Luke Morris beszámolója a kontinens futamáról.

A keményen dolgozó zsoké, Luke Morris elmesélte a Thoroughbred Racing Commentary riporterének, Jon Leesnek, hogyan aratott diadalt Sir Mark Prescott idomítottjával, Alpinistával Európa legdrágább versenyén, a Prix de l'Arc de Triomphe-on.

A 33 éves Luke Morris az első, aki elismeri, hogy nem sok sikerélménye volt eddig volt Gr1-es szinten. Az elkötelezett munkamoráljáról híres Morris, aki az ország minden pontját beutazza, hogy bárhol lovagolhasson, csak Nagy-Britanniában közel kétezer győztesnek volt a társa. Ebből mindössze kettő volt Gr1-es győzelem, de ha Európa többi részét is figyelembe vesszük, akkor összesen kilencszer diadalmaskodott a legmagasabb szinten.

Ezek közül hat győzelem Alpinista nyergében született, akivel hatalmas sikert aratott a Prix de l'Arc de Triomphe-on. Morris aprólékos felkészülést követően egy tökéletesen kivitelezett lovaglással jutalmazta meg szurkolóit, a Sir Mark Prescott által idomított szürke kancán. Itt, saját szavaival, elárulja, hogyan sikerült neki.

Egy húsz indulóból álló Arc-ba készülve, ahol a mezőny nagyobb, mint általában, az ember szinte a legrosszabbtól tart, és arra számít, hogy a dolgok rosszul fognak elsülni. Őszintén szólva azonban nem hittem el, milyen egyszerű volt, és hogy a verseny mennyire a terv szerint alakult.

A hatos boksz fantasztikusan jó volt, és onnantól kezdve szépen kezemben tudtam tartani a dolgokat, és betartani a tervet, amit Sir Markkal reggel végigvettünk. Minden teljesen jól ment. Az egyenesre előtti utolsó kanyarhoz közeledve már majdnem visszavettem, és még távoszlopnál is "volt a kezemben".

Egész héten videókat néztem a korábbi Arc-okról és minden ellenfélről, hogy megpróbáljam megcsinálni a házi feladatomat. Nem vagyok Frankie Dettori vagy Ryan Moore, és a Derbyben sem ültem, így csak "egy-két lövést" kapok ezeken a kiemelt versenyeken. Szóval mindent meg akartam tenni, hogy ne mulasszak el semit.

Előző este Sir Mark tanácsot kért Alain de Royer-Dupre-tól, aki azt mondta neki: "Mondd meg a zsokédnak, hogy várjon - ne menjen túl hamar". Felhívtam Johnny Murtagh-t is, hogy adjon tanácsokat a pálya és az Arc lovaglásával kapcsolatban, hogy minden lehetőséget kipipálhassunk. Ezek a segítségek felbecsülhetetlen értékűek voltak.

A tempó megfelelt a várakozásaimnak, mivel Titleholder sokkal hosszabb távon volt Gr1-es győztes, így úgy gondoltam, hogy ez egy stabil futam lesz, ami az erősségeimre fog játszani. Az egyetlen dolog, ami a fejemben volt, hogy fontosnak tartottam, hogy ne legyek túl izgatott, és ne hagyjam magam túl hamar beszippantani a versenybe.

Képes voltam Alpinistát a komfortzónájában tartani és tartalékolni az energiát. Az egész verseny során az utolsó furlongot leszámítva nem kellett neki munkát végeznie. Hihetetlen teljesítmény volt. Az ember mindig álmodik ezekről a napokról, de sosem gondolja, hogy egyszer meg is történnek.

Mindig is nagyon magabiztos voltam. Láttam, hogy Vadeni zöld színei közelednek, de Alpinista nagyon bátor volt, beszállt a versenybe és kicsit többet kipréselt magából nekem. Sosem nyer nagy előnnyel, így nem lehet tudni, valójában mennyire is jó.

Ezeket a pillanatokat meg kell őrizni egy képzeletbeli palackban. Sokan mondták nekem, hogy élvezzem ki a pillanatot, mert ilyenek nem jönnek túl gyakran. Az, hogy olyan eredményt értünk el, amilyenről álmodtam, különleges volt.

De, hogy őszinte legyek, a Yorkshire Oaks előtt idegesebb voltam, mivel úgy gondoltam, hogy csak zsokéhibából kaphatott volna ki, míg az Arc egy nagy, nyílt verseny, ahol bármi megtörténhet.

Már 11 éve vagyok Sir Markkal. Közvetlenül azután kezdődött, hogy szabadúszóként kezdtem lovagolni. Akkoriban kissé ideges voltam, hogy félresöpörnek és megfeledkeznek rólam. Rendkívül keményen kellett dolgoznom, és Clive Cox fantasztikus lehetőségeket adott nekem jó lovakkal, jó versenyeken.

Ennek eredménye az lett, hogy Gilt Edge Girl megnyerte a Prix de l'Abbaye-t, és a következő szezonban Sir Mark felajánlotta, hogy lovagoljak nála. Fantasztikus volt a lehetőség, hogy a Cheveley Park Stud, Miss Rausing  és mások lovait ülhettem. Ez egy nagyon gyümölcsöző kapcsolat.

Sir Mark, Miss Rausing, William Butler és jómagam együtt utaztunk vissza Párizsból, és megittunk néhány pohár pezsgőt a repülőn, de a társam, Molly külön jött, és csak későn ért vissza. Addig én otthon vigyáztam a tíz hónapos kisfiunkra, Henryre, így elég csendes este volt.

A beszámoló forrása a Thoroughbred Racing Commentary.

Képek: Racing Post