Ez egy fiatal férfi dolga – te pedig öregasszony vagy! 

Sofia Barandela dacol a szkeptikusokkal, és nem hagyja magát letéríteni az útról, hogy 37 évesen zsokétanoncként boldoguljon.

A Mexikóban állatorvosi diplomát szerzett Sofia esete bizonyítja, hogy sosem késő követni az álmainkat.

Hosszú út vezetett odáig, hogy ma az Egyesült Államokban lovagolhat és immár a 12. sikerén is túl van, a még mindig apprentiszként lovagló zsoké.

A 37. születésnapját március 12-én ünneplő Barandela, Mexikóvárosban nőtt fel és folyton arról álmodozott, hogy zsoké lesz. „Mindig is kapcsolatban voltam a lovakkal. Díjlovaglással és díjugratással foglalkoztam, de a nagyapámnak Quarter lovai és telivérei voltak. Az egyetlen kapcsolatot a telivérsporttal az ő, és az ascoti lovakról készült festmények jelentették. Az éjszakai álmaim a zsokékról és a versenyzésről szóltak, de mindig azt mondták, hogy magas, erős nő leszek, és a zsokék nem azok."

Hát nagyon nem.

Barandela úgy döntött, hogy háttérbe helyezi hát (a zsokéság iránti) vágyait, és az állatorvosi pálya felé fordult.

Nem tartott azonban sokáig, hogy visszataláljon a versenyzésbe. „Amikor az állatorvosi gyakorlatomat végeztem Mexikóban, elmentem a versenypályára [Hipodromo de las Americas], és a kulisszák mögött elkezdtem kapcsolatba lépni az ott dolgozókkal. Találkoztam néhány idomárral, és úgy döntöttem, hogy vágtázni szeretnék egy lóval.”

Ez 25 évesen meg is adatott számára. Arra a kérdésre, hogyan reagált minderre a családja, így válaszolt: „Apám motorozott, ezért azt hiszem, tőle örököltem az adrenalinfüggőséget, anyukám pedig lovakat nevelt. Amikor látták, hogy komolyan foglalkozom a tanulással, az első naptól kezdve támogattak.”

Barandela gyorsan beleszeretett ebbe a világba, és azon kapta magát, hogy számos tevékenységgel zsonglőrködik, amíg  várt a megfelelő alkalomra. „Korán kimentem a versenypályára, aztán az állatorvosi praxisomra tanultam az egyetemen, majd lelovagoltam a két díjugrató lovamat. Egy nap valaki megkérdezte, akarok-e zsoké lenni? Szinte szégyelltem azt mondani, hogy igen, mert azt hittem, az emberek gúnyolódni fognak rajtam.”

Így is lett. Gúnyolódások céltáblája lett.

Ezért és a kevés lehetőség miatt a spanyol-mexikói kettős állampolgárságú lány Európába költözött. A három nyelven folyékonyan beszélő Barandela a következő három évet Spanyolország, Franciaország, Németország és Anglia között töltötte, de ott is kevés versenyzési lehetőséget talált. Ezért 2017 áprilisában Kaliforniába költözött és olyan kiváló trénereknek lovagolt (munkában), mint John Sadler, Keith Desormeaux, George Papaprodromou és Michael McCarthy, de továbbra sem jött el a nagy áttörés. Két versenyt ugyan nyert a coloradói Arapahoe Parkban, de még mindig nem találta a helyét.

„Az emberek különböző ügynököket ajánlottak, de a legtöbben persze nemet mondtak. Az egyik ráadásul nagyon megsértődött, és azt mondta: „Ez egy fiatal férfi dolga, te pedig egy idős nő vagy. Nincs itt dolgod."

Nem csüggedt. Újabb és újabb ajtókon kopogtatott be. Az egyik ilyen útja mostani ügynökéhez, Chuck Costanzóhoz vezetett, aki azt javasolta, hogy Canterbury Parkban, majd a Fair Groundsban lovagoljon. Sofia először kétkedéssel fogadta ezt, de elfogadta ezt a javaslatot, de ez még mindig nem a végállomás a 37 éves hölgy számára, hiszen Chicagóba, Minnesotába vagy Texasba szeretne ellátogatni a közeljövőben.

„Nem szeretnék meghalni, mielőtt beteljesítem az álmaimat. Tudom, hogy nem fogom megváltoztatni a világot a versenylovaglás által, de ez az álmom. Mindig arra próbálom ösztönözni az embereket, hogy azt csinálják, amit szeretnek.”

Ő azt csinálja! És Önök?

Nyitókép: Sofia Twitter