Chris Chataway története

A London elegáns negyedében, Chelsea-ben született Christopher első bajnoki címét 21 esztendősen 1952-ben szerezte. Még ugyanebben az évben olimpiai döntőt futhatott Helsinkiben 5000 méteren, ám meglehetősen pechesen fejezte be. Az utolsó körben rövid időre élre állt, de a cseh Emil Zatopek és a francia Alain Mimoun hamar visszaelőzték. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, de a célegyenes bejáratánál – talán a futópálya peremére lépve – Chataway elesett, így az éremre sem maradt esélye. Mire feltápászkodott, a német Herbert Schade ellépett tőle és a brit Gordon Pirie is megverte végül, így csak ötödik lett.

Az a helsinki 5000-es döntő, benne a nevezetes eséssel:

A következő évben már tagja volt a britek 4x1 mérföldön világcsúcsot javító csapatának, és 1954. május 6-án iramfutóként segítette Roger Bannistert a 4 perces álomhatár áttörésében a mérföldes távon. Hat héttel később az angol bajnokságon 3 mérföldön már ő futott világcsúcsot, de a versenyt mégsem nyerte meg, a vele azonos időt teljesítő Fred Greent hozták ki a versenybírók győztesnek. Augusztus 29-én a berni Eb 5000-es fináléjában ugyan legyőzte a nagy Zatopeket, viszont kikapott Kuctól.

A visszavágásra nem kellett sokat várni: október 13-án a London-Moszkva atlétikai viadalon (igen, igen, akkor még ilyesmi is volt) Chataway megint összecsapott 5000 méteren Kuccal. A két klasszis óriási iramot diktált, menet közben a szovjet 3 mérföldön megjavította a világcsúcsot, ám a célba ezúttal a brit ért be hamarabb (egyetlen tizeddel) és 13:51.6-tal világcsúcsot javított – más kérdés, hogy a rekordot tíz nappal később Kuc visszavette.

Ezzel azonban nagyjából el is lőtte a puskaporát. 1955-ben még nyert ugyan egy újabb országos bajnokságot 3 mérföldön, de miután az 1956-os Melbourne-i olimpián csak 11. lett kedvenc távján – igaz, előtte sokat betegeskedett –, bejelentette a visszavonulását. Mindössze 25 esztendősen...

Chataway már 1955-ben elkezdte civil életét építeni, az Independent Television Newsnál lett hírolvasó. Hamarosan a Konzervatív Párt színeiben politizált már, és 1959-ben bekerült a brit parlament alsóházába. Szűzbeszédében az ellen emelt szót, hogy az angol krikett-válogatott az apartheid politikát folytató Dél-Afrikába készült turnéra. Érdemeiért az ENSZ által a menekültek évének kikiáltott 1960-as esztendőben a Nansen-díjjal tüntették ki. Miután a képviselői helyét 1966-ban elveszítette, a londoni nevelésügyi hatóság elnöke lett, majd 1969-ben újra bekerült a parlamentbe. Mi több, amikor a toryk 1970-ben váratlanul többséghez jutottak, Edward Heath kormányában két évig Postaügyi és Telekommunikációs miniszter lett. Az ő hivatali idejében szüntették meg a BBC monopóliumát és engedték be a rádiós piacra a kereskedelmi adókat.

A politikának hátat fordítva 1974 és 1988 között az Orion Bank igazgatója volt (anno Oxfordban filozófiát, politológiát és közgazdaságtant tanult), majd több szervezet tiszteletbeli elnökségét vállalta el. Segítette a London Maraton, és elnökként a Brit Nemzetközösségi Játékok szervezőit is.

Érdemei elismeréseképpen Erzsébet királynő 1995-ben lovaggá ütötte.

Sir Christopher Chataway 2014. január 19-én, tizenkét nappal 83. születésnapja előtt hunyt el.

A nyitóképen 1954-ben a Mirror fotóján.