Folytatjuk a legenda visszatekintését karrierjére.
Az előző rész itt olvasható.
Sem Goldikova, sem Miesque nem indult soha a Prix de l'Arc de Triomphe-on, de Head abban a versenyben négy győzelme közül hármat kancákkal nyert: San San (1972), Ivanjica (1976) és Three Troikas (1979). Az egyetlen mén, amelyet Head lovagolt, hogy megnyerje az Európa egyik legjelentősebb versenyét, Bon Mot volt 1966-ban. Akkor 19 éves volt, nagyapja, William, Bon Mot trénere pedig 80.
Head úgy emlékszik Bon Mot-ra, mint „egy vicces lóra, egy nagyon kemény lóra, aki szerette a puha talajt, és az Arc napján zuhogott az eső, ami a különbséget jelentette”. Ez volt az első a három „családi” Arc-diadal közül: Ivanjicát Freddy apja, Alec idomította, míg Three Troikas a húga, Criquette istállójából származott. Továbbá Three Troikas Alec feleségének, Ghislaine-nek a tulajdonában volt.
„Three Troikas egy másik nagyszerű versenyló volt” - mondja Head a Lyphard apaságú kancáról, akit Alec egyéves korában vásárolt Germaine Wertheimer számára. „Ragyogó volt azon a napon, amikor megnyerte az Arc-ot. A célegyenesbe teljes sebességgel mentem be, és amint kívülre húztam, tudtam, hogy nyerni fog. A család a versenyzésben ennél jobb napokat nem is kaphat az ember.”
Head 1997-ben vonult vissza a nyeregből, és azonnal a tréningezés felé fordult. Időbe telt, amíg sikeresen át tudott állni, és ezt a kényszerhelyzetet a húga, Criquette virágzó istállójának eredményei tették még élesebbé. Freddy debütáló szezonja előtt Criquette négy év alatt harmadszor nyerte meg a Poule d'Essai des Pouliches-t.
Freddy-nek csaknem kilenc évébe telt, mire megnyerte első Gr1-ét. Ez Marchand D'Or volt, aki meglepetést okozott a 2006-os Prix Maurice de Gheest-ben 13-1-es odds mellett. A kapuk megfelelően nyíltak, bár Head, aki nehezen tudott érvényesülni, mindig is elismerte, hogy Marchand D'Ornak köszönheti, hogy a nagy ligába repítette.
„Ez a ló valami nagyon különleges volt számomra” - gondolkodik Head. „Sokféle problémája volt a lábával, de hatalmas szíve volt. Nagyon bátor volt, és ő lett az első ló Franciaországban, aki három egymást követő évben megnyerte ugyanazt a Group 1-es versenyt [Prix Maurice de Gheest].”
„Marchand D'Or megnyerte a Prix de l'Abbaye-t és a July Cupot is, egy olyan versenyt, amelyet 1996-ban, közvetlenül a visszavonulásom előtt, zsokéként nyertem meg Anabaa-n. Szóval ez nagy izgalom volt. Mindig is élveztem a nagy győztelmeket Angliában, ahonnan a családom [apai ágon - TRC] eredetileg származik - sokan közülük a newmarketi temetőben vannak eltemetve. És ezután még több jó ló jött az utamba.”
Head a továbbiakban felidézi a többi nagy lovat, akikkel edzői pályafutása későbbi szakaszában foglalkozott, élükön Solow-val, akinek 2015-ben Gr1-es szériája a Dubai Turf, a Prix d'Ispahan, a Queen Anne Stakes, a Sussex Stakes és a Queen Elizabeth II Stakes versenyeiből állt.
„Solow-nak 2015-ben óriási szezonja volt, amikor mind a hat versenyét megnyerte” - mondja. „És ne feledkezzünk meg Moonlight Cloudról sem.”
Nehéz is lenne. Moonlight Cloud egy másik kanca volt a legjobb fajtából. Marchand D'Orhoz hasonlóan 2011-től kezdve három egymást követő évben nyerte meg a Prix Maurice de Gheest-t. A Prix Jacques le Marois-t és a Prix Moulin-t is magáénak tudhatta, bár Head elkeseredett, amikor a 2012-es Diamond Jubilee Stakes-ben az ausztrál sprintszenzációval, Black Caviarral szemben a fotófinisben alulmaradt.
„Az egy nagyon szomorú nap volt” - meséli Head. „Moonlight Cloud sosem utazott jól, amikor elhagyta Franciaországot. Biztos voltam benne, hogy nyerni fog, amikor elvittük Hongkongba (2013-ban), de rosszul futott.”
Moonlight Cloud tulajdonos-tenyésztője, George Strawbridge hosszú éveken át Head istállójának egyik fő támasza volt, és Strawbridge támogatása most Freddy lányára is kiterjed. „Victoria elég szerencsés” - mondja Head. „Ő vette át néhány lovamat George-nak, amikor tavaly nyugdíjba vonultam.”
Köztük van Moonlight Cloud hároméves lánya, Partly Cloudy, aki az idei szezonban Victoria számára ugyanennyi fellépésből kétszer is helyezést ért el.
Freddy, Criquette és Alec
Még jó, hogy Victoriának ilyen befolyásos mecénásai vannak, hiszen a Head család Haras du Quesnay-jét, amelyet Alec Head Európa egyik legjelentősebb lóneveldéjévé fejlesztett, tavaly év vége felé eladták. Nem lesz több saját tenyésztésű csikó a család tréningjeinek támogatására, bár Freddy megtartott egy kis maroknyi kancát, hogy saját maga tenyésszen belőlük. Egyelőre az ő igényeik kielégítése és a gyermekeire való odafigyelés elégedettséggel tölti el a nyugdíjas éveket.
„Nagy változás volt az életemben” - mondja. „60 éve minden nap lovak között vagyok, de egyáltalán nem bántam meg semmit. Most nagyon boldog vagyok. Remélem, hogy ez így is marad, és nem fogok unatkozni.”
Az biztos, hogy nem szűkölködik karrierje csúcspontokban, ha az emlékek útján való kalandozásról van szó, hiszen azon kevés élvonalbeli lovasok egyike, akik idomárként is címlapokra kerültek. Tehát a két szakma közül melyikben lelte a legnagyobb beteljesülést? – kérdezi Julian Muscat, a TRC riportere.
„Ezt nehéz megmondani” - kínálja fel – „de azt tudom, hogy nagyon szerencsés voltam. Fiatalon izgalmas a lovaglás; zsokénak lenni csodálatos élet. Mindig is arról álmodtam, hogy zsoké leszek, már akkor, amikor 10 éves koromban a családommal versenyezni mentem. Ez volt az egész életem. Aztán, amikor már sok éve lovagoltam, tréner akartam lenni.”
„Az trénerkedés teljesen más, mint zsokénak lenni” - folytatja. „Trénerként rengeteg saját pénzt kell betenned, amit zsokéként nyilván nem. A személyzet miatt is aggódnod kell, és ez stresszes, különösen ha nagy tulajdonosok vannak, akik megkövetelik a sikert. Ugyanakkor én mégis szerettem trenírozni.”
Egy nap, amikor a gyermekei még nem tudják, Head csendben elszökik, és kiterjedt tengerentúli utazásokba kezd. Szakmai életében gyakran tett így, anélkül, hogy lehetősége lett volna magába szívni a látottakat. Ezúttal szépen lassan fog haladni. És útközben megszagolja a rózsákat.
Az interjú és a cikkben szereplő információk forrása a Thoroughbred Racing Commentary.
Képek: Racing Post, eBay, ,TRC
