Michael Jordan pályafutását már aligha kell bemutatni bárkinek is - Scottie Pippen saját személyes történetét azonban papírra vetette.
Michael Jordan és Scottie Pippen párosa kétségkívül minden idők egyik legsikeresebb kettőse az NBA történetében. A közösen elért hat bajnoki cím elveszített döntő nélkül, egyértelműen a legnagyobbak közé emelte őket. Minden idők legsikeresebb dinasztiájának felépítésében kulcsszerepe volt Jerry Krause GM-nek, Phil Jackson vezetőedzőnek és többek között a Jordan - Pippen kettősnek. Az általános igazgató és a csapat között húzódó ellentétek azonban 1997-ben elérték a jéghegy csúcsát és leplezhetetlenné váltak (az egyébként belső források által már korábban kiszivárogtatott) belső ellentétek. Krause és Jackson között odáig fajult az egyet nem értés a csapatépítés kérdéséről, hogy a GM 1997 nyarán bejelentette, hogy a soron következő szezon lesz az utolsó, amit a csapat megkezd a legendás vezetőedzővel - még akkor is, ha "82-0-ára nyerik az alapszakaszt és újabb bajnoki címet sikerül szerezniük". A világ és a játékosok felháborodva reagáltak arra, hogy az öt bajnoki címet már korábban szerző csapat vezetőedzője távozik a csapat éléről, sőt, Jordan egy sajtótájékoztatón kerek-perec lenyilatkozta: ha sikeredzője távozik a csapattól, ő sem fog maradni Chicagóban. Dióhéjban erről szól a 2020 elején megjelenő, tíz részes Netflix-sorozat, a "Last Dance", ami egy legendás franchise utolsó táncát és utolsó bajnoki címét mutatja be archív felvételekkel.
Az igazság azonban az, hogy sokkal inkább szól Michael Jordanról, mintsem minden idők legkorszakosabb csapatáról az anyag, melyet a kritikusok gyakran fel is rónak minden idők legjobb kosárlabdázójának. Ennek egyik legnagyobb szószólója éppen Jordan örökös tettestársa, Scottie Pippen volt, akit a sorozat igencsak negatív fényben tüntetett fel, annak ellenére, hogy elévülhetetlen szerepei voltak a trófeák sorozatos megnyerésében. Erre próbál reflektálni az Unguarded – Az én igazi történetem című önéletrajzi könyvével, mely még korábban sosem jelent meg a sportág egyik legjobb játékosától. Pippen nem is titkolja, hogy a könyv megjelentetésével tulajdonképpen reagálni szeretett volna a dokumentumsorozat róla kialakított képére, amit elsősorban Michael Jordan számlájára ír. Nem véletlenül olvasható a könyv hátlapján, hogy
A Last Dance inkább szólt Michael Jordanről, mint a Chicago Bullsról. Az az ő története. Ez a könyv pedig az enyém!
A könyvből többek között kiderül, hogy - annak ellenére, hogy külső szemlélőként úgy tűnhetett - ők ketten sosem voltak igazán barátok, sosem volt köztük puszta munkakapcsolatnál több, ez pedig azért két ilyen egóval rendelkező játékos között nem is olyan meglepetés. Ami számított azonban, hogy a kettejük közötti ellentéteket a pályán félre tudták tenni (különösen Pippen, aki elfogadta, hogy minden idők legjobbjának szárnysegédjeként vonul majd be a történelembe) a sikerek elérése érdekében. Többször is leírja Jordan sokszor kibírhatatlan személyiségét, de taglalja például szerencsejáték-függőségét is. Emellett szó esik Jerry Krause személyéről is, akit már a sokadik forrásként is a dinasztia szétesésének elsődleges okaként azonosít. Nem kíméli azt az Isiah Thomast, aki még a Bulls-bajnoki címek sorozata előtt éppen csapatával a "Bad Boys" néven hírhedté vált Detroit Pistonsszal ejtette ki a keleti döntőben Jordanéket, majd mikor az következő években ennek ellenkezője történt meg, gratuláció és kézfogás nélkül vonultak le tiszteletlenül a pályáról. Pippen Jordannel abban viszont mindig is egyetértett, hogy Thomasszal sosem voltak egymás szíve csücskei, amire a csapataik közötti folyamatos rivalizálás és a Pistons sajátos, kemény játékstílusa (tudatosan utaztak a Bulls duójának szabálytalan megállítására) adott okot és a viszony továbbra is változatlan a felek között. Sokak szerint nem is véletlen, hogy az 1992-es, első profi NBA-játékosokkal teli amerikai olimpiai csapatba, a Dream Teambe nem kapott meghívót Thomas, ami elsősorban Jordan nagy befolyásának volt köszönhető, aki nem szerette volna a detrioti irányítót önmagával egy csapatban tudni.
