Elrontott renomé

Az NBA 2022-es nyara viszonylag csendesre sikeredett, de lehetett volna ez másképpen is..

625_35.jpg

... a piac "befagyasztásának" elsődleges oka az a Kevin Durant volt, aki már nem először boríthatta volna fel a nyári eseményeket döntésével. A jelenkor egyik, ha nem a legjobb kosárlabdázójával való viszonyom az utóbbi években különösen hullámzóan alakult.

Messziről indítok. 2016-ot írunk, a Golden State Warriors a rekordot jelentő 72-10-es alapszakasz mérleget követően gőzerővel robog az NBA döntője felé. A nyugati konferenciadöntőben a Kevin Durant és Russell Westbrook vezette Oklahoma City Thunder áll velük szemben, négy mérkőzést követően pedig 3-1-es előnyük azt jelenti, hogy egyetlen mérkőzésre vannak attól, hogy 2012 után újabb döntőt játszhassanak. A három oklahomai győzelem pedig még csak szorosnak sem mondható: átlagosan közel 20 ponttal verik ezeken a meccseken Curryéket. A történet további részét ismerjük: a Warriors zsinórban hármat nyerve megfordítja a párharcot és jut az NBA döntőjébe - más kérdés, hogy ott a sors ugyanezt visszaadja nekik azzal, hogy ott - az NBA történetében a mai napig egyedülálló módon - éppen ők buknak 3-1-es előnyről a Cavaliers ellen, így a 73-9-es alapszakaszrekord mellett mindig is egy csillagos megjegyzés marad.

Kevin Durant a szezon után korlátlan szabadügynökké vált és áttette székhelyét San Franciscóba, megalakítva ezzel a kosárlabdázás első igazi szupercsapatát (ahol legalább négy stabil All-Star játékos van a kezdőben) Curryvel, Thompsonnal és Greennel karöltve. A szurkolók és a média nemtetszésüket hevesen kinyilvánítva tiltakoztak a Duranettel kiegészülő Warriors ellen. Különösen sok savat kapott maga KD, aki a szurkolók szerint a "ha nem tudod megverni őket, csatlakozz hozzájuk" elvet követte a döntése meghozatalakor. A következő három szezonban három döntő következett a csapatnak, Durant pedig nem hagyott kétségeket affelől, hogy első számú vezérnek érkezett egy már korábban is bizonyítottan bajnoki reményekkel (és címmel) rendelkező csapatba. Az első két szezonban két bajnoki címet és két Finals MVP-díjat zsebelt be Durant olyan meggyőző teljesítményekkel, hogy még a legelvakultabb Curry-hívekben sem merült fel kedvencük legértékesebbnek választása. A harmadik san franciscói szezon rájátszásában a folyamatos sérülések által sújtott GSW-nek hosszabb időre nélkülöznie kellett többek között Steph Curry-t, vagy azt a Cousinst, aki ezután indult meg az egészségügyi lejtőn. Az utolsó csepp a pohárban azonban a Raptors elleni döntő utolsó két meccsén volt: az ötödik mérkőzésen Durant az achillesét, míg a hatodikon Klay Thompson a keresztszalagját (ACL) szakította el, a bajnoki trófea pedig először kerülhetett Toronto városába, meghiúsítva ezzel a hőn áhított Warriors-"three-peatet".

Hősünk aztán a nyáron szabadügynökként (és sérülése miatt talán reménytelenként is) ismét továbbállt, következő állomása pedig a keleti part és a Brooklyn Nets lett. Csakhogy azon a nyáron Kyrie Irving is Brooklynba került, és bár az első szezonban Durant sérülése miatt nem játszhattak együtt, máris egy újabb Durant-központú szupercsapatról kezdett beszélni a világ. A Warriors-deal után nálam is szimpátiahiánnyal küzdő Durant túlzás nélkül jobb játékosként tért vissza egy olyan sérülésből, amiből eddig gyakorlatilag mindenki csak rosszabbul, régi énjét és teljesítményét csak keresgélve tért vissza. Tette mindezt már harminc felett. 2021 telén aztán tovább forrongtak a játék szépségeit kedvelő NBA-szurkolók: James Hardent a Netshez cserélte a Houston Rockets, ezzel warriorsi magasságokba emelkedő szupercsapattá alakítva a keretet. A sors fintora, hogy végül sérülések (és mentális problémák?) miatt a három szupersztár szinte alig játszott együtt, így a bajnoki cím legfőbb várományosa nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeit. Harden aztán az egyre növekvő belső feszültség miatt cserét kért, és a Philadelphiában kegyvesztett Ben Simmonsért egy-az-egyben cserélt érte a 76ers. Simmons azóta sem mutatkozhatott be Brooklynban, Durant és Irving körül pedig gyakorlatilag azóta áll a bál.

