és miért nem az?
A lovakat sosem szerencsés összehasonlítani. Más távokon, talajon, borításon, éghajlati körülmények között futnak világszerte, de az ember mindig ragaszkodott (más sportágakban, sőt a művészetekben is) egy sorrend felállításához. Én nem!
Hogyan ítélhető meg, hogy Pelé vagy Messi, Phelps vagy Spitz, Senna vagy Schumacher minden idők legjobbja? Ugye, micsoda dilemma?
“A generációk összehasonlítása mindig is a sportfolklór alapvető része volt. Vajon Rocky Marciano legyőzte volna Mike Tysont, George Best jobb 7-es, mint Cristiano Ronaldo? Lehetséges, hogy ezekre a kérdésekre soha nem kapunk kielégítő választ, de a lóversenyzés előnye, hogy lehetővé teszi a generációk közötti közvetlen összehasonlítást egy olyan értékelési rendszeren keresztül, amelyet évről évre figyelnek és konzisztensnek kell lenniük, hogy a generációk közötti összehasonlítás értelmes legyen.” – írja a témát boncolgatva David Johnson a Timeform hasábjain.
A káprázatos BC győzelem után többen is megkérdezték tőlem: minden idők legnagyobbját láttuk?
Na kezdjünk bele. A lovaknál több szervezet is számontartja a telivérek teljesítményét, de hát…
Hogy is fogalmazzak?
Ha egy klasszis megnyerné 20 hosszal márciusban a Dubaji világkupát, az ezért a teljesítményért járó 124-es Ratinget egész évben tartaná, azaz, hiába versenyt sem tudna utána nyerni, év végén ez a szám állna a neve mellett. Ez abszolút igazságtalan és semmilyen más sportágban nincs erre példa.
Így minősít a Timeform világranglistája is. Az 1948 óta létező számolás alapja egy „data system”, amely a ló súlyát, az ellenfeleket, a különbséget és a lefutási időt mérlegelve hoz egy eredményt. Amerikában ehhez hasonló a Beyer Speed Figure, amelyet 1970-es évek elején Andrew Beyer, a Washington Post lóverseny rovatvezetője talált ki és valósított meg. (Ez a szám az amerikai lovaknál a kialakult gyakorlat szerint 12-14-el alacsonyabb, azaz ha American Pharoah pl. 122-es Beyer-számot kapott volna, az hozzávetőleg 134-136-os Timeform Ratingnek felelt volna meg.) De a lónak mindig csak a legjobb eredményét veszi figyelembe, márpedig ez csacskaság.
Ennek azonban most nincs relevanciája. Csak azért írtam le, mert a Timeform rangsorát boncolgatom a következőkben.
A listát évtizedekig az 1962-ben született Derby-Arc duplázó, Sea-Bird vezette. Valóban rövid és káprázatos (8:7-1) pályafutása volt, de embert nem hallottam, aki azt mondta volna: Ő minden idők legjobbja. 2011-ben aztán a lóversenyvilág látott egy csodát, amikor is Frankel 6 hosszal nyerte a 2000 Guineast. A Racing Posttól már akkor 133-as számot kapott. (Figyelem! Nem egyenlő a Timeform értékével!)
Itt kell megállni egy pillanatra, és ide hozható Secretariat neve. Rengeteg példa van rá (idehaza is!), hogy egy kiváló idényt produkáló hároméves négyévesen már árnyéka önmagának. Ennek sok oka lehet, de leginkább az, hogy elveszti a pönalitás előnyét. Frankel azonban már háromévesen, ősszel világklasszis öregeket vert a Queen Elizabeth II Stakes-ben, majd négyévesen jobb és jobb lett. Ma minden idők legjobbja. Egész pontosan a legjobb 1948 óta.
Miért nem hasonlítjuk egyszerűen össze Secretariat és Flightline Timeform értékelését?
