Ma ünnepli születésnapját a nyolcvanas évek olasz aranygenerációjának legnevesebb tagja.

Ha jól végiggondolom, az egyetlen futójuk, aki olimpiát, világ- és Európa-bajnokságot is nyert (fordított sorrendben), s mindezt 23 hónap leforgása alatt! Nem kétséges, Alberto Cova tényleg nagy tízezres volt.

Egy lombard kisvárosban született 1958 december elsején. 14 esztendősen kezdett el atletizálni, később Milánóban folytatta sportpályafutását. Tizennégy olasz bajnoki címe közül az elsőt 1980-ban szerezte, majd a soron következő három világversenyen megnyerte a 10 000 métert.

A sort az 1982-es athéni Eb nyitotta, ahol Cova nagy meglepetésre legyőzte a jóval esélyesebb keletnémet Werner Schildhauert. Akinek van szeme az atlétikához, annak már akkor feltűnhetett, hogy az olasz egy közepes iramú tíz kilométer végén is hihetetlenül hatékony rakétákat képes a célegyenesben begyújtani.

Az 1983-as világbajnokságon, Helsinkiben viszont az derült ki, hogy az ellenfelek erre még nem jöttek rá. A 28 percen kívüli iramnak köszönhetően ötszázzal a cél előtt még tizenhárman együtt voltak, s bár Schildhauer ekkor megindult, a célegyenesbe is még öten fordultak rá együtt, köztük Cova – utolsóként. Ám a forgatókönyv nem változott: az olasz ellenállhatatlan hajrával újra nyert.

Úgy tűnik, a világ akkori élvonalbeli hosszútávfutóinak a lábuk gyorsabb volt, mint az észjárásuk, mert a Los Angeles-i olimpiára (1984) sem tanultak semmit Athénból és Helsinkiből (Schildhauer ezúttal a szocialista országok bojkottja miatt ott sem lehetett), mert újfent rendkívül lassan futottak a döntőben – a táv első felét 14:19.8-ra teljesítették. 5000 után a finn Martti Vainio kapcsolt, elkezdte emelni a tempót, s ez mindenki ellen hatásos volt, leszámítva Covát. Ő ezúttal 9800-nál váltott csúcssebességre, s a hátrelévő 200 méteren 3.5 másodpercet vert riválisára. Hozzáteszem, ha fordítva lett volna, Alberto akkor is olimpiai bajnok, ugyanis Vainio megbukott a doppingvizsgálaton, elvették az ezüstérmét.

Hősünk dicsősége csúcsán volt, kevesen gondolták, hogy soha többet nem nyer nagy versenyen. Az 1986-os stuttgarti Európa-bajnokságon honfitársa, Stefano Mei a saját fegyverével győzte le, az 1987-es római vb-n ott sem volt, az 1988-as szöuli olimpián pedig szánalmas 28:43.84-gyel az előfutamot sem élte túl.

Alberto Cova 1994 után politikai karriert kezdett, a Szabadság Pólusa nevű jobboldali szövetséget képviselve bekerült Olgiate Comasco városi tanácsába.

II. Alberto (az első Juantorena volt) legfényesebb diadala, az 1983-as világbajnokság döntője. A video beágyazása tiltott így tessenek IDE kattintani. 

80-as évek: ünnepel a célban, 10-es évek: a városi tanácsnok úr mosolyog.

Isten éltesse! 

Kép: alchetron.com