebe Dibaba riói második helyét leszámítva ráadásul mindegyiket 5000 és 10 000 méteren, illetve maratonon. Sok hihetetlenül nagy atlétát adott a világnak ez az ország. Egyikük az a Miruts Yifter, aki egy valamiben más volt, mint a többiek: nem lehetett tudni, mennyi idős.

Az aprócska, 162 centis Miruts jó ideig teherautósofőrként kereste a kenyerét, csak akkor derült ki, hogy tehetsége van a futáshoz, amikor az etióp hadsereghez került. Münchenben, az 1972-es olimpián 10 000 méteren már megcsípett egy bronzérmet, s 5000-en is jó esélyei voltak egy dobogós helyre, de lekéste a rajtot – állítása szerint az edzője hibájából. Négy évvel később a fekete-afrikai országok bojkottja miatt részt sem vehetett a montreali olimpián, így maradt neki a bizonyítás Moszkvára, ahol topfavoritként indult, hiszen az 1977-es és az 1979-es Világkupán is duplázni tudott.

A szovjet fővárosban először 10 000 méteren állt rajthoz, s a rá oly jellemző hirtelen ritmusváltással háromszázzal a cél előtt élre állt és biztosan nyert. Nem véletlenül volt a beceneve Yifter the shifter, azaz Yifter, a seb(esség)váltó.

Az 5000-es távon az utolsó kör elején a kis etióp meglehetősen rossz pozícióban, eléggé bezárva futott, ám a túlsó egyenes elején az élen futó honfitársa, Mohamed Kedir hátranézett, majd „udvariasan” beljebb lépve belülről elengedte Yiftert. Azt beszélték, azért, mert Miruts az etióp hadseregben magasabb rangot viselt.

Az igazi talány azonban nem ez volt, hanem a duplázó, erősen kopaszodó bajnok életkora. Erről biztosat nem lehet(ett) tudni, valamikor 1938 és 1944 között született. Persze, gondolták az újságírók, mi sem egyszerűbb, tőle magától kell megkérdezni. Yifter azonban meglepő választ adott:

„A tyúkjaimat el lehet rabolni, a birkáimat el lehet rabolni, de az életkoromat nem lehet elrabolni.”

A nyolcvanas évek elején, 1982-ben, illetve 1983-ban még nyert két csapataranyat mezeifutó-világbajnokságon, majd a kilencvenes években Kanadába költözött, ott dolgozott edzőként. 2016-ban, Szenteste előtt két nappal Torontóban hunyt el.

Talán 72 évesen, de lehet, hogy már a 78-at is betöltötte…

A nyitóképen 191-es számmal. Fotó:runaustria.at