Azért, mert az angol szaklap csak 1993 óta osztályozza az amerikai lovakat. A Century of Champions című, a Timeform által kiadott, John Randall és Tony Morris által írt könyvben Secretariat 144, Citation 142, Spectacular Bid és Seattle Slew 141, Native Dancer és Affirmed 140 pontot kapott, mint az elmúlt évszázad vezető amerikai lovai. Beyer viszont 139-re értékelte Secretariatot, így ez 150-es Timeform Ratingnél is magasabb (lenne), ami nyilvánvalóan túlzás.
Mivel Secretariat háromévesen befejezte fantasztikus pályafutását (21:16-4), így sosem tudjuk meg, mire ment volna az öregek ellen. 31 hosszas Belmont Stakes győzelme négy (!) ellenfele ellen jól hangzik, de sportszakmailag ha nem is értékelhetetlen, de Frankel sikerei mellett mindenképpen eltörpül.
Ezért írtuk le több cikkben, hogy a Hármas Korona a média szenzációja, de semmiképp nem egy telivér igazi értékmérője, hiszen a hároméves számára mindig az idősebbek elleni összehasonlítás az igaz mérce és próbatétel, nem pedig az évjárattársai elleni futások.
Nos, Flightline 143-as számával ötödik a Timeform listáján. Még Brigadier Gerard és Tudor Minstreal előtte és csak mögötte személyes kedvencem, Ribot.
Miért minden idők legjobbja Flightline?
Mert nem csak a Bredeers’ Cup Classicot, hanem gyakorlatilag bármely másik négy Gr1-es versenyét olyan stílusban, olyan fölénnyel, olyan káprázatot bemutatva nyerte, mint korábban senki ebben a 300 éves sportágban. Sok-sok kiváló telivérnek volt egy-egy kimagasló futása, de ki tudott az elé osztályozott lovak közül négy Gr1-es futamot 45 hosszal nyerni? Összes versenyeit pedig majd 12 hossz átlagos előnnyel? (Természetesen nem feledhető, hogy csak 1971 óta vannak a versenyek osztályokba sorolva!)
Senki.
Ez a videó beszédesebb minden szónál. Amikor Flightline sebességet vált, mintha megállna mellette Life is Good, aki maga is négyszeres Gr1-bajnok. Az egész stadion egyszerre hördül fel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A korábbiakban bemutatott számok tehát egyetlen futást kiragadva értékelnek, nála ez a 19 ¼ hosszal megnyert Pacific Classic volt, amiért 143-as (a Racing Posttól 140-es) osztályozást kapott, azaz a formaszámolók úgy vélték: Keeneland-ben nem kellett a TOP-ja a klasszikus futam megnyeréséhez. És itt jönnek be a szubjektív elemek, amit tanítómesterem, Hesp József is kiválóan leír a hendikeppelés bemutatásánál, nevezetesen, hogy a hendikepper csak és kizárólag a bírói ítéletet veheti alapul.
Akkor is, ha a ló csak bekocogott a célba. Mint Ő.
Ezért minden idők legjobbja Flightline, mert 12 hónap alatt egyetlen kisiklása sem volt. 1200 métertől 2000 méterig rommá – egytelen más lótól sem látott fölénnyel – verte minden ellenfelét. Persze, hogy nem nyert Hármas Koronát, mert csak 2021 áprilisában futott először, azaz a karrierje gyakorlatilag négyéves korára datálódik.
Miért NEM minden idők legjobbja Flightline?
Mert csak hat versenyben futott!
Senki nem meri kimondani, de ez a valós ok. Egyszerűen nem merik magasabbra értékelni.
Horváth József mentorom arra tanított, hogy egyféle módon lehet sorrendbe állítani a lovakat. A legyőzöttek listája alapján. Ugye mindannyian emlékeznek, amikor a Seabiscuit című klasszikusban azt kérdezi Tony Smith a már túlzottan magabiztos Charles Howard tulajdonostól: „De kiket?” Legyőzött Seabiscuit ugyan lovakat, de kiket? – erre utalt a legendás tréner.
