Minden idők egyik leghírhedtebb mérkőzését a Detroit és az Indiana játszotta egymással 2004 novemberében, mely örök foltot ejtett az NBA becsületén.

A kétezres évek eleje alapvetően a nyugati csapatok dominanciájáról volt ismert, a Los Angeles Lakers éppen csatlakozott a Michael Jordan vezette Chicago Bullshoz az egymás után háromszor is bajnoki címet ünneplők közé. A San Antonio Spurs és a los angelesiek hegemóniáját próbálta megtörni két keleti csapat, akik keretük mélységében és minőségében képesek is voltak felvenni a másik konferencia nagyágyúival a versenyt. Az Indiana Pacersnek és a Detroit Pistonsnak ehhez azonban először egymással kellett megmérkőzniük, és ezt nagyon is jól tudták – kialakult tehát egy komolyabb rivalizálás a két gárda között. A Pacers és a Pistons különutas versengését tovább szította, hogy a Detroit a 2003-04-es szezont megelőzően menesztette Rick Carlisle vezetőedzőt, aki pont Indianában próbált szerencsét a továbbiakban. Plusz érdekesség, hogy Carlisle éppen a Pistons játékoslegendáját, Isiah Thomast váltotta a sárgamezesek kispadján. A várva várt párharc végül a 2004-es Nagydöntőbe kerülésért vívott konferenciadöntőben következett el. Végül az autóvárosiak jutottak be a döntőbe, ahol a veterán sztárokkal kiegészülő, öt éven belül negyedszer is a végső győzelemre éhes Lakers csapatával néztek farkasszemet. Az előzetes várakozásokkal ellentétben azonban az arany-lila alakulat nagyon simán 4-1-re alulmaradt, így a Pistons 14 év után újra NBA bajnoki címet ünnepelhetett.

Az Indianában ezek után érthető módon tovább égett a vágy az ellenfelükön való bosszú céljából, és nem titkolták, hogy a bajnoki címet célozzák meg a következő szezonban. Legendás játékosuk, Reggie Miller azonban sérülés miatt hosszú ideig nem volt bevethető a szezon elején, így nagy teher hárult az újonnan érkező Stephen Jackson vállára, aki úgy tűnt, méltó módon tudja pótolni minden idők egyik legjobb tripladobóját. A Pacers csapatában tudhattuk ekkor a liga egyik legígéretesebb fiatal tehetségét, Jermaine O’Nealt, és a szezont bombaformában kezdő Ron Artestet is. Az előzetes sorsolás alapján kiderül, hogy a várva várt összecsapás 2004 november 19-én kerül lejátszásra, ekkor találkozik először újra a tavalyi két konferenciadöntős csapat az új szezonban.

A mérkőzésen végig az Indiana akarata érvényesült, Artest lehengerlő játékával már az első félidőben sikerült egy komolyabb előnyt kialakítaniuk, és a folytatásban sem kívántak lassítani. A Pacers az utolsó percben már 15 ponttal is vezetett, amikor minden, az előző években felhalmozódó indulat elszabadult a felekből. Hiába vezetett magabiztosan a vendég csapat, a sérülésekkel sújtott keret miatt még ekkora is pályán volt Artest és Jackson is, ez pedig történetünk szempontjából egyáltalán nem lényegtelen.