Pippen elmesélésében 1994 után hatalmas fordulat következett karrierjében. Jordan első visszavonulása után hirtelen rá nehezedett minden teher és neki kellett a hátán vinni a csapatot, ami egyre nagyobb fezsültséget szült benne. Ez egy New York Knicks elleni rájátszás-mérkőzés utolsó másodperceiben öltötte a legnagyobb méreteket, amikor Phil Jackson a minden eldöntő támadást nem rá, hanem az ifjú horvát játékosra, Toni Kukocsra rajzolta fel. Pippen erre válaszul megtagadta az utolsó 1,8 másodpercben a pályára lépést, ami nagyban csökkentette csapatának győzelmi esélyeit. Kukocs végül bizonyította, hogy Jackson helyesen döntött amikor megnyerte a meccset a Bullsnak. Pippen saját elmondása szerint ez megpecsételte sorsát, minden bizalmát elvesztette Jacksonban. Később beismerte, hogy végül helyes döntést hozott az edző, de ezt akkor, az akkori helyzetében nagyon nehéz volt feldolgoznia.
Miután a Bulls az utolsó nekifutással 1998-ban megnyerte hatodik, egyben eddigi utolsó bajnoki címét, a legendás dinasztia széthullott. Jackson távozott, Jordan újra visszavonult, több kulcsemberrel együtt Pippent pedig elcserélték, ahol végre megkaphatta azt a fizetést, amelyre a játéka alapján hivatott volt (a Bulls és Krause egy rendkívül hosszú, 7 éves szerződéssel kötötte le a draftolása után szinte aprópénzen, mely után folyamatosan felmerült a cseréjének lehetősége). A legendás 33-as pályafutása Houstonban folytatódott, ahol Charles Barkleyval és Hakeem Olajuwonnal egyfajta veterán trióként próbáltak meg maradandót alkotni, azonban a rájátszás első körében a Los Angeles Lakers az útjukat állta. Ezt követően szeretett volna ahhoz a Lakershez kerülni, ahol éppen korábbi sikeredzője, Jackson volt az edző, azonban ez nem vált valóra. Egyetlen houstoni szezon után Pippen útja Portlandba vezetett, ahol minden esélye megvolt, hogy végre kikerüljön Michael Jordan árnyékából. Ehhez legközelebb 2000-ben állt, amikor a nyugati döntőig menetelt a Pippen mellett a fiatal Damon Stoudemire-rel, Rasheed Wallace-szal, Jermaine O'Neal-lel és a veterán Arvydas Sabonisszal felálló Trail Blazers. Ott azonban a Shaquille O'Neal és Kobe Bryant vezette, Phil Jackson által edzett Lakers ismét megállította Scottie-t és társait, majd nyerték meg végül az első trófeájukat a három egymást követőből (amivel a mai napig az egytelen csapat, akinek ez sikerült a Bullson kívül; igaz Jordanéknek ez kétszer is). A Jordan örökös szárnysegédjeként a történelembe bevonuló Scottie Pippennek több esélye nem nyílt hetedik gyűrűjének megszerzésére, amit azért is üldözött annyira, hogy bizonyítsa a nagyvilágnak: MJ nélkül is képes győzelemre vezetni egy csapatot.
A kosárlabdázástól 2004-ben, 38 évesen vonult vissza, amikor tökéletesen keretbe foglalta pályafutását azzal, hogy utolsó mérkőzéseit ismét Bulls-mezben játszotta le. Pippen minden idők egyik legjobb játékosaként vonult be a köztudatba. Talán bizonyossággal kijelenthető, hogy minden idők legjobb csapatának második legjobb játékosa bármely másik csapatban még ennél is nagyobb szupersztár lehetett volna, ő azonban az egyéni csillogás helyett a csapatsikereket választotta és beállt Michael Jordan mögé és az árnyékába. A Jordan-nélküli másfél chicagói szezonba vezérré tudott előlépni, de a hírhedté vált new yorki szabotázsa örökre beárnyékolja ezt az időszakát. A Chicago Bulls belső feszültségeit és utolsó bajnoki címét bemutató Last Dance Jordan szemszögéből mutatja be a korszakos csapatot, Pippen azonban leírja, hogy milyen volt a mindennapi élet minden legjobb játékosa mellett, aki megalkuvást nem tűrő személyiségével sokszor sakkban tartotta saját csapattársait is. Az Unguarded – Az én igazi történetem önéletrajzi könyv néhány hónapja jelent meg magyar nyelven.
Kép: Steven Benke/Twitter
