Kontra.

Aki elolvasta múlt vasárnap kiküldött hosszú soraimat, annak talán kiérződött belőle, hogy nagyon nem szerettem volna állást foglalni egy ilyen kérdésben, hogy ki minden idők legjobbja. Mindösszesen azért írtam végére a véleményem, hogy megtiszteljem az olvasót, ha már ennyi számadat és név után eljutott, kitartott a cikk végéig kapjon valami konkrétumot.

Magamat sem tudom azonban 100%-osan meggyőzni, hogy Flightline jobb-e (mi a jobb? – ugye?) mint Frankel, Winx, Bahram vagy kedvencem, Ribot?

Lehetetlen erre választ adni.

Miért íródik a második fejezet?

Mert az egyik legismertebb amerikai szakíró, Gary West a TDN hasábjain kifejtette, hogy miért nem adhatja Flightline-ra szavazatát az Év Lova szavazáson. Dőreség lenne részemről egy ilyen szaktekintéllyel vitába szállni, inkább néhány gondolattal kiegészíteném vagy kétkedve fogadnám szavait.

A teljes cikk itt olvasható:

Gary azzal kezdi érvelését, hogy „nem szavazhatok egy olyan lóra, akinek tulajdonosai a saját (üzleti – a szerk.) érdekeiket a sport elé helyezik.”

Még ha nem is értek teljesen egyet ezzel az érveléssel, ebbe nemigen lehet belekötni, bár kétségtelen Európában is sok-sok sztárlovat visszavonultatnak már a hároméves karrierje végén. Ahogy mondani szokás, aki fizet, az rendeli a nótát, így én mindig kicsit megmosolyogva olvasok ilyen kommenteket, nevezetesen, hogy egy olyan ember nyilatkozik a ló jövőjéről, aki egy centet nem adott be a költségekbe.

Gary nem ezt teszi természetesen. Ő annyit állít kiváló írásában – nem szavaz egy olyan lóra, akinek tulajdonosai nem a sportág érdekeit tartják szem előtt, hanem a saját pénztárcájukat.

Szíve joga. Én nem így látom ezt, de ezt el tudom fogadni.

„Az egyik tulajdonos azt mondta, hogy a Flightline-nak már nincs mit bizonyítania. Igazán? Hat verseny után már nincs mit bizonyítania?” – folytatja West.

Nincs! Hol induljon? Amerikában ki ad indulót Flightline ellen? Vagy menjen a Dubai és a Szaúdi kupára rossz helyi hendikeplovak ellenében? Szerintem pontosan ezzel tisztelik meg tulajdonosai a lovat, és bizonyítják, hogy a ló érdekeit nézik és nem hajolnak le az aprópénzért.

Apró?

A DWC és a Saudi Cup (mindkettő homok, 1800 és 2000 méter) első díja 6,96 millio USD és 10 millió USD, azaz ha a pénz érdekelné a futtatókat, ez a közel 17 millió dollár előre borítékolhatóan az övék lenne.

És meglenne a nemzetközi karrier is. De nem. Ők nem így gondolkodnak.

Nem a címek érdeklik őket, hanem a ló!

A következő részben citálja ide West az amerikai hősöket.

„Bebizonyította, hogy képes átültetni a tehetségét a fűre, akárcsak Secretariat és Dr. Fager? Vajon Flightline bebizonyította, hogy képes nyerni minőségi versenyt, miközben 130 vagy több fontot cipel, ahogy azt Assault, Spectacular Bid és sok más igazán nagyszerű versenyló tette az évek során? Bebizonyította-e a Flightline, hogy sikeresen fel tud lépni egy olyan nemzetközi mezőnyben, amelyben a világ legjobb és legeredményesebb előadói szerepelnek, akárcsak Curlin, Tiznow és Cigar? Nem, nem és nem. Valójában a Flightline-t nyugdíjba vonultatták és sok kérdés bizonyítatlan maradt.”

A felsoroltak nem is az amerikai lóversenyzés hősei, hanem egyenesen ikonjai. Róluk bármi rossz leírása felérne egy szakmai öngyilkossággal, de a nemzetközi résznél – szerény véleményem szerint – West téved.

Curlin egy olyan mezőnyben nyert DWC-ot, ahol az az argentin tenyésztésű Asiatic Boy (12 futás – 6 győzelem) volt a második, akinek pályafutása legmagasabb RPR értéke 121 volt. Tudom! Én mondom mindig, hogy nem fogadom el ezeket a  számokat, de egy 12/6-os mérlegű ló (és a többiek) legyőzése azért nem világszám talán.

Tiznow hazai pályán (Amerikában) vert nemzetközi mezőnyt a BC Classicban (Galileo csak 6.), de sosem mozdult ki az USA-ból, míg Cigar mögött az a nem éppen világklasszis Soul Of The Matter volt a második Dubaiban, aki pályafutása 16 versenyéből hetet nyert, míg harmadik a 23/8-as mutatót felmutatni tudó L’Carriere, azaz szerintem ezeket a nemzetközi eredményeket hagyjuk, mert ezeknél Flightline otthon is jóval többet ért el. A felsoroltak semmiképpen nem  “a világ legjobb és legeredményesebb előadói”, ahogyan West írja.

(Hogy számosítsunk: az Equibase-nél az E-speed Figure mutatók: Cigar 133, Flightline 128, Tiznow 125, Curlin 122.)

