Rendhagyó sorozattal tisztelgünk a Kentucky Derby 150 éve előtt. A második részben a rekorder zsokét mutatjuk be.

A Kentucky Derbyt, avagy a „rózsák futamát” vagy „a sport legizgalmasabb két percét” 1875-ben hívták életre. Idén pedig mérföldkőhöz érkezik, ugyanis május első szombatján 150. alkalommal kerül megrendezésre.

Addig is minden pénteken egy cikkel készülünk a másfél jubileumra, amikben specifikusan a legnagyobb sztárokra koncentrálunk – és az ő történetükre. Múlt héten a trénerekkel kezdtünk, most a lovasokkal folytatjuk, majd az apaméneken lesz a hangsúly. Végezetül pedig, már a nagy hétvégén az idei mezőnyre koncentrálunk.

A trénerekhez hasonlóan a zsokék csúcstartójának bemutatása is „dupla” cikk lesz, ugyanis náluk is ketten osztoznak a rangsor élén. Eddie Arcaro és Bill Hartack ugyanis egyaránt öt-öt alkalommal lovagoltak haza a háromévesek legnagyobb értékmérőjében.

Eddie Arcaro halmozta a kalandokat.

George Edward Arcaro 1916. február 19-én koraszülöttként, alig három kilós súllyal jött a világra Ohióban. Szülei olasz bevándorlók voltak, apja sok mindennel próbálkozott, hogy a család asztalára mindig kerüljön ennivaló. Eddie gyerekként sokkal kisebb volt osztálytársainál. Leginkább a baseball érdekelte, de elutasították a csapatválogatásnál, hiszen mindössze 157 cm magas volt. Ez egy zsokénak viszont ideális alkat.

Arcaro (balra) és Max Hirsch, két Hall of Fame tag

Munkalovasként Latonia Race Course-on (mai nevén Turfway Park) kezdett dolgozni, illegális versenyekben indult. Az elsőt 16 évesen Mexikóban nyerte, de egy évre rá már legálisan is ő volt a vezető apprentice zsoké Fair Grounds-on, New Orleansban. Mindezt úgy, hogy három hónapot ki kellett hagynia, mert akkorát bukott, hogy megrepedt a koponyája és ez egyik bordája átszúrta a tüdejét.

1934-ben lett a Calumet Farm szerződtetett lovasa és négy évvel később már egész Amerika a lábai előtt hevert, amikor Lawrin nyergében győzött a Kentucky Derbyben. Tündöklése szorosan összefonódott a múlt héten bemutatott rekorder tréner, Ben Jones munkásságával: Arcaro öt Derby-győzelméből négyet Jones lovain aratott. Egyedül Hoop Jr.-t ülte más trénernek, nevezetesen Ivan Parke-nak, akivel az 1945-ös kiadásban diadalmaskodtak.

A már említett Lawrin mellett Jonesszal két Hármas Korona-nyerőt is "befuttattak". Whirlaway 1941-ben, Citation pedig 1948-ban nyerte meg a háromévesek legnehezebb sorozatát – és persze emellett számtalan másik versenyt és címet is.

Ő a toronymagas ranglistavezető az amerikai klasszikust nyerő zsokék táborában, és az egyetlen olyan lovas, aki kétszer nyerte meg a Hármas Koronát.

Mellettük persze nem feledkezhetünk meg Hill Gailről sem, a Jones-Arcaro páros utolsó Derby-nyerőjéről (mind együtt, mind egyénileg). Továbbá az öt éven át Év Lova címet elhódító Kelso, az 1955-ben ugyanezen címmel kitüntetett Nashua, vagy utóbbi fia, Bold Ruler is vele aratta nagy sikereit.

1951-ben jelent meg önéletrajzi könyve, ahol többek között részletesen mesélt a zsokék közötti kíméletlen küzdelmekről. A New York Times újságírójának később azt mondta erről: „A zsokék az egyetlen fizetett sportolók, akiket, ha egyedül hagynánk, talán megölnék egymást.”

Hatszoros champion, 1958-ban kapta meg a United States Racing Hall of Fame elismerést. Arcaro legfőbb motorja volt a Jockeys’ Guild Inc. létrehozásának. Ez egy szakszervezet a zsokék részére, amelynek 1949-1962-ig az elnöke is volt.

24,092 lovaglás után 1962-ben vonult nyugdíjba, amikor is a karját megtámadta a bursitis, azaz a nyáktömlőgyulladás. Soha nem szeretett volna tréner lenni, de televíziós szakkommentátorként dolgozott a CBS-nek és az ABC-nek. Később a Las Vegas-i Golden Nugget kaszinó kapcsolattartója, majd a General Motors Buick-divíziójának a szóvivője lett. Sok éven át üzemeltetett egy olasz éttermet is Beverly Hills-ben. 81 évesen, 1997-ben májrákban hunyt el, Miamiban.

