Az ember, aki az egy mérföldes (1609,32 m) futásban áttörte a négyperces határt, amivel előtte oly sokan és oly régen próbálkoztak.
Erről írta akkoriban Frank Deford a Sports Illustratedben:
„A sarkokat már elérték, a Nílus forrását felfedezték, az óceánok legmélyebb pontjait megjelölték, a legmagasabb hegyet megmászták, a legvadabb dzsungeleken átvágtak, de az egymérföldes táv minden kísérletnek ellenállt, hogy négy percen belül teljesítsék.”
Aztán jött 1954. május 6., az Aranymérföld Napja, és az akkor 25 éves Roger Bannister Oxfordban Chris Brasher és Chris Chataway segítségével áttörte a határt, 3:59,4-ért célba, majd ájultan zuhant segítői karjába.
Arról a napról még további érdekesség, hogy Bannister kezdő orvosként már az akkori mércével sem edzett élsportolói szinten, mindössze heti 35 mérföldet (56 km) futott, a hivatása gyakorlása mellett nem jutott rá több ideje.
Azon a csütörtöki napon sem úgy készült, mint akire élete legnagyobb kihívása vár. Reggel a londoni kórházban még részt vett a kötelező viziten, majd kisétált a pályaudvarra, és felszállt az Oxfordba tartó személyvonatra, hogy 18 órakor rajthoz állhasson a mérföldes versenyen. Az meg már a sporttörténelem része, hogy a célban, mielőtt még elájult volna, azt hallotta: „A győztes idő: három perc...”
Bár ezzel belépett a halhatatlanságba, Bannister mindig túlzottnak tartotta azt a dicsfényt, ami ezért a futásért körbevette. Ő maga sokkal többre tartotta négy évtizedes munkáját neurológusként, és büszke volt arra, hogy a brit sporttanács tagjaként kollégáival már 1972-re kidolgozta azt az eljárást, amivel a vizeletből ki lehet mutatni az anabolikus szteroidok használatát. Óriási csalódást jelentett számára, hogy a világ sportjának fura urai csak jóval később kezdték el tudatosan használni a dopping elleni harcnak ezen hatásos fegyverét.
A királynő 1975-ben lovaggá ütötte, és sportolói teljesítménye előtt a Bank of England az álommérföld napjának 50. évfordulóján egy 50 centes emlékérem kibocsátásával tisztelgett. Az érme hátoldalára az álomhatárt áttörő atléta lábát és a 3:59,4-es időt mutató stoppert vésték fel.
Különös fintora a sorsnak, hogy a neurológust éppen egy neurológiai betegség támadta meg, Sir Roger tíz évvel ezelőtt, egy BBS-nek adott interjújában beszélt először arról: milyen ironikus, hogy a Parkinson-kór támadta meg, akkor már három esztendeje harcolt a betegséggel.
A nagyszerű atléta, kiváló orvos, remek ember 88 évesen, családja körében hunyt el 2018 márciusában.
képek: harrowonline.org
