Minden idők legeredményesebb vezetőedzője

A héten a San Antonio Spurs 104-102-re legyőzte a Utah Jazz csapatát az NBA idei alapszakaszában, Gregg Popvich pedig ezzel minden idők legsikeresebb vezetőedzője lett a liga történelmében.625_14.jpg

Gregg Popovich 1949 januárjában született East Chicagóban, szerb-horvát szülők gyermekeként. Fiatalkorában az Egyesült Államok Légierejénél szolgált, ahol négy évet töltött kosárlabdázással. Ezen a szinten viszonylag sikeres pályát futott be, hiszen 1972-ben csapatkapitányként bajnoki címig vezette őket, kis híján pedig az azévi olimpiai keretnek is tagja lett. Játékos-pályafutását követően a légierő csapatának edzői stábjához csatlakozott, miközben a denveri egyetemen mesterdiplomát szerzett testnevelésből és sporttudományokból. Vezetőedzői debütálására 1979-ig kellett várnia, amikor az NCAA-ben szereplő Pomona-Pitzer gárdáját vezethette, nem is akárhogyan: 68 év után a csapat első bajnoki címét zsebelhette be vele a kispadon. Ezidő alatt rendkívül szoros barátságot alakított ki az edzőként az NCAA-és NBA-bajnok Larry Brownnal, végül pedig 1988-ban segédedzőként csatlakozott az NBA-be Brown mellé, aki akkoriban éppen a San Antonio Spursöt irányította.

A folyamatos lépegetés a ranglétrán egy 1994-es tulajdonosváltást követően tetőzött, amikor Popovich a csapat (játékoscserékért és igazolásokért felelős) általános igazgatója lett. A gyenge szereplést követően azonban 1996-ban saját magát nevezte ki vezetőedzőnek, ami pedig azóta történt, az pedig történelem.

A '96-os szezonban bekövetkező súlyos sérüléshullám azonban újabb feledhető szezonhoz vezetett San Antonióban, ez azonban komoly alapot szolgáltatott a jövőben elkövetkező legendás Spurs-dinasztia kialakulásához. Ennek köszönhetően ugyanis a Spurs elnyerte az 1997-es draft első választásának jogát, ahol egy bizonyos Tim Duncant szerzett meg magának a csapat. A Duncan-David Robinson duó a palánkok alatt valóságos "ikertoronyként" magasodott, a Spurs pedig mind védekezésben, mind támadásban jelentősen feljavult ennek köszönhetően. Az első sikerre azonban nem kellett sokat várni: Popovich második teljes szezonjában, 1999-ben már bajnoki címet ünnepelhetett. A Spurs fennállása során az elsőt, a döntő legértékesebb játékosa pedig az alig 23 éves Tim Duncan lett.

Ezt követően a rájátszás minden évben alapelvárás volt a gárdánál, sőt legtöbbször a masszív playoff-futás is reális célnak tűnt. Pechükre a 2000-2002 között három bajnoki címet is behúzó Los Angeles Lakers a csúcson lévő O'Neal-Bryant párossal rendre az útjukat állta. 2001-ben a játékosbörzén egy fiatal francia irányítóra, Tony Parkerre esett a választásuk, egy évvel később pedig minden idők egyik legjobb hatodik embere, az argentin Manu Ginóbili csatlakozott a csapathoz. David Robinson visszavonulása után megalakult a liga egyik legendás "Nagy Hármasa", a Duncan-Parker-Ginóbili triót pedig sikerült minőségi társakkal körbevenni, ami egyenes utat jelentett az újabb sikerek és bajnoki címek felé.

2003-ban azonnal kihasználták a Los Angeles botlását, és újabb bajnoki trófeát szereztek Popovich vezetésével. Ezt követően a "páratlan évek" jelentették a sikert, 2005-ben a harmadik, 2007-ben pedig a negyedik bajnoki cím ütötte a vezetőedző és a csapat markát.

Ezt követően bár mindig a rájátszásban volt a Spurs, de a bajnoki címek és a döntők elmaradoztak. A 2012-13-as szezonban a Dwyane Wade-LeBron James-Chris Bosh szupertriója által vezetett Miami Heattel találkoztak a döntőben, ahol azonban nem sikerült diadalmaskodni - megszületett ezzel a Popovich-éra (és egyébként a Spurs történetének) első veresége a döntőben. Popovich és a Spurs öt másodpercre volt az újabb bajnoki címtől, de a párharc legemlékezetesebb momentuma végül Ray Allen nagy hármasa lett, amivel a hatodik mérkőzésen életben tartotta a Heat reményeit - hogy a hetedik mérkőzést behúzzák Jamesék.

A következő szezonban azonban sikerült visszavágni a Miaminak, és behúzni Popovich és a csapat ötödik - egyben eddigi utolsó bajnoki elsőségét. Duncan 2016-ban, Ginóbili és Parker 2018-ban vonult vissza a kosárlabdázástól, ez pedig egy korszak végét jelentette San Antonióban. A 2019-20-as szezonban véget ért a Spurs nagy playoff-szériája: egymást követő huszonkettő szezon után nem sikerült kvalifikálnia magát a a csapatnak a rájátszásba. Ez volt Gregg Popovich első éve, hogy az alapszakasz után véget ért gárdája szezonja. Ugyanez megtörtént a tavalyi, 2020-21-es idényben is, és nagy eséllyel idén sem találkozunk a rájátszásban az újjáépülő, fiatal Spursszel. Ettől függetlenül még egy nagyobb elismerés jutott Popovich vitrinjébe: a riói olimpiát követően az Egyesült Államok férfi kosárlabda válogatottjának vezetőedzője lett, és  2019-es világbajnoki hetedik hely csúfos kudarca után a 2021-es tokiói olimpián természetesen aranyérmet szerzett a válogatottal.

 

"Coach Pop" a mai napig a Spurs vezetőedzője, és bár már felröppentek olyan hírek, hogy a szezon befejezését követően visszavonulhat az edzősködéstől, de hivatalos hírek nem jelentek meg ezzel kapcsolatban. A franchise Popovichnak köszönheti mind az öt bajnoki címét, a legendás szakembert eddig háromszor is az Év Edzőjének választották a ligában (2003, 2012, 2014), ötször pedig az All-Star csapatokat irányíthatta a gálahétvégén.

2015-ben az NBA történetének kilencedik olyan edzője lett, aki elérte az ezer győzelmet a csapataival, sőt, egyetlen gárdával rajta kívül erre csak Jerry Sloan volt képes. 2019 áprilisában minden sorozatot figyelembe véve (alapszakasz+rájátszás) megszerezte pályafutása 1413. győzelmét, ezzel pedig megdöntötte Lenny Wilkens összesített győzelmeinek számát és rekordját. 2022. március 12-én pedig az alapszakasz legtöbb győzelmet számláló vezetőedzője lett: a Jazz ellen szerzett, 1336. alapszakaszbeli győzelmével megdöntötte Don Nelson eddig fennálló rekordját, és lett minden idők legeredményesebb vezetőedzője.

Neve örökre beleíródott a liga történelemkönyvébe, és csak hálásak lehetünk, hogy a szemünk előtt tevékenykedik napról-napra minden idők egyik (ha nem a) legjobb vezetőedzője.

Fotó: Adam Kele/Twitter

süti beállítások módosítása