Nincs egyetlen futball szakíró sem a Favorit csapatában.  

Mi mind más-más sportág szerelmesei vagyunk. Azonban a vasárnapi mérkőzésen, a helyszínen szurkoló (és ezért még a lóversenyt is kihagyó, pedig azért élő-haló kollégánk!) Sereg András olyan szívhez szóló posztot közölt privát facebook oldalán, hogy megkértük, hadd hozhassuk le ezt itt, azaz legyen ez a vasárnapi cikkünk. Sorait változtatás nélkül közöljük. 

"Előre bocsátom nem értek a focihoz, pedig tudom a miénk a tízmillió szövetségi kapitány országa. Hallom én is, hogy a károgók szerint ömlik bele (feleslegesen) a pénz, csak egy öngóllal jutottunk ki és rosszak vagyunk, mint mindig. Ha bárki ezt szeretné gondolni tegye. Én tuti, hogy nem szeretném ennek az ellenkezőjéről meggyőzni.

Pár tényállítás azért ide kívánkozik.

Alig 10 éve a válogatott 5-6 000 néző előtt játszotta tétmeccseit, ma tudjuk. Szinte élet-halál harc van a jegyekért. Pár óra alatt elkel a 60 ezer!

A világranglistán elfoglalt helyezéseink véletlenszerűen kiragadva: 2004 április: 72., 2007 szeptember: 55., 2010 november: 43., 2014 június: 47., 2019 április: 51., 2023 november: 30.

Szerintem azonban nem a számszerű előrelépés és a minden idők leggyengébb EB csoportjából való csoportelsőként való kijutás a Rossi-válogatott legnagyobb dicsérete.

8-10 évvel ezelőtt minden kisfiú Messi vagy C. Ronaldo mezt szeretett volna magának. Most minden válogatott meccsre gyermekek tucatjai érkeznek táblával, amelyre nagy betűkkel írják fel: „XY kérlek add nekem a mezed.”

"A magyar válogatott futballista", (mint lenézett, lesajnált gyűjtőfogalom), ki évtizedeken át sokszor gúnyolódások céltáblája volt, mára példakép lett.

Ma az előttem ülő kisfiú csípte meg Szoboszlai Dominik bemelegítő mezét. Kreisz Róbert barátom véletlenül lefotózta az egészet, egészen onnantól, hogy Dominik leveszi azt, majd kidobja. Aki nem tudja elképzelni, hogy mit élt át ez a kisfiú, annak szavakkal ezt nehezen tudnám leírni, de viccből pár perccel később azt mondta: akár le sem kell játszani a meccset. Az ő álma már teljesült.

Meg kell nézni a gyermekek arcát, amikor válogatott kivonul a pályára. Az sok mindent elárul.

Édesapja ugyan engedélyt adott rá, de nem tartom helyesnek a kisfiú képének leközlését, de elhiheti mindenki: biztosan élete legboldogabb napjaként emlékszik a ma délutánra és vélhetően nehezen fog tudni elaludni.

No, ez a Rossi csapat legnagyobb dicsérete! Ez többet ér minden pontnál és gólnál. Szerintem legalábbis.

Köszönjük Marco!"

Fotó: MTI/Hegedüs Róbert, Sereg András