Bill Russell a kosárlabdázás egyik legkiemelkedőbb alakja, aki amellett, hogy minden idők egyik legjobb játékosa volt, a pályán kívüli aktivitása miatt jóval több volt, mint egy sportoló.
A 208 centis center, Bill Russell 1953 és 1956 között a San Franciscói Egyetem csillogtathatta meg először komolyabb szinten kivételes atletikus képességeit, ahol két NCAA (egyetemi bajnokság) bajnoki címet is nyerni tudott. Ezt követően az 1956-os draft második helyén gondolkodás nélkül elvitte a St. Louis Hawks csapata, azonban a Boston Celticsszel való korábbi megállapodás értelmében a játékos Bostonba költözött. Az akkori időben kivételesnek számító magassággal és rugókkal megáldott Russell azonnal csapata egyik legfontosabb játékosa lett, miután rögtön az újonc-szezonjában a 15 pontos átlaga mellett megközelítette a 20 lepattanós szezonátlagot. Bostonba érkezésével létrejött az amerikai kosárlabdázás első igazi nagy dinasztiája, mely a mai napig minden idők egyik legdominánsabb és kétségkívül legsikeresebb keretének számít. Olyan - később a Halhatatlanok Csarnokába (Hall of Fame) választott - játékosokkal töltötte karrierjét, mint például Tommy Heinsohn, Bob Cousy, Bill Sharman vagy a legendás vezetőedző, Red Auerbach.
Russell rögtön az első szezonját bajnoki címmel koronázta meg - ráadásul éppen az ellen a Hawks ellen, aki papíron kiválasztotta a játékosbörzén. Ez azonban csak az első apró lépés volt minden idők legsikeresebb NBA-karrierje felé. Egy év kihagyással ezt zsinórban nyolc (!) bajnoki elsőség (1959-66) követte, a Celticsnek egyszerűen nem volt ellenfele a '60-as évek kosárlabdájában. Kihívó éppenséggel akadt volna: ebben az időszakban alakult ki az NBA mai napig legpikánsabbnak számító rivalizálása a Boston Celtics és a Los Angeles Lakers között, amit ekkor erőteljesen dominált a keleti csapat - hétszer is legyőzve a los angelesieket a döntőben. Létrejött a liga első nagy játékos-a-játékos elleni párharca: Russell emberére akadt minden idők egyik legjobb egyéni számaival rendelkező Wilt Chamberlainnel, rivalizálásukat pedig még erősebbé tette Chamberlain Los Angelesbe igazolása. A sok hasonlóság ellenére nem is különbözhettek volna jobban a centerek: míg Russell a saját maga pontátlagait bajnoki címekre áldozta (hiszen sok legendás játékos volt a csapattársa), addig Wilt őrült pontszámai alig nyilvánultak meg csapatsikerekben...
Russell vezéregyéniségi képességeiről mit sem árulkodik jobban, mint hogy a vezetőedző Auerbach 1966-os visszavonulása után maga a center lett a Boston játékos-edzője, ezzel pedig az NBA történetének első afroamerikai vezetőedzőjévé vált. Az játékos-edzőként eltöltött három szezon még további két bajnoki címmel gyarapította a Celtics és Russell vitrinjét, míg az 1969-es szezon végén csendben bejelentette, hogy befejezi profi pályafutását. Dominanciáját tökéletesen jellemzi az, hogy 13 szezonja alatt zsinórban tízszer zárt legalább 20 lepattanóval átlagban, de sosem volt 18-nál alacsonyabb a szezonátlaga. Minden idők legeredményesebb játékosaként végül 11 bajnoki címmel, öt MVP-díjjal, négy lepattanókirályi címmel és 12 All-Star válogatással zárta pályafutását, de tagja lett például az NBA által leközölt legjobb 75 illetve 50 játékosának. Örült statisztikáiról és érdekességeiről az alábbi posztban emlékeztem meg.
Ami azonban a legfontosabb, hogy a pályán kívüli élete is példamutató volt. A gyerekkora óta faji megkülönböztetés és elnyomás áldozataként szívfájdalmának érezte a rasszizmus elleni harcot, kiállt például többek között Muhammad Ali mellett is. A sors fintora, hogy éppen abban a Bostonban töltötte kivételesen sikeresen pályafutása egészét, ahol a faji megkülönböztetés és rasszizmus embertelen méreteket öltött. Gyakran előfordult, hogy színes bőrű csapattársaival a csapattól külön, más szálláson kellett az éjszakát tölteniük azokon a helyeken, ahol még a törvény így rendelkezett, de voltak olyan éttermek is, ahol megtagadták a kiszolgálásukat. Russell a rasszizmus elleni harc egyik globális nagykövete lett, válaszul a nyilvános szereplésektől igyekezett sztrájkszerűen kivonni magát - többek között mezszámának visszavonultatására tartott ceremónián sem jelent meg. Ahogyan a világ konszolidálódótt és a rasszizmus csökkent, ő úgy nyílt meg egyre inkább a nyilvánosságnak.
2022. július 31-én, 88 éves korában a családja bejelentette, hogy a kosárlabdázás globális ikonja hosszas betegség után az égi kosárpályákon folytatja a lepattanóért vívott harcait. A pályán és a pályán kívül mutatott tanításaival, elveivel és példamutató személyiségével örökre köztünk marad. A napokban az NBA hivatalosan is bejelentette, hogy ligaszinten visszavonultatják a 6-os mezszámát, a 2022-23-as szezonban pedig minden csapat mezén egy zöld lóherében lévő fekete 6-os szám fog feltűnni Russellre emlékezve.
Kép: NBA/Twitter