Az irányító sztorija külön is megérne egy cikket, de kettejük kálváriája egyáltalán nem független egymástól. Irving miután előbb elvágyódott, majd szerződést hosszabbított a csapattal annak hatására, hogy csapattársa biztosította arról, hogy marad jövőre is csapatban. Durant azonban néhány héten belül hivatalosan is bejelentette, hogy cserét kér a Brooklyn Nets vezetőségétől, az NBA átigazolási piaca pedig ettől a pillanattól kezdve gyakorlatilag befagyott. Egyesek nagy erőkkel készítették csomagjaikat a sztárért, mások pedig az esetlegesen megkötött üzletből eredő "lepattanókért" rendezkedtek be - nem igazán mertek lépni addig a piacon, amíg el nem dől a nyár legjelentősebb játékosmozgásának sorsa. A játékos azonnal kijelentette, hogy ő csakis Miamiba vagy Phoenixbe igazolna szíve szerint, ami megint csak kevésbé pozitív érzést kelt a mezei szurkolókban. Miután közel egy hónapon keresztül nem érkezett be a Nets back-office tagjainak irodájába elfogadható ajánlat a játékosért (legalábbis ők ezt gondolták) Durant tovább ment: utimátumot adott Joe Tsai tulajdonosnak - vagy ő marad, vagy a Steve Nash-Sean Marks kettős. Mi sem mutatja jobban a mai NBA egészségtelen játékoshatalmát annál, hogy még ezek után sem fogadta el a bejövő (az egyébként egyáltalán nem elfogadhatatlan) ajánlatok közül egyiket sem a vezetőség, és ebben nagy felelőssége van a tulajdonosnak is. Miután gyakorlatilag patthelyzet állt elő a csapat (és a világ jelenlegi?) legjobb játékosa, a vezetőedző és a general manager között és minden addiginál nagyobb szorzókat adtak a fogadóirodák a Nets bajnoki címére, jött a bejelentés: a vezetőség és KD találkozója után "megegyeztek a további folytatásról, csak a kosárlabdára koncentrálnak és továbbra is az a céljuk, hogy Brooklynnak bajnoki címet szállítsanak". 

De végül mi lehetett az oka annak, hogy Durant Brooklynban maradt?

 A válasz azért bonyolultabb annál, minthogy a Nets nem akarta elcserélni a legjobb játékosát. A sztár bejelentése előtt nem sokkal azonban megszületett a nyár addigi - és eddigi - legjelentősebb transzferét: a láthatóan szándékos tankolás irányába haladó Utah Jazz alaposan lerabolta a Minnesotát: Rudy Gobertért többek között négy stabil rotációjátékost (Beverley, Beasley, Bolmaro és Vanderbilt), az idei draft 22. választottját (Walker Kessler), és négy első körös draftcetlit (2023, 2025, 2027, 2029) kapott. A minnesotai oldalról finoman szólva is megosztó véleményeket kiváltó trade azonban komoly hatással lehetett a Durant-ügyre is. Miután egyetérthetünk abban, hogy a francia centert alaposan túl felárazta csapata - felmerülhetett a kérdés a Nets vezetőségében, hogy akkor a liga jelenlegi talán legjobb, (de biztosan top 3) játékosáért miért ne lehetne akár egy ehhez hasonló, de talán még nagyobb csomagot is kérni?! A Netsnek nem volt elég például egy Jaylen Brownt is magába foglaló csomag a Celticstől, de nem elégedett meg a Grizzlies fiataljaival (és 5 első körös választási joggal) sem. A tárgyalófelek nem voltak hajlandóak annyit adni, amennyit talán még Durant sem ér: a Raptors egy Scottie Barnest, a Grizzlies egy Jaren Jackson Jr.-Desmond Bane kettőst, a Suns egy Devin Bookert, a Heat pedig egy Bam Adebayot is potenciálisan tartalmazó alkut utasított el egyértelműen, végül a Brooklyn belátta, hogy senkitől nem fog annyit kapni egy heteken belül 34 évessé váló,  komoly kórlappal rendelkező játékosért, amennyit szeretne - még akkor sem, ha ez a játékos a játékában éppen semmi jelét nem mutatja kockázatnak. Hogy mennyit szeretett volna a Nets Durantért? Körülbelül egy All-Star játékossal többet, mint amennyit a Wolves kapott Gobertért, amit valljunk be: épeszű csapat soha nem fog felajánlani egyetlen játékosért.

