Folytatjuk tegnap megkezdett születésnapi interjúnkat a magyar lóversenyzés nagyasszonyával.

Racing Portal: Simon Feri elmesélte nekünk mennyire vívódott, hogy Pierrot vagy Kulcskirálynőt ülje 1996-ban. Az eredmény ismeretes, de legalább 28 éve szeretném megkérdezni Öntől, hogy vélekedett előzetesen: valóban megnyerheti a kanca a derbyt?
Németh Ildikó: Abszolút. Nagyon jó ló volt és szerencsésebb lovaglással győzött volna, vagy úgy mondom: ha Simon üli, ő nyert volna. Félre ne értsen, egy pillanatig nem hibáztatom Jocit (Noska – a szerk.), mert ő úgy vélte, biztosan Pierro a jobb, ha Simon Feri őt választotta. Talán azt hitte be akarom csapni. Én azt mondtam neki előzetesen: „Joci! Csak 150 métere van a lónak. 151 sincs már.” Ennek ellenére korán élre állt vele és a kanca „megállt” az utolsó métereken. Jocit egyszerűen elkapta a hév, de ki nem akar derbyt nyerni? Az előbbi kérdéshez kapcsolódik, hogy Siklósi Tamás is elvitte ezt követően a lovait, mert csalódott volt a vereség miatt.

RP: Mester János viszont ezzel vélhetően világrekorder, hogy összesen 3 lovat futtatott és abból kettő derbyt nyert…
NI: És mindemellett összesen 3 évig futtatott csak. Sir Khant bérelte, Pierro viszont saját tenyésztése volt.

RP: Pierro 1996-ban az Év Lova címig vágtázott. Mennyire volt fontos Önnek ez a visszajelzés?
NI: Nagyon. Én vezettem fel a pályára. Nem is hagytam volna, hogy más vezesse be. Én szépítettem, „kockáztam” ki előtte. Elképesztően jó érzés volt, hogy Év Lova lett!

RP: A championátus eredményei mennyire voltak fájók? Gondolok itt arra, hogy négyszer második, kilencszer harmadik helyen zárt, de a bajnoki cím nem jött össze.
NI: Egyáltalán nem volt ez fájdalmas számomra.

RP: Simon Ferenc és Kovács Sándor mai napig végtelen szeretettel beszél Önről. Mondhatjuk, hogy ők ketten voltak az Ön legfőbb bizalmasai a nyeregben?
NI: Egyértelműen. A Kovács testvérek a nyolcadik osztály után máris jöttek. Azért imádtam Sanyit, mert ő ott lett volna reggeltől másnap reggelig. Mindent, amit kértem tőle vagy mondtam neki, ő betartott, annyira szerette a lovakat. Már gyermekként is nagyon tehetséges volt. Éjjel-nappal ott lett volna az istállóban.

RP: Igyekeztem felkészülni erre az interjúra, de bevallom, nemzetközi sikereiről vajmi kevés információ áll a rendelkezésemre. Megemlítene párat? A szívének legkedvesebbeket.
NI: Nagy sikereim nem is voltak, hiszen hendikeplovakkal dolgoztam elsősorban. Papa lovai rengeteg versenyt nyertek kinn, közte természetesen a derbyt, de én nem igazán.

RP: De Ildikó, a szobában az imént láttuk Pretty Princ Trial Stakes trófeáját, aki Bécsben és Pozsonyban is nyerte a mi Nemzeti Díjunknak megfelelő futamot, sőt még az Osztrák Derbyben is harmadik volt. Alfkona megjelenésig ő volt az egyetlen szlovák klasszikus nyerőnk. Ez nem elég nagy siker?
NI: Igen, valóban ő volt a legkiemelkedőbb, de mellette inkább kisebb versenyekben csipegettünk, mint pl. Princess Angela győzelme. (Az ő tiszteletdíja látható itt a képen az őszi kétéves kritériumból - a szerk.)

Igazi nagy külföldi story az életemben az volt, amikor a 90-es évek elején a kerteskői Komámat és Riviérát Dubaiba kísértem repülővel, mert egy sejk megvette őket.

Egy arab országba akkoriban egyáltalán nem volt még biztonságos utazni, ráadásul nyelveket sem beszéltem.

Egy kólikás ló kapcsán megkérdezték a véleményem, mondtam, hogy sajnos menthetetlen. Nem hittek nekem, magángéppel hozattak egy szaktekintély Franciaországból, majd, amikor a ló kimúlt, nagyot nőttem a sejkek szemében. Nem akartak hazaengedni, kérleltek, hogy maradjak kinn náluk, mint tréner. Kalandos volt a hazajutásom.

RP: Amikor írtam össze a nagydíjgyőzelmeit feltűnt, hogy 2015-ben Adél megnyerte az utolsó kiemelt versenyét, ami szép lezárása volt fantasztikus karrierjének. Ez különösen kedves a szívének emiatt?
NI: Egyáltalán nem. Úgy véltem, a csúcson kell abbahagyni. Mikor vártuk Önöket Jucóval, épp Hosszú Katinkáról beszéltünk, hogy én azt mondtam, már rég abbahagytam volna az ő helyében.

Magánélet:

RP: Elkövettem egy megbocsáthatatlan és most már jóvátehetetlen hibát. Barátaim tudják, hogy évekig halogattam egy közös interjút Önnel és Farkas Tiborral. Tudomásom szerint ugyanis nincs a világon olyan család, ahol a férfi és a nő is trénerként derbynyerő. Tudom, hogy jogi értelemben Önök nem voltak házasok, de akkor is unikum mindez. Mikor kezdődött kettejük privát élete?
NI: Kb. 10 évvel megismerkedésünk után. Felesége rákos volt, elhunyt és utána kezdődött a mi privát életünk.

RP: Igazi lóversenyes párként éltek, úgy értve, hogy odahaza is mindig a lovak voltak a téma?
NI: Nem! Egyáltalán nem. Nagyon ritkán. Ha esetleg valami nem volt egyértelmű, megkérdeztük a másikat, de otthon nem a lovak jelentették a témát.

RP: Mikor mindketten idomárok voltak (23 év volt ilyen 1987-2009 - a szerk.), jótanácsokkal segítették egymás lovainak felkészítését is?
NI: Építő kritikával utólag, ha valami nem úgy sikerült a másiknak esetleg.

RP: És hogyan néztek ki a vasárnapok? Kiemelt figyelmet kaptak azok a futamok, amikor egymás ellen futottak lovaik, azaz volt kettejük között rivalizálás, csipkelődés?
NI: Semmi. Ugyanúgy drukkoltam az ő lovainak is. Az tény, hogy a lovasválasztásban sokszor nem értettünk egyet, de ezeket mindig megbeszéltük.

RP: 2016-ban - kimondani is félelmetes - 1004 győzelem után, minden idők negyedik legeredményesebb idomáraként vonult nyugdíjba. Akkor költöztek ide Vécsre?
NI: Igen. Előbb megvettem már ezt a házat, csak fel kellett újítanom, de ahogy befejeztem a trenírozást, rögtön ide költöztünk.

RP: Másfél éve elment a mester. Hogy telnek ma a napjai?
NI: Nagyon nem jól. Hiányzik ő is, a lovak is. Jucó sokszor jön és Pető Sanyi is rendszeresen felhív. Kérem, kerüljön be a riportba, hogy én felnézek rá, hogy ilyen nagy baleset után milyen erős és jókedvű! Sűrűn felhív. Pedig amikor nálam volt, ennyire jó kapcsolatban nem is voltunk. Szintén szeretettel gondolok Herédi Mihályra, aki ugyancsak támogat a mai napig és bármikor számíthatok rá és ugyanígy Molnár Gyöngyire is. Köszönöm nekik!

RP: Követi a mostani lóversenyzést?
NI: Abszolút. Laptopon nézem. Sajnálom is, hogy most nincs, mert másként fog kinézni a vasárnapon. (Április 26-án vettük fel az interjút – a szerk.)

RP: Mit sajnál legjobban az életében?
NI: Hogy nem lehetett gyermekünk. 18 éven át, 36 éves koromig ápoltam édesanyámat. Az akkori vélekedés szerint ez (36) már túlhaladott kor volt a szülésre. Persze ettől függetlenül úgy érzem, odaadással csináltam azt, amit az élet rám bízott.

RP: Nagyon szépen köszönjük, hogy otthonában fogadott bennünket a magyar lóversenyzés legsikeresebb női alakja. Végtelenül megtisztelő számunkra, hogy exkluzív interjút adott nekünk születésnapja alkalmából. Jó egészéget és hosszú, boldog életet kívánunk minden olvasónk nevében!
NI: Én köszönöm a megkeresést és a látogatást.

Németh Ildikó - Sereg András - 2024.04.26

Németh Ildikó magyarországi nagydíjgyőzelmei idomárként:

1989 – Káposztásmegyeri Díj – Tartuffe (Simon Ferenc)
1989 – Szent László Díj – Teátrum (Simon Ferenc)
1990 – Nemzeti Díj – Teátrum (Simon Ferenc)
1992 – gr. Károlyi Gy. ev. – Riviera (Németh Sándor)
1993 – Kozma Ferenc ev. – Wukk (Kovács Sándor)
1993 – gr. Károlyi Gy. ev. – Wukk (Kállai Pál)
1993 – Szent László Díj – Dolly Roll (Kállai Pál)
1993 – Kétévesek kritériuma – Lordom (Kállai Pál)
1994 – Nemzeti Díj – Dehogynem (Varga Zoltán)
1994 – Magyar Derby – Sir Khan (Simon Ferenc)
1994 – Kisbér Díj – Sir Khan (Simon Ferenc)
1996 – Nemzeti Díj – Pierro (Simon Ferenc)
1996 – Alagi Díj – Pierro (Simon Ferenc)
1996 – Magyar Derby – Pierro (Simon Ferenc)
1996 – Magyar kancadíj – Kulcskirálynő (Simon Ferenc)
1996 - gr. Károlyi Gy. ev. – Princess Angela (Simon Ferenc) – ez (is) a 100. gróf Károlyi Gyula emlékverseny volt.
1997 - Alagi Díj – Big Band (Simon Ferenc)
2000 – Kisbér Díj – Waters Edge (Simon Ferenc)
2001 – Imperiál Díj - Waters Edge (Pető Sándor)
2001 – gr. Széchenyi I. ev. - Waters Edge (Pető Sándor)
2002 – Millenniumi Díj - Waters Edge (Pető Sándor)
2006 - gr. Széchenyi I. ev. - Gina Maxi (Stanislav Georgiev)
2006 – Szent László Díj – Viva (Simon Ferenc)
2006 – St. Leger - Star Fury (Kovács Sándor)
2015 - gr. Károlyi Gy. ev. – Adél (Kerekes Károly)

Köszönjük Juhász Zsóka és Dickinson Judit segítségét! Nélkülük ez az interjú nem készülhetett volna el. A képeket is Zsóka biztosította számunkra. A 2. rész nyitóképét Vonczem Gabriellától kaptuk. Köszönjük neki is!