…avagy ami a Tűzszekerek című filmből kimaradt.
Abrahams gazdag zsidó családba született 1899-ben, s hamar a sport rabja lett. Idősebb bátyja, Sidney (1908-as és ’12-es olimpikon) hatására kezdett el atletizálni, és már az 1920-as ötkarikás játékokra kijutott. Ott négy számban, 100 és 200 méteren, a sprintváltóban és távolugrásban állt rajthoz – említésre méltó eredmény nélkül.
Utána viszont egy hosszabb győzelmi széria következett a hazai versenyeken, egészen addig, ameddig 1923-ban nem szenvedett váratlan vereséget 100 yardon Eric Liddelltől. A filmet felidézve talán meglepő, de éppen skót vetélytársa ajánlotta neki trénernek Sam Mussabinit.
Hősünk aztán, a filmnek megfelelően, győzött Párizsban a 100 méteren, sőt még a váltóval is nyert egy ezüstöt, 200-on meg ugyan döntőzhetett, de ott utolsó lett. Ugyanitt a nagy rivális Liddell bronzérmet szerzett.
Különös története van egyébként, hogy a távolugrásban jeleskedő Abrahams miért nem rajtolt ebben a számban is az 1924-es olimpián. Remek eredményei miatt ugyanis nevezni akarták, de ő álnéven levelet írt a Daily Express című lapnak, amelyben kritizálta a szövetség döntését. Jellemző, hogy akkoriban ez is elég volt az atlétika urainak meggyőzéséhez.
Íme, az a bizonyos 100-as olimpiai döntő 1924-ből.
Not many know that one of those present was Harold Abrahams, of "Chariots" fame. http://t.co/XcIOcgCy6r pic.twitter.com/HAGJG3ALNX
— Nick Pedicini (@njp0001) May 20, 2015
Olimpiai győzelme után egy évvel egy makacs sérülés miatt visszavonult, de az atlétikától soha nem távolodott el. Az 1928-as ötkarikás játékokon csapatvezetőként vett részt, utána pedig negyven évig sportújságíróként, illetve a BBC szakkomentátoraként dolgozott, többek között – zsidó létére – a hitleri Németországban, az 1936-os berlini olimpián is. Könyvet írt atlétikáról és olimpiákról, jelen volt Roger Bannister legendás, mérföldes világcsúcsánál 1954-ben, 1968 és 1975 között pedig a Brit Atlétikai Szövetség elnöke volt. Halála után három évvel, 1981-ben beválasztották a Zsidó Sportolók Hallhatatlanjainak Csarnokába.
Fontos eltérés a filmhez képest, hogy egyetemi évei alatt egy Christina McLeod nevű lánnyal volt komolyabb kapcsolata, a Tűzszekerekből ismert szerelmi történet a Sybil nevű színésznővel valójában csak tíz évvel a párizsi olimpia után, 1934-ben kezdődött. Mivel tartott tőle, hogy milyen női szerep várna szerelmére egy konzervatív zsidó családban, kikeresztelkedett, felvette a katolikus hitet. Abrahams az olimpiai aranya egy részéből készíttette el menyasszonya jegygyűrűjét. (Évtizedekkel később ezt is, az érmet is ellopták.) 1936 végén házasodtak össze és Sybil 1963-ban bekövetkezett haláláig éltek együtt. (Szintén csak zárójelben: emlékére a megözvegyült férfi két díjat alapított. Az egyiket 1965 és 1995 között egy művészeti iskola legjobb énekesnője kapta meg minden évben, a másikat meg 1964 óta a legjobb brit atlétanő.)
Mivel az asszonynak nem lehetett gyereke, 1942-ben egy nyolchetes fiút, Alant, 1946-ban pedig egy hároméves kislányt, Sue-t, fogadtak örökbe. Harold azonban a gyökereit sem tagadta meg, a háború alatt két zsidó kisgyereket, egy német fiút és egy osztrák lányt gyámolítottak otthonukban.
Sybil Evers
Abrahams és Liddell története 2012-ben ért újra össze, amikor a Tűzszekerek színházi bemutatójának főpróbáján, a londoni Hampstead Theatre-ben a RadioTimes újságírója szervezésének köszönhetően a nézőtéren egymás mellé került két asszony, a már említett Sue, valamint Liddell lánya, Patricia. Addig soha nem látták egymást, telefonon sem beszéltek, de még levelet sem váltottak egymással.
Nagy találkozás volt.
Mint a híres apukáé azon a sorsfordító 1923-as 100 yardos versenyen.
Kép: @HMAbrahams Twitter