Sadler idomítottja csak azért nem tud nemzetközi sikert felmutatni, mert (külföldről) senki nem mert  kiállni ellene.

Csak heten voltak a Classicban!

Igen.

Kincsem legtöbbször 3-4 ellenfél ellen futott. Egyetlen egyszer volt 9 ellenfele, még Pesten egy kétéves futamban. Mégsem hallottam soha, hogy az ő versenyei gyengék lettek volna.

„Véleményem szerint – és nekem is vannak lovaim – folytatja West,  a tulajdonosnak három feladata van. Mindenekelőtt a tulajdonos felelősséggel tartozik a ló iránt; ő felelős a ló egészségéért, biztonságáért és gondozásáért, de azért is, hogy lehetőséget adjon a sportolónak, hogy kiteljesítse versenykarrierjét. Másodszor, a tulajdonos felelős magáért a sportért, annak hagyományaiért, történelméért és integritásáért. A tulajdonos pedig felelősséggel tartozik a lóverseny rajongói felé, hiszen nélkülük a sport – be kell látni – nem sokat ér.  Flightline tulajdonosai véleményem szerint mindhárom felelősségüket elárulták.”

No, ezzel nehéz lenne vitába szállni, sőt megsüvegelendő szavak (idehaza minden istállóban kötelezően kifüggesztetném), de itt a kontra  a tulajdonos részéről:

“Úgy gondolom, hogy hihetetlenül nagy hatással volt az üzletünkre. Az Athletic, a Wall Street Journal, a New York Times és a USA Today is írt róla. Voltak blogok, videók, a közösségi médiában zajló beszélgetések. Hatása volt, és ez a hatás folytatódni fog. Tehát ha mindezt összevetjük, akkor igen, nehéz döntést kellett hoznunk. Ezt teszik a vezetők, nehéz döntéseket hoznak.” – mondta Terry Finley társtulajdonos, aki azt is elmondta: az első évben 160, de csak “abszolút jelentős kanca” járulhat Flightline elé.

De vissza West soraihoz:

„A lóversenyzés és rajongótábora évek óta zsugorodik. A sportág azonban ezt olyan rejtélyként kezeli, amelyet nem akar megoldani, mert, nos, az igazság fájdalmas. A tulajdonosok és a tenyésztők azonban továbbra is lehívják a sportág sztárjait a színpadról, mielőtt még lehetőségük lenne legjobbjukat nyújtani, és velük együtt a rajongók hűsége is elpártol. Flightline a legújabb példa erre.

Csak megy tovább, tovább és tovább, ez a makacs utazás az önpusztítás felé. Amikor a tulajdonosok engednek a kapzsiságnak, és amikor a versenypálya helyett inkább az eladási ringre koncentrálnak, a sportág egy kicsit tovább zsugorodik. A lóversenyzés jelentéktelenné fog zsugorodni, ha vezetői nem áldozzák fel személyes érdekeiket a sport javára. Ezért nem tudok és nem is fogok Flightline-ra szavazni”. – zárja sorait West.

Ezen kijelentéseivel maximálisan egyetértek. Sajnos egyre inkább ez a trend: a világklasszis lovakat mielőbb visszavonultatni és tenyésztésbe állítani. Flightline esetében azonban erről nincs szó. Ld. a 17 milliós példát fentebb.

Where would you rank Flightline among the greats? � pic.twitter.com/gEaSgeIEef

— Breeders' Cup (@BreedersCup) November 15, 2022

Azonban a felsorolt érvek mindegyikét nem tartom meggyőzőnek. A kolléga által idecitált legendák egyike sem tudott hat egymást követő olyan teljesítményt bemutatni, mint Flightline. És ezt ellenfelektől függetlenül írom. Értem én a nagyszerű “kétlétűséget” (fű+homok), a magas súlyokkal elért győzelmeket, de ami Flightline nagyszerűvé teszi az szavakkal nehezen megfogalmazható.

Ő a lovak Federerje.

Rogerről minden szakíró azt írja: ő maga a nagybetűs tenisz, az légies könnyedség, elegancia senkinek nem adatott meg a teniszpályákon, mint neki. Federer sem minden idők legeredményesebbje ma már, de mégis ő a tenisz leg-leg-leg alakja.

Flightline is valami hasonló lehet.

Százak nyertek több versenyt nála, futottak magasabb súllyal (és páran formával), lettek Év lovai és ünnepelték őket hősként, de Ő valahogy – megmagyarázhatatlanul – más.

Valami egészen különleges. Lehet, hogy a számokat ide citálva nem ő a legnagyobb, nem ő a legsokoldalúbb, nem ő Kincsem, de mégis ott motoszkál bennem:

Még sosem láttunk hozzá foghatót.

Ha tévedek, hát tévedek.

West soraiban viszont ott van a sportágat rajongásig imádó szakíró minden fájdalma. Egyszerűen látni szeretné még „felszállni” Flightline-t, drukkolni akar neki, írni szeretne róla. A visszavonultatás miatti csalódottságát nem tudja és nem is szeretné leplezni. Imádom ezt az írását. Is. Többször is elolvastam. Nagyra tartom őt. Azonban, hogy egy lovat azért büntessek (voks elvonással), mert tulajdonosai visszavonultatják – nos ezt én másként látom. Nagyon másként.

De ettől (is) szép a lóverseny. Éljenek a lovak!

A filmbemutató ma, magyar idő szerint 4 órakor!

Nyitókép: @ChampionsSeries Twitter