Már a Hopman-kupa után is azt írtuk: sok ilyet még.

Valószínűleg nincs az univerzumban olyan teniszrajongó, aki nem élete egyik legcsodásabb élményét kapta az elmúlt hétvégén imádott sportágától. Már ha egyáltalán követte a genfi eseményeket.

Az immár harmadik alkalommal megrendezett Laver Cup (Prága és Chicago) után a "genfi szíveket törte össze". A Palexpo mindhárom nap kitehette a sold out táblát, pedig a belépőjegyárak még svájci pénztárcával sem voltak éppen olcsóak. Persze a világ minden tájáról érkeztek a „megszállottak”, hogy élőben legyenek szemtanúi ennek a csodának.

Hogy mi is ez a csoda?

Roger Federer fejéből pattant ki az ötlet, hogy két válogatott mérkőzzön meg egymással. A Team Europe-ba és a Team World-be a világranglista pozíciók alapján lehet bekerülni. Ha bárki azt hinné ez egy bemutató torna, a történelem egyik legnagyobb ma élő játékosa, Rod Laver előtt tisztelegve az óriásit tévedne. Éles mérkőzéseket játszanak a csapatok. A pályára lépő játékosokat a két „szöv.kap” jelöli ki, nevezetesen Björn Borg és John McEnroe. 

És itt érkezünk el az igazi emócióbombához. A tenisz egyéni sport. Itt azonban mindenki a társaiért versenyez. Egészen elképesztő volt látni, hogy a két bajnok, Roger és Rafa miként koncentrált minden egyes pontnál. A padon. Azaz mennyire drukkolt csapattársainak. Egészen elképesztő volt látni továbbá, hogy a két ikon mennyire nem tudott a fenekén maradni és uszkve másodedzővé előlépve öntöttek lelket az addig abszolút rosszul játszó Fabio Fognini-be, aki ettől megtáltosodott és megfordította a mérkőzését.

Ez a hétvége másról sem szólt, mint a túlcsorduló érzelmekről, a csapategységről, a szövetségről, az egymásért való küzdésről.   

A végkifejlet pedig egy hollywoodi forgatókönyvre kívánkozott. Az európai válogatott komoly előnyt épített fel, majd a Team World fordítani tudott. Már-már győztesnek tűnt, de az utolsó, mindent eldöntő meccsen a német Zverev 6:3 4:6 10:4 (super tie-break)-re verte a kanadai Raonicot elszabadítván ezzel a poklot, hiszen a közönség többsége természetesen a kékben játszó európaiaknak szurkolt, akik ezzel elmondhatják magukról: mindhárom kiírást megnyerték.

A két válogatott a Genfi-tó partján. Középen a névadó.

Csodás három nap volt, és nem ildomos az embernek ismételnie önmagát, de most sem írhatunk mást: sok ilyet még.

Képek: Laver Cup twitter