A hazai Pistons centere, Ben Wallace éppen egy könnyű ziccert próbált értékesíteni, amikor a besegítő Artest 15 pontos előnynél, egy perccel a vége előtt úgy gondolta, ő nem enged könnyű kosarat ellenfelének. A fizikális védekezés eredménye természetesen egy szándékos fault, amit Wallace nem tartott sportszerűnek, mivel a Pacers játékosnak esze ágában sem volt a labdát eltalálni. A center azonnal Artest felé fordult és erőteljesen lökött egyet rajta, a “szenvedő” fel azonban kissé váratlanul, de nem próbálta a lökést viszonozni, próbált viszont eloldalogni a tett helyszínéről. Artest miközben próbálta megtalálni a belső békéjét és visszafogni magát a komolyabb fizikalitástól, felfeküdt a jegyzőkönyvvezető asztalra, amely a pálya és a nézőtér között helyezkedik el. Míg az Indiana játékosát éppen a sérült Reggie Miller próbálta nyugtatni, addig a hazaiak centere minden tőle telhetőt megtett, hogy áttörje az őt feltartóztató embertömeget, és mivel ez az incidens éppen a nézők orra előtt zajlik, így a közönséget is próbálta hergelni. Az indulatok pedig igazán csak ezután kezdtek tetőfokára hágni. 

The Malice at the Palace happened on this day in 2004.

9 players were suspended for 146 total games. One of the wildest nights in NBA history. �

pic.twitter.com/N1o1hOKiRn

— Timeless Sports (@timelesssports_) November 19, 2020

Egy, a történésektől nem messze ülő néző ugyanis gondolt egyet, és a kezében lévő, kólával teli műanyagpohárral megdobta az asztalon fekvő és éppen lenyugvó Ron Artestet. A Pacers korábban is a balhéiról ismert játékosa nem tudta tovább magát türtőztetni, azonnal megindult a nézőtér felé, ahol azon nyomban megütötte és földre vitte a tettest.

Vagy azt a tettest, akiről ő feltételezte, hogy megdobta őt.

Valójában ugyanis nem azt a szurkolót ütötte meg, aki elkövette az egészet. Ekkorra azonban már az egész nézőteret ellepték a Pacers és Pistons játékosai, beszállt a bunyóba többek között Stephen Jackson és Ben Wallace is. A pokol teljes elszabadulását a biztonságiak sem tudták megakadályozni, az egyre felbátorodó nézők már a pálya közepén öklöztek szó szerint. Végül a játékosokat és az edzőket komoly védelemmel kellett kimenekíteni az arénából, nehogy komolyabb sérülés érje őket a rájuk zúduló ételek, italok, székek és egyéb tárgyak miatt. Az öltőben sem volt kevésbé fagyos a hangulat: az ajtóban a detroiti rendőrség egyik egysége jelent meg, mondván, hogy letartóztatási parancsot kaptak egy bizonyos Ron Artestre.

A szurkolók fejében a ligáról alkotott kép ezen az estén súlyosan megcsorbult, a résztvevők felelősségrevonása pedig kis idő után megkezdődött. A történések kirobbantója, az Artestet üdítővel megdobó John Green szurkolót a bíróság 30 nap közmunkára, az NBA pedig a detroiti Palace csarnokból való örök kitiltásra ítélte. Ben Wallace hat-, Jermaine O’Neal huszonöt-, Stephen Jackson harmincmeccses eltiltást kapott a ligától, míg a kezdeti békés viselkedése után főszereplővé váló Artestet pedig a szezon hátralevő részére elmeszelte David Stern komisszár.

A “Malice at the Palice” (magyarul: Palotai pofozkodás) névre elkeresztelt mérkőzés végül örökre bevonult az NBA történetébe, nem éppen büszkeségként elkönyvelve. Az előtte a bajnoki cím legnagyobb esélyesének tartott Pacerst végül természetesen megérintette három legjobb játékosának hosszabb időre történő eltiltása, végül a szezon közben O’Neallel és Jacksonnal kiegészülő csapat bejutott a rájátszásba, ahol sorsszerűen éppen a Detroit Pistons búcsúztatta őket. Külön szégyenfolt, hogy Reggie Millernek időközben kiderült, hogy ez volt az utolsó szezonja a ligában, így az is biztossá vált, hogy minden idők egyik legjobb dobójának bajnoki cím nélkül kell visszavonulnia.

Az estéről később a Netflix egy órás dokumentumfilmet készített Első kézből: egy felejthetetlen este címmel.

Kép: theScore/Twitter