Másik oka lehet, hogy kevésbé hajlandóak a csapatok a jövőjüket feladni egy még bizonytalan, kockázatos közeljövőbeli sikerért. Egy olyan játékos szerződésére, amelyből még évek vannak hátra, nem lehet értékes csereeszközként tekinteni a jövőben, különösen, ha ennyit áldoz érte egy csapat. Biztosan sokat nyom a latba KD híresen nagy "vándorlási késztetése", és tapasztalatból tudja mindenki, hogy teljesítményéből fakadó hatalmából bármikor képes bejelenteni, hogy x helyről y helyre akar távozni. Ha pedig a bajnoki cím nem jön össze az első alkalommal, ennek esélye ugrásszerűen megnő. A Nets és Durant idei playoff "menetelése" pedig azt is jelenti, hogy egyáltalán nem garancia egy ilyen szupersztár érkezése arra, hogy azonnal sikert is ér el a franchise.

A történet (és a megelőző évek előzményeinek feltüntetése) után megadom a lehetőséget mindenkinek arra, hogy véleményt alkosson Durant személyiségéről, ha még esetleg nem tette volna meg. Egy azonban biztos: nálam, és egészen biztosan sokaknál egy életre elvágta magát Kevin Durant, mint ember. A játékost amíg élek csodálni fogom - azzal a fizikummal (gondolok itt: testfelépítés, izomzat, atletikusság) ami neki van, nem szabadna világ legjobb játékosának lennie. Mégis elkápráztat az, mennyire mesterien ki tudja használni aránytalan hosszúságát és viszonylagosan alacsony izomtömegét. Gyakorlatilag nem tudok olyan játékelemet mondani, amelyben nem lenne posztja legjobbjai között. Hiába Jordan, hiába Kobe, minden idők legjobb, legsokoldalúbb és legveszélyesebb scorerének tartom (igen, mind a három kategória nálam az övé) úgy, hogy emellett olyan kosárlabda IQ-val és látással rendelkezik, hogy ha akarna, bármelyik nap kiosztana 10-15 gólpasszt. Védőoldalon szintén sok sikert kívánok annak, aki vele szemben találja magát - akár labdával akár labda nélkül a kezében. Muszáj megemlítenem, hogy a tavalyi rájátszás második körében a Milwaukee ellen nálam lejátszotta csont nélküli pályafutásának legjobb mérkőzését - egy achilles-szakadás utáni egy éves kihagyást követően 32 évesen -, ráadásul a külső körülményeket (sérültek, rendelkezésre álló csapat, játszott percek, mérkőzés alakulása, stb.) figyelembe véve meggyőződésem, hogy ennél tökéletesebb kosárlabdameccset nem nagyon lehet játszani. 

Egyszerűen nem engedheti meg magának egyik játékos sem, hogy saját magát a csapata felé helyezze, szándékosan fokozatosan növelve a csapaton belüli feszültséget, míg végül a legfelső vezetést zsarolva meg azzal, hogy döntéskényszerbe hozza saját maga és az egész csapat kialakításáért leginkább felelős vezetőedző-általános igazgató páros között. Nem a játékoson múlt, hogy végül Tsai tulajdonosnak nem kellett választani a felvázolt alternatívák közül, ennek ellenére Durant nem csak a kosárlabda, de talán a profi sportélet legmocskosabb és legaljasabb viselkedését tanúsította az elmúlt közel két hónapban. Felháborító, hogy 2022 NBA-jében ilyen előfordulhat - ráadásul jelen állás szerint következmények nélkül. Ez az eset minden eddiginél jobban bizonyítja, hogy már nagyon is időszerű a Kollektív Pénzügyi Szerződés (CBA) újratárgyalása, mivel a játékosok hatalma minden határon túlmegy. Ezek után legalábbis nehéz elképzelni, hogy mi az, amit egy játékos ne tehetne meg a munkáltatójával szemben. Mert akárhogyan nézzük, a játékos "alkalmazott", és soha nem helyezheti magát az őt alkalmazó csapat fölé - még akkor sem, ha az illető véletlenül éppen a világ legszűkebb elitjébe tartozik.

Kép: Jerrod Mustaf/Twitter

Favorit

Kapcsolat: favoritonline01@gmail.com weboldalunk: https://www.favoritonline.hu/

Naptár

december 2022
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása