A nehéz hagyaték!

100 éve született a legenda fia.

Nagy és nehéz életút állt mögötte. Édesapja a 12 Derby győztes Esch Győző már fiatalon maga mellé vette és tanította. A szakma minden csínját-bínját elsajátította, megtanulta a lovak ápolását, nyergelését, abrakolását, egyáltalán mindazt, amit ezen a pályán meg lehet tanulni. Lehet, hogy rossz időben született, mert legszebb fiatal évei alatt tört ki a II. világháború, és a háború után a kifosztott országban újra kellett kezdeni mindent. Az újjáépítésben és lófelkutatásban nagy szerepet játszott, már az első versenynapon nyeregbe pattant és lovagolt. És nemcsak, hogy lovagolt, már a második versenynapon a napi főversenyt, egy Kísérleti versenyt nyert meg egy Nefelejcs nevű lóval.

A következő évben, 1947-ben Hajadon nevű lovával - a későbbi Derbygyöztes Hadnagy anyjával - nyert Budapesti díjat. Ugyanebben az időben egy Silvia nevű lóval is szép győzelmeket aratott.

Esch Sándor a kisemberek lovasa volt. Soha nem került összetűzésbe a Versenyintézőséggel, lovaiból mindig a maximumot hozta ki. Igaz nem nyert 12 Derbyt, mint édesapja, csupán egyet Hadnaggyal, - sokan örülnének, ha egyáltalán tudnának egy Derbyt nyerni -, de akkor más viszonyok voltak. 1973-ig lovagolt versenyben és 207 győzelmet aratott. Nagyobb versenyekben elért sikerei: Ámbra (1956, Kétéves Kancák Nagydíja), Hadnagy (1960, Magyar Derby, Magyar St. Leger, 2x Ménesek Nagydíja, 1962, Béke Díj). Hadnagy nyergében látható a nyitóképen.

1974-től lett idomár, elég szerény képességű lovakat kapott, amivel eleve csak a hendikepszinten versenyezhetett.

1975-ben fia, Esch Róbert volt az első lovasa, aki a kis tudású lovakkal összesen 9 versenyben győzött, az istálló ebben az évben összesen 19-szer végzett az első helyen. A következő évtől Herczeg Béla a lovasa, a lovak képessége évröl-évre jobb lett, egyre több lovat bíztak rá. Hozzá került Bilbao húga Balin, amely nagy ugrótehetséget mutatott és gátakon szinte verhetetlennek bizonyult. 1983-ban az istálló kapott végre egy kiugróan jó telivért, az akkor kétéves Dudaszót. De Sanyi bácsinak nem volt szerencséje Dudaszóval, mert a hároméves ló már nem neki hozta a dicsőséget, hanem Herczeg Bélának, mivel ekkor adta át az idomári „stafétabotot" lovasának. Dudaszó a Köztársasági díj mellett számos versenyben győzött és sokáig tartotta rövid távon a pályrekordot. Nyugdíjba vonulása után Csehszlovákiában volt idomár.

Horváth Károllyal a ringben

2006 tavaszán még vállalta Bocska Béla lovainak felügyeletét és minden pénteken vonaton leutazott Komáromba, megbeszélték a következő heti nevezést, lovasítást, de már panaszkodott, hogy nem bírja az utazás fáradalmait, fájnak a lábai és a közérzete sem volt jó. Aztán 2006-ban április végén abbahagyta és átadta a trenírozást Hegedűs Sándornak.

Megkérdeztem tőle, hogy miért hagytad abba, csak ennyit mondott?

„Józsikám, nekem a Szent Péterrel van „randevúm” odafönn”

Elmosolyodtam, mert viccnek gondoltam, de hogy ilyen gyorsan bekövetkezik ez a „randevú", arra nem számítottam.

Esch Sándor 1925.05.22 - 2006.06.13

A Dunakeszi Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár írása itt olvasható róla.

Horváth József írása és képei