avagy a királyok sportja.
Hogy láttuk mi a Netflix lóverseny-alkotását?
„A lóverseny a világ leginkább alulértékelt sportja! Ez egy óriási játék.” – mondta Jayson Werth, korábbi baseballjátékos a Belmont győzelem eufóriájában.
Amióta a Netflix beszállt a sportbizniszbe és elkezdte a forgatni a jobbnál jobb filmjeit, azóta várja gyakorlatilag minden, még képernyőre nem került sportág, hogy vajh ő felkerül-e a radarra. Az ugyanis, hogy egy ilyen sorozat óriási lökést adhat bármelyiknek, ahhoz nem férhet kétség.
Szerencsére a lóversenyzés rákerült a radarra.
Ne feledjük, hogy az HBO 2011-ben már forgatott egy lóverseny-sorozatot. A Dustin Hoffman főszereplésével készült Luck (náluk Befutó) szériát azonban tragédiák sora árnyékolta be, így az állatvédők heves és folyamatos tiltakozása miatt a gyártónak nem volt más választása: le kellett állítania a forgatásokat.
A Netflix teljesen másként állt a történethez. A Befutó eleve egy fikciós történet volt, míg ők a valóságot igyekeztek bemutatni. Elsőként Európában kezdték meg a felvételeket, de - látva a végeredményt – szerencsére az amerikai verzió került a streaming szolgáltató kínálatába.
Ugyanis az a körítés, ami Amerikában körül veszi a három Triple Crown futamot, a világ galoppsportjában talán csak Ausztráliában érhető tetten. Jól kivehető a gyártó törekvése, hogy egyrészről a laikusoknak elmesélje a Breeders’ Cuptól a Belmont Stakes-ig tartó időszak jelentőségét, a szabályokat és hogy miként is működik az egész gépezet. Ha nem is túl mélyen, de beavatja a nézőt a teljes iparágba, a tenyésztéstől kezdve addig míg a ló eljut a legnagyobb versenyekig és az árverésekről is esik némi szó. Mindezt valami őrült tempóban. Egy lélegzetvételnyi szünet sincs.
Nehéz eldönteni, hogy ki a hat epizód igazi főszereplője, de arra figyeltek, hogy a ló melletti három legfontosabb kategóriából is legyen legalább egy.
A zsokéknál talán Frankie Dettori, akit azóta kísértek a kamerák, hogy belépett új, amerikai otthonába. A trénereknél egyértelműen Kenny McPeek, míg a tulajdonsoknál Mike Repole.
De nézzük, mi hogyan láttuk a hat epizódot!
Az, hogy egy film gyönyörűen van fényképezve, talán már nem érdem, hanem alap 2025-ben az ismert technológiák függvényében. Sporteseményeknél én magam mindig szeretem látni a légifelvételeket, amik igazán megmutatják, mekkora tömeg is van a pályán. Itt ezekből sincs hiány. Hatalmas hatást váltanak ki a közeli képek, a színes dresszek, az Oaks-napi pink áradat, így a végeredmény egy valóban ünnepi pezsgéssé válik. A lóversenyrajongóknak ugyan új információkkal nem szolgál a Hármas Koronáig vezető utazás, de bőven kapunk képeket a kulisszák mögötti világból, így a zsokéöltözőkben is viszonylag sokat forgattak.
A zsokék és a trénerek gyötrődését, lelki megpróbáltatásait kiválóan ábrázolják. Az aprólékosan kidolgozott produkció bemutatja a legfőbb kihívásokat, amelyek minden indulás mögött rejlenek és melyek nap mint nap várnak a versenyiparban dolgozókra. Remekül érzékeltetik a feszült várakozásokat, mély kapcsolatok a lovakkal és az álmokat, amelyeket minden résztvevő hajszol.
„A Race for the Crown segítségével a Netflix azt szeretné elérni a lóversenyzés terén, amit a Forma-1-ben vagy a teniszben már megtett: belülről mesélje el a sport történetét, azok szívével, erőfeszítéseivel, dicsőségével és emberségével, akik ezt minden nap élik. Nekünk, rajongóknak ez egy kihagyhatatlan lehetőség. Azok számára, akik nem ismerik ezt a világot, ez egy életre szóló szenvedély kezdete lehet” - írja az Italian Post Racing.
Az olaszoknak egyébként különösen kedves lehet a produkció, hiszen Dettori mellett Rispoli és Fresu is többször feltűnik benne.
Itt kell hozzátenni, hogy óriási szerencséjük is volt, hiszen pont McPeek-et kezdték el követni, aki 1949 óta az első idomár lett, aki megnyerte egy hétvégén a Kancadíjat és a Derbyt is.
A film azonban számomra túl sokat foglalkozik a futtatókkal. Természetesen a pénzember nélkül nincs lóverseny, de három olyan unszimpatikus tulajdonos került a szériába (Repole, Stewart és iavarone (igen kisbetűvel), akik „úgy tűnik, hogy nem a lovakkal törődnek, hanem inkább egymást szeretnék legyőzni, akiknek több pénzük van, mint eszük, és akiknek nincs mire költeniük. Ironikus, hogy Stewart most egy jogi vitába keveredett, miután állítólag nem fizetett ki több mint 22 millió fontot. Ezek az emberek annyira elszakadtak a valóságtól, hogy időnként egyszerűen átugrottam őket.” – írja a világ legnagyobb filmes szaklapja, az Imdb egy kommentelője.
Egyetértek.
Amennyire szimpatikus McPeek, Hernandez, Dettori vagy éppenséggel kedvencünk, Katie Davis, aki édesanyaként is próbál helytállni a világ legjobb zsokéi között, annyira visszataszítóak a fent említett tulajdonosok.