Bill Hartack élete csakis a lovak körül forgott.

William John Hartack Jr. néven látta meg a napvilágot 1932-ben Pennsylvaniában. Nem volt felhőtlen gyerekkora, a család nehezen ért körbe hónapról-hónapra, miután anyja autóbalesetben meghalt, mikor Bill még csak nyolcéves volt. Apja bányászként dolgozott, és egy farmot vezettek, mígnem egy éjszaka alatt leégett mindenük és hajléktalanok lettek két lánytestvérével együtt. Bill kis termete miatt Nyugat-Virginiába szegődött zsokénak, mivel apja sem tartotta alkalmasnak, hogy bányász legyen belőle.

Mikor egy családi baráttal kilátogatott a versenypályára, a lefagyott talajon hat ló egyszerre esett el lovas alatt, és megfogadta, hogy ő sohasem ül lóra. 19 évesen mégis megnyerte első versenyét, és harmadik szezonjában már az Egyesült Államok vezető zsokéja lett – bajnoki címét pedig még három alkalommal tudta elhódítani. Gyorsan felkeltette a trénerek érdeklődését: Hartack mindenkori ügynöke, Chick Lang ’54-ben már T. J. Kelly-hez irányította és Floridába költözött.

1957-ben első Kentucky Derby győzelme is megszületett – majdhogynem az ölébe hullott, mert ezt tartják az egyik legmegosztóbb lefutásnak a Derby történelmében. Bill Shoemaker elnézte a célvonalat, és idő előtt kentrére fogta Gallant Mant, így a képen látható Iron Liege nyergében Hartack pont előttük ért célba. Érdekesség, hogy Shoemaker négyszer nyert Derby-t, így, ha ott ő kaparintja meg az aranyat, most róla írnánk.

A következő évben furcsa revansot vett Hartacken a sors. Egy héttel a verseny előtt szerencsétlen módon eltörte a lábát, így Ismael Valenzuela vette át a helyét Tim Tam nyergében, és párosuk megdicsőült a louisvillei megmérettetésen.

1960-ban Venetian Way kárpótolta, 1962-ben pedig Decidedly is elhódította a rózsakoszorút, pályafutása talán legnagyobb lova azonban csak ezután következett. 1964-ben Northern Dancer diadalmaskodott a Derby-ben, majd a Preakness-ben is, bár a Belmont már nem sikerült. Akkor még nem tudta, hogy a versenysport talán legnagyobb hatású örökítőjét szerettette meg a nagyközönséggel.

1969-ben ötödjére is ünnepelhetett Majestic Prince nyergében, ezzel holtversenyben rekorderré lépett elő. Egy 1994-es interjúban a Louisville Cournier Journal újságírója pedzegette, mennyire érzi magát szerencsésnek emiatt, Hartack így válaszolt:

„Mikor ezt valaki felhozza nekem, nem hátrálok meg és mondom azt, micsoda mázlim volt. Mert ez nem szerencse kérdése. A megfelelő lovakat lovagoltam, és jól lovagoltam őket. Nagyon is büszke vagyok az eredményére.”

1959-ben iktatták be a Hírességek Csarnokába. 1952 és 1974 között az Egyesült Államokban folytatott lovas karrierje során Hartack 4272 győztest lovagolt 21 535 startból. Ez kis híján 20%-os győzelmi mutató. 39 évesen már elérte a 4000 győzelmet, amivel ő lett az ötödik a sorban. Csaknem 26 millió dolláros kereste szintén rekordnak számított akkoriban.

1974 és 1980 között - hivatkozva a megengedett magasabb súlyokra - Hongkongban versenyzett, majd 1981-ben nyugdíjba vonult. Ezután stewardként és más versenytitulusban dolgozott. 1981-ben elfogadta az ABC ajánlatát, hogy televíziós kommentátor legyen, de versenyfilmek technikai tanácsadójaként is sokat tevékenykedett.

2007. november 26-án, pár nappal a 75. születésnapja előtt holtan találták a texasi Freer város közelében, ahova minden télen vadászni járt. A kabint, ahol lakott ellenőrizték, mert napok óta nem látták őt. „Nyilvánvalóan természetes okokból halt meg már korábban diagnosztizált szívbetegségének következtében” - mondta a Webb megyei főorvos.

Sosem nősült meg. Imádta az életet, imádott randevúzni, bár kétségtelen, hogy a lovak voltak az igazi szerelmei.

Egy, a nevével fémjelzett Bill Hartack Jótékonysági Alapítványt hoztak létre, hogy emléket állítsanak a versenyzés legendájának és ikonjának, valamint folytassák a hozzájárulást az általa nagyon szeretett iparághoz, a telivér versenysporthoz.

Jövő héten folytatjuk!

Képek: Horse Racing, America's Best Racing, The Courier-Journal