Még véletlenül sem filmkritika.
Tegnap, amikor megjelentettünk beharangozó írásunkat az új amerikai lóversenyfilm kapcsán, akkor jött egy villanás: bizony erről a filmről még nem írtunk korábban.
Pedig a 2019-ben bemutatott alkotás a galoppsport történetének egyik legszívszorítóbb, egyben legvarázslatosabb igaz történetét meséli el.
A történet dióhéjban.
Michelle tizedik a sorban. Ő a legkisebb gyermek a Payne családban, ahol az apa maga is a lóversenyzés aktív résztvevője. Tréner. A család egy farmon él, Ballarat közelében Miners Restben, Ausztráliában. Anya és feleség nélkül, ugyanis Mary Payne még Michelle egyéves születésnapját sem éri meg, egy tragikus autóbalesetben veszti életét. A kislányt (és majd mindegyik idősebb testvérét is) csak a lóversenyzés érdekli. Szent meggyőződése, hogy ő meg fogja nyerni a futamot, amely megállít egy nemzetet. Mindent tud a korábbi nyerőkről. Még azt is, hogy a zsoké milyen színekben győzött.
Naná, hogy nem indul zökkenőmentesen pályafutása. Sem a trénerek, sem a férfi zsokék nem látnak szívesen egy nőt maguk között, de ez a fajta elutasítás, sorozatos megaláztatás csak még erősebbé teszik Michelle-t. A családban azonban újabb tragédia következik be. Szintén zsokéként dolgozó nővére is meghal egy szívroham okozta lovasbalesetben. (Brigid Payne, 36 évesen hunyt el 2007-ben.)
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ekkor már Michelle is túl van egy nagy bukáson. 2004-ben Sandown Racecourse-on súlyos koponya és csuklósérülést szenved, amit hosszan tartó felépülési időszak követ. Ezt a nehéz időszakot kiválóan ábrázolja Rachel Griffiths rendező, ahogy a zsokék legnagyobb próbatételét, az örök harcot a kilók ellen is. A koplalás gyötrelmes napjaiban mutathatja meg igazán színészi képességeit a főszereplő, Teresa Palmer.
A film erőssége, hogy igazi nagyjátékfilm, egy családi mozi. Nem kezd el mélyen szakmázni. Nem veszik el olyan részletekben, hogy sorra veszi Payne karrierjének nagy állomásait, első Gr1-es győzelmét, vagy éppenséggel, hogy a trénerlegenda, Bart Cummings lovaglást ad neki a Caulfield Cup-ban, amivel ő az első női zsoké a futam 1879-es életre hívása óta.
Az elsőfilmes rendező azt mondja, hogy a Ride Like a Girl elkészítését Payne „kitartása, rugalmassága, elszántsága, összpontosítása és szenvedélye” inspirálta.
A film dokumentumfilm részletekkel kezdődik és zárul. Az elején egy kislány azt mondja, hogy meg akarja nyerni a Melbourne Kupát. Végül győztesként megy át a célvonalon, beszédet mond a nők jogairól a férfiak világában – és azt mondja az összes gyalázkodónak, hogy „kapják be”. Utalva arra a sok szexista beszólásra és akadályoztatása, amellyel addig szembesült pályafutása során. Ez volt az ugyanis első dolog, ami megfordult a fejében, amikor lelassított azon a Prince-en, akin a női aktivisták, a szüfrazsett mozgalom színeit viselte, azaz a lilát, zöldet és fehéret. "Annyira nyilvánvalóvá vált számomra, hogy sokkal többről van szó, mint hogy én nyertem meg a versenyt. Ez egy valóra vált álom. Minden ausztrál zsokénak az vágyai netovábbja, hogy ebben a futamban megdicsőülhessen. Ráadásul ebben a soviniszta sportban sokan azt gondolják, hogy mi nők egyszerűen nem vagyunk elég jók. Még Prince of Penzance tulajdonosa is szívesebben látott volna egy férfit a lova nyergében." – mondta Michelle.
A film rendezője éppen egy sütögetésen vett részt, amikor látta ezt a beszédet és rögtön érezte: erről filmet kell forgatnia. A többi történelem.
Michelle Payne 155 év után a Melbourne Cup első nyerő hölgylovasa lett.
A szereplőkről: Az Adelaide-ben született, de időközben Hollywoodba költözött Teresa Palmer egy évvel fiatalabb Michelle-nél, így valószínűleg nem esett nehezére a hős szerepébe bújnia. Sallangmentesen hozza le ezt a két órát, és egy abszolút szerethető karaktert formál meg.
A filmet Sam Neiil zseniális játéka dobja fel. Azt a típusú apát alakítja, aki nem emeli fel a hangját, nem puszilgatja folyton gyermekeit, de egy szemöldökráncolással megszünteti a zűrzavart. A film egyik csúcspontja a kupa futama, amit ő otthon, egyedül, televízión néz, és naná, hogy eltörik nála a mécses, majd az udvaron az égre mutat, azaz felesége és lánya emlékének ajánlja ezt a győzelmet.
A film üde színfoltja a Down-szindrómás Stevie, aki önmagát alakítja filmben. A lovakért bolonduló fiú már fiatalon meglátja, hogy Michelle sokra fogja vinni, és gyakorlatilag alárendeli magát testvére karrierjének és álmainak. A filmkritikusok egybehangzó véleménye szerint az ő alakítása a film legnagyobb ereje, ahogy személye révén megmutatkozik a kettejüket összekötő szeretet. (A család többi tagja még Új-Zélandon, de ők ketten már Ausztráliában születtek.) A két testvér öröme a díjátadás után 2015 egyik legtöbbet publikált képe volt. Apjuk, Paddy Payne szavai: "Ez a győzelem legalább annyira Steve-é, mint Michelle-é."
Margaret, az egyetlen testvér, aki nem lett zsoké így beszél róla: „Stephen lovagol. Hihetetlen. Soha nem bántunk vele másképp. Normális, leszámítva a beszédét, amit egyébként megértünk." (Maree Payne a világsztár zsoké Brett Prebble, míg Cathy Payne, a szintén extraklasszis Kerrin McEvoy felesége lett.) Michelle ma édesapjához hasonlatosan, galopp idomár.
A család a díszbemutatón
Túlzás nélkül kijelenthető: nem csak a lóversenyzés szerelmeseinek szolgál kiváló szórakozásul ez a 118 perc. Sajnos a magyar mozik nem mutatták be sem ezt, sem a másik ausztrál lóversenyfilmet, The Cup-ot.
A végére egy személyes megjegyzés. 2015-ben élőben közvetítettük ezt a futamot Szebényi Dániellel. Amikor hajnali négyre álmosan bementünk az Eurosport stúdiójába még aligha gondolhattuk, hogy 60 perccel később egy történelemírásnak leszünk a szemtanúi, sőt mi fogjuk azt közvetíteni a magyar televíziónézőknek. A finisben azonban mindketten teljesen leblokkoltunk és a befutás után csak nehezen tudtuk kinyögni Michelle és Prince of Penzance nevét. Alig hittük, hogy mi kiálthatjuk világgá: megvan a Melbourne Cup első női győztese.
Mindez 155 év után.
Képek: Lachlan Moore/Transmission Film