Márpedig Winxnél több klasszist senki nem győzött le ebben a sportágban. Szám szerint 83 Gr1-es bajnok hajolt meg előtte. Frankelt egyébként szintén részben ez a módszer repítette a Timeform lista élére, hogy (Angliából ki sem mozdulva) számtalan világklasszist vert meg. De közel sem annyit, mint Winx.
Tudom, mire gondolnak. De hát nem is futott annyi versenyben. Igen, ez igaz. De minden verseny egyben rizikó is. A sérülést és a vereséget illetően. Winx nem ért el kimagasló formákat sosem. De 43 versenyéből 37x, ebből zsinórban 33x győzött szupersztárok ellenében. Gondoljanak bele: sosem volt rossz napja? Sosem lépett gödörbe? Sosem zárták be?
Az sem feledhető természetesen, hogy Bahram, Phar Lap, Citation, Kelso, Man O’War, Ribot vagy éppenséggel Kincsem nem tudott Gr1-es versenyeket nyerni, hiszen akkor még nem léteztek ezek.
De mégis mi az, hogy jobb ló?
Örök kérdés!
Gondoljunk ismét a Seabiscuit – War Admiral pimlicoi párosmeccsre. Ki nyert? Biscuit! Ki volt a jobb ló? Klasszisokkal Admirális. Erről itt írtunk.
Hogy egy match-racen győzne Flightline Frankel (vagy szabadon behelyettesíthető név) ellen, máris újabb kérdéseket vet fel. Milyen távon és borításon? Mikor? Stb.
De, hogy ne kerüljük meg a kérdést. Flightline legyőzné Frankelt/Winx-et? Homokon 2000 méter felett valószínűleg igen, gyepen 1600-on nem! De ez csak fikció!
“A Timeform szívesen hagyja, hogy mások döntsék el, mi számít igazi nagyszerűségnek, és mennyire fontosak a képességek mellett az olyan tulajdonságok, mint a sokoldalúság, a következetesség és a hosszú pályafutás.” – olvashatóak ismét Johnson szavai.
Higgyék el, nem az volt a szándék, hogy összezavarjunk mindenkit. Sőt! Inkább a cím tisztázása lett volna a cél, de lehetetlen ezt megmondani.
Nem szerencsés korszakok legjobbjait összehasonlítani. 2018-ban vért izzadtunk és megfogadtuk: soha többé nem vállalkozunk ilyen feladatra, amikor összeállítottuk a Racing Portal legendáinak listáját.
Elégedjünk meg annyival, hogy nem akármilyen, hanem korszakos zseniket csodálhattunk imádott sportágunkban. De hogy teljes legyen a zűrzavar:
Flightline minden idők legjobb versenylova? Szerintem igen.
Mert nekem, nálam nem egyetlen kimagasló futás számít, mint a világranglistát készítőknél, hanem a teljes pályafutás. Márpedig ha el is fogadjuk Secretariat 144-es Belmont Stakesben kapott számát, de a többi versenyében közel sem került ehhez, akkor Ő nálam mindenképp csak Flightline után következhet. Ahogyan mindenki más is. (Igazán csak zárójelben: a BloodHorse-nál Secretariat csak második a XX. század legjobb amerikai lovainak listáján, a csodálatos Man O’War mögött, mert ők sem egyetlen futást kiragadva állították fel sorrendjüket. A másik: a TRC világranglistája a lovak, zsokék, trénerek vonatkozásában már minden igényt kielégítő. Egész éves teljesítményt “figyel”, azaz a ló rontani is tud a megszerzett magas száma után.)
Ha valakinek úgy jobban tetszik nevezzük mi magyarok, Kincsem után másodiknak Flightline-t.
Éljenek a lovak, éljen a lóverseny!
Képek: At The Races Twitter
