A kontinens legfontosabb versenyén sem tudott hibázni az év sztárja.
És valószínűleg az Év Lova is. Bevalljuk őszintén, a Prix de l'Arc de Triomphe előtt inkább csak "felkapottnak" tartottuk Ace Impactot, mintsem egy bizonyított klasszisnak - de legyünk őszinték, nem is mutatta meg méltó ellenfelekkel szemben valódi tudását. Persze, a hibátlan mérleg és a Derby-győzelem kiváló táptalajt biztosítanak rá, hogy egy lovat sztárkultuszba emeljen a nyilvánosság, szakmai szemmel viszont távolról sem tűnt ennyire kimagasló esélynek. Nem futott még ilyen hosszúra, sem idősebb lovak ellen, ráadásul az utolsó felkészítő versenyében is noha behúzta a győzelmet, de messze nem olyan magabiztosan, hogy itt nyugodt szívvel favorizáljuk.
És mégis, mikor a pillanat megkövetelte, ő gond nélkül felért az őt (véleményünk szerint) megelőző hírnevéhez. Ace Impact és Cristian Demuro a befutóban magabiztosan húztak el ellenfeleik mellett, ezzel pillanatok alatt szertefoszlatva minden kételyt. És nem mellesleg otthon tartva a két és félmilliós fődíjat.
Trénerként az a Jean-Claude Rouget örülhetett, aki hiába Franciaország egyik vezető idomárja évtizedek óta, az első Arc-trófeája egészen 2020-ig váratott magára - szerencsére a második gyorsan követte.
"Mikor feltűnik egy új ló, mindig azt mondjuk rá, hogy ő a legjobb, de szerintem neki van a legerősebb gyorsulása, amit valaha láttam. A versenyzésben sosem tudhatod, mi fog történni, bármilyen magabiztos is vagy. A start előtt az utolsó gondolatom az volt, ez túl szép, hogy igaz legyen. És mégis igaz volt!" - árulta el Rouget mester.
A nyeregben pedig ugyanazt a Cristian Demurót láthattuk, aki 2020-ban Sottsasst is győzelemre vezette. A mindössze 31 éves zsoké ezzel szintén második Arc-kupáját ünnepelhette. Szép keretet adhat a dolgoknak, hogy a legendás Frankie Dettori utolsó Arc-hétvégéjén épp egy fiatalabb, de szintén olasz lovas előtt hajt fejet. "Tudtam, hogy ez Frankie utolsó éve - hát megnyertem neki" - viccelődött az eufórikus hangulatban lévő Demuro.
Ami a többi indulót illeti, a dobogón teljes Frankel hegemóniát láthattunk. Ace Impact apja Cracksman, Frankel pályán és ménesben egyaránt sikeres fia, míg második és harmadik helyen Westover és Onesto maguk is Frankel-csikók.
A győztes ugyan valamelyest a célra ellépett ellenfeleitől, a helyezésekért brutálisan kiélezett csatát láthattunk. Westovertől kezdve négyen másfél hosszon belül értek be, majd kis szünet, utána viszont hatan értek be gyakorlatilag egyvonalban. A hatodik Bay Bridge és a tizenegyedik Fantastic Moon között összesen csak negyed lóhossz a bírói ítélet, átszámolva ez bő hatvan centit tesz.
De persze nem az Arc volt a hétvége egyetlen Gr1, azaz legfelső kategóriás összecsapása: szombaton kettő, míg vasárnap összesen hat verseny rajtolt el ilyen kiírással. Ennyi futamot nyilván nem fogunk hasonlóan részletezni, de a legfontosabb pontokat azért röviden kiemelnénk. (Illetve szokásosan táblázatba rendezzük a győzteseket, hiszen itt minden siker felér egy kategória megnyerésével az Európa-bajnokságon.)
A nyolc Gr1-ben ezúttal a britek gyűjtötték a legtöbb aranyérmet, szám szerint négyet, míg a hazaiak mindössze eggyel maradtak le. A vigaszdíj az írek markát ütötte, így végül nekik sem kellett üres kézzel hazamenni. Idén egy név sem emelkedett ki, egyedül Aurelien Lemaitre duplázott a zsokéknál, míg trénerek, futtatók és apamének között is nyolc teljesen eltérő győztes ünnepelt.
Ez volt tehát az Arc de Triomphe hétvégéje, a lóverseny kvázi EB-je. A szezon azonban még tartogat néhány ínyencséget az északi féltekén is: néhány hét múlva bizonyos párizsi hősöket viszontláthatunk a Champions Day-en, valamint a Tenyésztők Kupáján is.
Képek: Sporting Life
