mondja Mark Zahra, az egyetlen zsoké, aki ebben az évszázadban, egymást követő években, különböző lovakon nyerte meg a Melbourne Cup-ot.

Nincs holtszezon, nincs bocsánat. Ibizai nyarak, Super Bowlok, Melbourne kupák, - avagy hogyan írta át Mark Zahra a zsokék forgatókönyvét?  

Adam Pengilly írásából csemegézünk, amely az Idol Horse-ban jelent meg.

Ausztráliában vannak bizonyos konvenciók, amelyek minden zsoké eleget tesz egy Gr 1-es verseny megnyerésekor. Például már rögtön lóháton interjút szoktak készíteni a győztessel, majd újra a mérlegelés után. Fontos, hogy a lovas jó viszonyt ápoljon a stewardokkal, a fogadókkal, és boldogan mosolyogjon, amikor megtörténik a kupa átadása. James McDonald, Jamie Melham, Damian Lane, mindannyian tudják a dolgukat.

De a konvenciók sosem voltak igazán Mark Zahra erősségei!

Miután 2022-ben megnyerte a CF Orr Stakes elit versenyt, olyan gyorsan rohant vissza a zsokészobába, mint ahogy a lova, Tofane a célba ért. Azt mondta, nem volt ideje egyperces interjúra, ünnepi ölelésre a rokonokkal, vagy bármi másra, mivel már egy autó várt rá járó motorral, hogy időben odaérjen a Super Bowl kezdetére a világ másik felére, ahol csatlakozott zsokétársához, Jamie Spencerhez és Sheikh Fahad al-Thanihoz.

„Majdnem olyan volt, mintha visszarepültem volna az időben. Imádom az NFL-t. Annyira hatalmas.”

Amint elkezdtek feltűnni Zahráról készült fotók a közösségi médiában a Super Bowl egyik legemlékezetesebb bajnoki döntője után, az ausztrál fogadók azt kérdezték: hogyan ért oda időben, tekintve, hogy a hétvégén Melbourne-ben lovagolt?

Zahra azonban sosem hódolt be a normáknak, nemcsak az utazás emberi korlátait kérdőjelezte meg, hanem a szakmájához évtizedekkel ezelőtt kötött hagyományokat is felrúgta.

„Neki van a legjobb munka-magánélet egyensúlya az összes ausztrál zsoké közül” – mondja az egyik tréner.

Ausztráliában egy zsoké az év 364 napján részt vehet versenyeken. Az egyetlen szent és sérthetetlen ünnep a karácsony napja, mivel több állam is rendez találkozókat a keresztény nagypénteki ünnepen. Ausztráliában ugyanis a „szerencsejáték-ipar szörny” néhány percenként újabb lóversennyel „táplálja magát”, így a zsokék is folyamatosan versenyeznek.

Zahra, aki számos sportág szerelmese, úgy gondolja, hogy a zsokéknak jobban kellene azonosulniuk a focisták, baseballosok és kosárlabdázók stílusával: az év bizonyos időszakaiban csúcsformában kellene lenniük, de pihenőt is kellene tartaniuk, még akkor is, ha a saját sportágában ez nem éppen megszokott.

„Az ausztrál lóversenyzésben nincs holtszezon” – mondja Zahra az Idol Horse-nak. „Minden más sportágnak van egy szezonja, amikor a sikerre törekedhetsz, és egy bizonyos ideig pályán lehetsz. Aztán várod a szünetet. Nálunk ilyen nincs.”

„Küzdök a súlyommal, ezért sok időt töltök a szaunában, böjtölök, és sok mindentől tartózkodom. Fiatalabb koromban ezt nem tudtam megtenni. Vannak követelmények, amiknek meg kell felelni. De ahogy egyre sikeresebb lettem, rájöttem, hogy szükségem van egy kis szünetre. Szeretek utazni és finom ételeket enni. Egyszerűen úgy döntöttem, hogy a saját szezonomat fogom kialakítani.”

Sok zsoké számára kellemetlen lenne erről beszélni a legjobb trénerekkel és hűséges tulajdonosokkal, de Ausztrália egyik legsikeresebb zsokéjaként Zahra saját szabályokat alkot.

Általában tart egy kis szünetet a Melbourne-i tél alatt, és egy hónapra Európába és a spanyolországi buliszigetre, Ibizára repül. Zahra és felesége, Elyse – akivel egy mexikói út során ismerkedett meg, amikor a nő egy olyan üdülőhelyen szállt meg, ahol a barátai buliztak – azt a tanácsot kapták, hogy lassítsanak, amikor megszületett a mára már négyéves lányuk, Harper.

„Egyáltalán nem lassítottunk” – mondja. „Egyszerűen magunkkal visszük. Ez egyfajta felelősséget adott nekem, de most találtam egy másik embert az életemben, akivel örömmel tölthetem az időt. Nem szeretek állandóan lovagolni. Ez a módszer nekem megfelel. A hosszú élet szempontjából is jó. 43 éves vagyok, és ha állandóan lovagolnék, éheznék és kimerült lennék, akkor biztosan nem jutottam volna el oda, ahol most vagyok. Nem érdekel, hogy mit csinál a többi zsoké. Élvezem az időt, amikor lovagolok, de élvezem a nyaralásomat is és nem érdekel, hogy mit csinál a többi zsoké Ausztráliában. Ez az az időszak, amikor jól akarok szórakozni. A célom nagyjából csak annyi, hogy jól érezzem magam Európában, miután véget ér a szezon.”

A teljes cikk angol nyelven az Idol Horse weboldalán olvasható.

Szeretettel ajánlom ezt az írást barátomnak, Gönczi Rebekának!

Forrás és kép: Idol Horse