…avagy megnéztük a rekordbajnokot.

A 21 év után az NB I. A csoportjába visszajutó, 33x-os bajnok Budapesti Honvéd,  a nyitóforduló (Falco) után ismét egy nyugat-dunántúli alakulatot, a négyszeres bajnok Zalaegerszeget fogadta szombat délután a Ludovika Arénában.

A két csapat közös múltja ezzel újjáéledt, hiszen 1986-ban, 94-ben és 95-ben e két gárda (illetve elődeik) játszották a bajnoki döntőt, amelyek közül mindhárom fővárosi sikert hozott akkoriban.

A csapatok ellenkező előjelekkel várták a találkozót, hiszen a ZTE otthon kapott ki az Albától szerdán, míg az újonc Oroszlányban tudott győzni.

A két tábornak köszönhetően kiváló hangulatban kezdődött a találkozó. A hazaiaknál Tanoh Dez András, míg a vendégeknél Polster Attila kezdett U23-asként. A meccs jobban indult a kékek számára, akik O’Reilly kosarával megszerezték a vezetést. Ezt gyorsan egalizálta még a Honvéd, de ezt követően soha többé nem volt döntetlen az állás. Az első tíz percben nem is igazán látszódott a két keret közötti különbség, mert a mindösszesen egy légióst foglalkoztató Honvéd derekasan állta a sarat, elsősorban Völgyi Marcell és Demeter Attila pontjainak köszönhetően. Vendégoldalon Polster nyolc perc után már nyolc pontnál járt csapata pedig 27:20-ra hozta a nyitó játékrészt.

A statisztikát böngészve elmondható, hogy minden mutatóban jobb volt a három amerikait és két szerbet foglalkoztató ZTE. 

A folytatásban sem következett be döntő változás, – igaz a bosnyák Mijovic is elkezdte termelni a pontokat piros-fehérben –  ráadásul a félidő utolsó pillanataiban főszerepet kérő és kapó, 18 éves Hajdú Péter háromra hozta fel övéit.

41:44 a félidő.

Mindent megpróbáltak a hazaiak, de sosem jutottak el az egyenlítésig. Többször is zárkózni tudtak, de vagy Keller hármasa hűtötte le a kedélyeket, vagy O’Reilly, Trice vagy Smith pontjai lökték tovább a Zalaegerszeg szekerét. A nyitóképen látható Mijovic is folytatta a pontgyártást és egyedüli ellenpólusként a 3. negyed után már 23 egység állt a neve mellett.

De a Honvéd még mindig nem rogyott térdre.

Minekutána Ostojic a meccs 35. percében kihagyta csapata első és egyetlen (!) büntetőjét, a piros-fehérek Tanoh Dez triplájával 74:77-re zárkóztak. Izzott a csarnok. Ahogyan az egész meccsen sohasem, a döntő ütést ekkor sem sikerült bevinni, mert a ZTE O’Reilly és Ostojic pontjaival lezárta a találkozót.

A látottak alapján nehéz eldönteni, hogy a Honvéd teljesített erőn felül, vagy a Krasovec-gárda tudása alatt, mert a két keret összetételét tekintve a végeredmény igencsak szorosra sikeredett. Erre a következő fordulókban kapunk majd választ.

Sebastjan Krasovec nyilatkozata kiválóan összegzi a látottakat: “Ahogy a mérkőzés előtt is mondtam, tudtuk, hogy ez egy nehéz összecsapás lesz. A Honvéd igazi csapatként játszik, küzd, nem enged könnyű kosarakat, ezúttal is pontosan így történt a pályán. Nem kaptuk el a fonalat az elején, aztán a második negyedben kialakítottunk egy kis előnyt, majd hibáztunk párat, ők ezt kihasználták, és felzárkóztak ránk. A Honvéd jól játszott, szervezetten és fegyelmezetten. Biztos vagyok benne, hogy egyetlen csapatnak sem lesz egyszerű feladat itt nyerni.“

A vártnál talán szorosabb végeredmény természetesen nem zavarta, a már a csarnokban fiesztát kezdő egerszegi szurkolókat, akikre vélhetően egy kellemes utazás várt hazafelé.

A végeredmény: Budapesti Honvéd SE – Zalakerámia ZTE KK 76-83 (20-27, 21-17, 19-21, 16-18)

Kép: Hunbasket