„A mindig pezsgő anyuka a műsor egyik sztárja. Szimpatikus és vidám, sosem keseredik el, még akkor sem, ha a lovaglások megszerzése nehézségekbe ütközik. Elérzékenyül, amikor elmeséli első ügynökének történetét, aki azt mondta neki, hogy nincs meg benne az, ami ahhoz kell, hogy sikeres zsoké legyen.” – írja a TDN.
És ha már női zsoké, hogy látta a filmet a magyar lóversenysport legfiatalabb női századosa, Gönczi Rebeka?
Hatalmas izgatottsággal vártam ezt a hat epizódot, hiszen magam is láttam már Netflix sport-sorozatokat, amelyekért igazából rajongok. Mára például szeretem nézni a Forma 1-es futamokat, korábban nem igazán kötöttek le. Ugyanígy a Tour de France-t. Rajongója vagyok a Sprint sorozatnak is, ahol nyomon követhetjük sportolótársaim életét és vívódásait. A csodálatos képi világ mellett, amire elsőként rácsodálkoztam, hogy: Úristen mekkora pénz mozog ebben a bizniszben, Amerikában. Évek óta látjuk persze a futamok pénzdíjait, de mégis érdekes és meghökkentő volt most ezzel szembesülni. Zsokéként én természetesen szerettem volna többet látni a lovasok mindennapjaiból, a koplalásaikból, a nehézségeikből. Hogyan készülnek egy-egy nagy versenyre és miken mennek addig keresztül. Örültem volna, ha a kamera egy napon át kísérte volna valamelyiküket. Az viszont örömteli, hogy egy „kolléganő” is helyet kapott benne, aki többek szerint a legszerethetőbb szereplője a történetnek. Inspiráló lehet sokunk számára, hogy Katie sosem adta fel, semmi nem tudta eltántorítani attól, hogy sikeres lovas legyen és gyermeke születése után is ott folytatta, ahol abbahagyta. Számomra különös és egyben fantasztikus érzés volt Frankie-t látni a sorozatban, hiszen máig életem legnagyobb élménye, hogy 2023 szeptemberében két futamban is csapattársa lehettem angol lovakon. Többször elhangzik, hogy minden idők legnagyobb zsokéjáról beszélünk, és hogy nekem magyar zsokéként ez megadatott az a lehetőség, hogy egy versenyben lovagolhattam vele, ez elképesztő érzés volt. Akkor is és most is. A lóversenyzés minden szereplőjének át kellene élnie azt az eufóriát, amit Jayson Werth-ék megtapasztalhattak a Belmont siker után, hiszen ezekért a pillanatokért dolgozunk, nap mint nap. Remélem a nézőkből jónéhányan a Kincsem Parkba is kilátogatnak, hogy megnézzenek bennünket és ők is átérezzék a lóversenyzés varázsát. Az biztos, hogy idén sokkal jobban várom a Kentucky Derbyt, mint korábban. Összességében én nagyon szerettem ezt a hat epizódot, igazából csak a hajnali 3:45-ös kelések miatt nem tudtam egy, hanem csak két este alatt végignézni. Szerintem csodálatos reklámja a lóversenynek, így én jó szívvel ajánlom. Mindenkinek, nem csak a lovasoknak. A végére az alkotók mellett Jayson-nek mondanék leginkább köszönetet, hogy kimondta azt az ominózus mondatot: „A lóverseny a világ leginkább alulértékelt sportja!” Ennek nem így kellene lennie. Engem legalábbis nagyon boldoggá tenne, ha ez nem így lenne.
Sokáig tudnánk még dicsérni a sorozatot, de azt is el kell mondanunk, hogy a Netflix egy cukormázat tárt a nézők elé.
Szó sem esik arról, hogy Bob Baffert egy csaló, akinek 30 doppingügye volt már. Még Dettori is a világ egyik legnagyobb trénerének nevezi, ami minimum vicc, hiszen nem tudjuk, a valóban veretes dicsőséglistájából mennyit ért el becsületesen. „A műsor a sportág nagyszerű oldalait, a csillogást és a glamúrt mutatta be, de semmit nem mutatott a versenyzés sötét oldaláról, például arról a 230 lóról, amely tavaly elpusztult az amerikai pályákon.” –ismét egy IMDB kommentet idézünk.
Nekünk, lóversenyrajongóknak ez persze jó.
Jó, hogy a hatalmas csillogást, a zseniális lovakat és lovasokat állítja fókuszba a széria, lélegzetelállító, fantasztikus képekkel, dinamikus és lebilincselő stílusban bemutatva a lóversenyzés minden szépségét. Mivel a Netflixnek több, mint 200 millió előfizetője van joggal bízhatunk benne, hogy a produkció felkelti néhány (tízezer) laikus érdeklődését, akik kilátogatnak majd valamelyik versenypályára.
És aki máris hiányolja a folytatást: a médiaszolgáltató még télen jelentette be, hogy képernyőre viszi a Cody's Wish-ről és a Wolf-Hirschhorn-szindrómában szenvedő, de azóta sajnálatosan elhunyt Cody Dormanről szóló történetet, így remélhetőleg erre sem kell már sokat várnunk.
Hogy írja a Jour de Galop? Merci Netflix! Igen, köszönjük! Soha rosszabb szériát! (nem csak) A lóversenyzés szerelmeseinek kötelező.
Mert igenis, a lóverseny a királyok sportja.
Osztályzatunk: 8/10. (Az IMDB-nél 7,2/10)
Képek: Netflix. Köszönjük Gönczi Rebeka segítségét!
Susán Kitti kisfilmje itt látható.
