A lehető legrosszabbkor volt a csúcson, pont a második világháború legkegyetlenebb éveiben.

Csupán 1941 és 1945 között varázsolta el rajongóit a futásával, amikor újra beköszöntött a béke korszaka, őt örökre eltiltották a sportolástól, mert állítólag pénzt fogadott el a versenyek szervezőitől az indulásért. Következzen egy tüneményes tehetség, Gunder Hägg története!

Az ifjú svéd 16 esztendősen kezdett el komolyabban edzeni, és két évvel később már klasszis futónak számított. Kizárólag havon és erdei talajokon készült, és az akkor még forradalminak számító fartlek módszert alkalmazta. (Ez tulajdonképpen játék az irammal, vagyis a gyors és lassú futások kombinálása egy edzésen belül.)

Az amatőrszabályzat megszegése miatt (először) kapott eltiltásából visszatérve páratlan sorozatba kezdett: 1942 nyarán 12 hét alatt tíz világcsúcsot javított, a legnagyobb „dobása” a szeptember 20-i göteborgi versenyen volt, amikor 5000 méteren áttörte a 14 perces határt, 13:58.4-es idejénél csak 12 évvel később a nagy Emil Zátopek tudta az öt kilométert gyorsabban teljesíteni. Ez látható a nyitóképen. 1943-ban többek között 1500-on futott rekordot, az Európa-csúcsot épp a mi Szabó Miklósunktól vette el. Hägg volt Nurmi óta az első, aki 1500 és 5000 méter között minden távon világcsúcsot javított.

A sajtó imádta, hangzatosabbnál hangzatosabb neveket ragasztott rá: Gunder Királynak nevezték odahaza, német nyelvterületen a csodálatos melléknevet érdemelte ki, Wunder-Gunderként emlegették, máshol meg a Göteborgi Robbanás lett a „megszólítása”. Szenzációs teljesítményét a stockholmi napilap, a Svenska Dagbladet, aranyéremmel jutalmazta, az Associated Press hírügynökségnél pedig 1943-ban ő lett az év sportolója – első nem amerikaiként.

A képen Hägg 1942. július 1-én épp Slottskogsvallenben fut 1 mérföldön 4:06.2-vel világcsúcsot. Ezt a rekordot később egészen 4:01.4-ig „tolta le”, és csak - az általunk korábban már bemutatott - Roger Bannister javította meg 1954-ben, az „álommérföld napján”.

A háború után viszont már nem futott többet, ugyanis egy újabb profivád miatt életre szóló eltiltást kapott, így, bár még csak harmincéves lett volna, az 1948-as londoni olimpián sem állhatott rajthoz.

Hägg a civil életben is elég színes pályát futott be. Emlékiratai megírása mellett dolgozott favágóként, tűzoltóként, nyakkendő-, illetve nőikalap-árusként. A 60-as években meglepő módon került újra címlapokra. Jogvitába keveredett ugyanis egy svéd zenekarral, amely Gunder Hägg néven lépett fel. A több évig tartó bírósági huzavona végén a banda Bla Taget (kék vonat) néven folytatta.

Az atléta utolsó önéletrajzi könyve 1987-ben jelent meg. Utána teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, harmincnégy nappal 86. születésnapja, azaz 2004. november 27-én Malmöben hunyt el.

Egy amerikai filmhíradó részlete Hägg Egyesült Államokbeli versenykörútjának egy állomásáról: