Fantasztikus úr, avagy Új-Zéland leghíresebb kőművese

Avagy a két esztendővel ezelőtt elhunyt Peter Snell története.

 snell_1.jpg

A középtávfutók többsége inkább nyurga. Ő azonban vaskos volt, 183 centijéhez 80 kiló. Talán azért, mert kőművesnek tanult. Meg mielőtt igazából beleállt volna az atlétikába, rögbizett, krikettezett, golfozott, tollaslabdázott és elég magas szinten teniszezett is. Aztán 19 évesen végleg átpártolt a futáshoz, és hamar kiderült: jó döntést hozott. Peter Snell ugyanis nagyon schnell (németül: gyors) volt, ő lett Új-Zéland nemzeti büszkesége, már életében szobrot emeltek neki.

A kiváló edző, Arthur Lydiard keze alatt kezdett el dolgozni Snell (az új-zélandi klasszisokon kívül Lasse Viren és más finn futók is sokat köszönhettek neki), akit alkata miatt a honfitársai igáslónak becéztek. Nos, a „lóról” hamar kiderült, hogy tényleg jól terhelhető és villámgyors, 22 esztendősen a római olimpián (1960) remek versenyzéssel megnyerte a 800 métert az esélyes belga Roger Moens előtt. 

Első olimpiai aranyérme – a célegyenes bejáratánál még négyen voltak előtte:

Sok szakember úgy vélte, alkata miatt a hosszabb középtávokon nem lenne esélye, de 1962. január 27-én csattanós választ adott nekik, egy mindössze 385 méteres, füves körpályán Wanganuiban 3:54.4-re javította az 1 mérföldes világrekordot. Hirtelen megnőtt az étvágya, s pont egy héttel később Christchurchben (újra füvön) egy futáson belül 800 méteren 1:44.3-ra, 880 yardon 1:45.1-re javította a világcsúcsot. A 25 ezer (!) néző olyan lelkes lett, hogy spontán rázendített az új-zélandi himnuszra. Moens pedig, akitől elvette a világcsúcsot, táviratban gratulált neki, az alábbi megszólítással: „Mister Fantastic Peter Snell”. Egy másik rivális, az amerikai Dyrel Burleson meg azt mondta róla: „Ez a srác nem mérföldfutó, hanem sprinter”. Erről később.

Snell a következő két év jó részét lelazsálta, edzőjével voltak is emiatt komolyabb összetűzései (Lydiard nyilvánosan naplopónak nevezte), de az atléta tudta mit csinál. 1964 októberére, a tokiói olimpiára szinte teljesíthetetlen célt tűzött ki maga elé: győzni 800 és 1500 méteren is. Erre addig csak a brit Hill (1920) volt képes, s azóta sem sikerült senkinek ez a duplázás.

De Fekete Pétert (ahogy a neve és az új-zélandiak meze miatt a nemzetközi sajtóban elnevezték) kemény fából – kőművest fából? – faragták. Előbb három kemény futamban olimpiai csúccsal megvédte a címét 800 méteren, majd már másnap oda kellett állnia az 1500 méter előfutamaihoz. Snell azonban, bár életében először futott ezen a távon – korábban mindig a 109 méterrel hosszabb mérföldes versenyeket preferálta –, itt is biztosan nyert. Tokióban összesen hatszor futott, ebből ötször elsőként haladt át a célvonalon.

És ha már lendületben volt, november közepén gyorsan megjavította újra a mérföld világcsúcsát (3:54.1), miközben az 1500-as részideje jobb volt, mint amivel az olimpiai aranyat nyerte. 1965-ben már csak egy-két kisebb versenyen állt rajthoz, majd váratlanul visszavonult.

Snell odahaza egy ideig még egy dohányipari konszernnek dolgozott, 1971-ben aztán áttelepült az Egyesült Államokba, ahol sportgyógyászattal kezdett foglalkozni. Emberi teljesítőképesség és munkapszichológia területén folytatott tanulmányokat, és 1981-ben egy dallasi egészségügyi központban helyezkedett el. Keringési és szívproblémák kezelésével foglalkozott, gyakran írt elő kocogást terápiaként, de a mozgásról maga sem mondott le. 2003-ban a +65 évesek kategóriájában amerikai tájfutó-bajnok, sőt a +75os kategóriában asztaliteniszben is a legjobb négybe jutott.

2007-ben bronzszobrát szülővárosában, Ōpunake-ban állították fel és két esztendővel később (a szintén új-zélandi Wanganuiban található)  Cook's Garden Stadion előtt is "kapott egyet".

A leleplezés után Snell elmondta, hogy nemzetközileg mérföldesként ismerték, de soha nem érte el képességei csúcsát mérföldön, és valószínűleg a 800 méter volt a legjobb távja. Hozzátette, hogy a legnagyobb erőfeszítése a fentebb már említett 800 méter/880 yard kettős világrekordja volt.

Érdekesség, hogy a 800 méteres idejével, 46 évvel később, azaz a pekingi olimpián aranyérmet szerzett volna.

Legnagyobb győzelme pillanatában (a római 800 befutója, balra Moens) és pár évvel ezelőtt.

snell.jpg

Peter George Snell 2019. december 12-én, Dallasban hunyt el.

Nyitókép: sweatelite.co

süti beállítások módosítása