Akit ikonikussá vált körmei legalább olyan ismertté tettek, mint sportsikerei.

Gail Devers rendkívül tehetséges atlétának indult, még 22 sem volt, mégis a 100 gát egyik esélyeseként utazott a szöuli olimpiára. Ám a koreai fővárosban már érezte az amerikai lány, hogy valami nincs rendben. Fáradékony volt, fájt a feje, a szíve összevissza vert és hullott a haja. A csapat orvosai azzal nyugtatták, hogy ezek csak a stressz tünetei. Aztán a versenyen is pocsékul szerepelt, harmatgyenge eredménnyel utolsó lett az elődöntőben. Nagyon csalódott volt, de remélte, odahaza gyorsan meggyógyul. Nem így történt...

Nem javult az állapota, sőt egyre rosszabb lett. Előbb 52 kilóról 43-ra fogyott, majd váratlanul hízni kezdett. Az egyik szemével olykor nem látott és emlékezetkiesései voltak. 1990 nyarán aztán rettenetesen megdagadt a lábfeje, az orvosok amputációt javasoltak. Ekkor már járni sem tudott, de nem egyezett bele a műtétbe. Szerencséjére a nyakán megjelenő golyva miatt végre diagnosztizálták, hogy súlyos pajzsmirigytúltengése van. Hála a most már szakszerű kezeléseknek, meggyógyult és visszatérhetett a pályára.

Már a következő évben, a tokiói világbajnokságon ezüstérmet nyert 100 gáton, s formája alapján a barcelonai olimpiára első számú esélyesként érkezett. És nem csak gáton! Sőt! Előbb rendezték meg a 100 síkot, ahol nagyszerű formában futott, csakhogy az elődöntő után újból bedagadt a lába. Bár nagyon megijedt, szerencsére másnapra elmúlt, s egy fantasztikus fináléban – az első és az ötödik között hat század volt csupán! – megszerezte az aranyérmet. És nyert volna a 100 gáton is, csak épp az utolsó gátba belebotlott, s hiába vezetett addig nagy fölénnyel, csak ötödiknek zuhant be (szó szerint!) a célba. Íme: 

Az 1993-as vb-n aztán összejött a duplázás, igaz, síkon úgy győzte csak le a jamaicai Merlene Ottey-t, hogy a célfotót hosszasan elemezték, mire az amerikait hozták ki elsőnek. Sérülés miatt 1994-ben nem gátazott, a következő évben meg a síkot hanyagolta. Atlantában, az olimpián aztán megint a gát nem jött össze, pedig hároméves veretlenség után jutott el a döntőig, ahol még az éremről is lemaradt. A síkon viszont megvédte címét (ez előtte csak honfitársának, Wyomia Tyusnak, utána meg a jamaicai Shelly-Ann Fraser-Pryce-nak sikerült), ráadásul a sprintváltóval is nyert még egy aranyat.

Világbajnok lett 1997-ben a váltóval, 1999-ben pedig gáton, de a 2000-es sydney-i olimpián Achilles-ín-sérülése miatt fel kellett adnia a versenyt, és a 2004-es athéni játékokra sem százszázalékos állapotban utazott el. Síkon nem jutott döntőbe, gáton ezek után már rajthoz sem állt. Pedig nem azon múlott, hogy már elmúlt 37, hiszen az év elején a budapesti fedett pályás világbajnokságon egyéniben egy aranyat (60 m) és egy ezüstöt (60 m gát) nyert.
2005 nyarán életet adott kislányának, Karsen Anise-nek, s bár mindenki azt hitte, már befejezte a pályafutását, még visszatért, és 40 évesen is kiemelkedő eredményeket ért el.

Film is készült róla. "A megálmodott futás" című alkotást Charlayne Woodard főszereplésével megnézhetik a legnagyobb videómegosztón.

És hogy mi mozgatta ezt a nem mindennapi nőt? Íme az ő válasza:

„Hiszek Istenben, és ez mindig segített. Az életben és a sportban is.”

Ez a nem mindennapi nő ma ünnepelni születésnapját. Isten éltessen, Gail!

Kép: vz.cnwimg.com/hijazichannel.com