Vészesen közeleg a nap, amikor utoljára láthatjuk versenyben lovagolni korunk élő legendáját, Frankie Dettorit, aki szeptember elején a Kincsem Parkban is tiszteletét tette.

Az nem friss információ, hogy Frankie Dettori a szezon végén visszavonul. Az idén 52 éves zsoké terveit már év elején bejelentette, lezárásként pedig sosem látott világkörüli turnéra indult, hogy minél több pályán versenyezzen - így kötött ki többek között Budapesten is a Kincsem Díj napján.

Mielőtt áttérnénk felfoghatatlan karrierjének méltatására, kezdjük a (tegnap lógva hagyott) legfrissebb eredménnyel: szombaton Inspiral nyergében elhódította a Gr1-es, azaz lehetséges legmagasabb besorolású Sun Chariot Stakes fődíját, ezzel ötszázadik newmarketi "aranyérmét" szerezte meg. Ha minden a tervek szerint alakul, két hét múlva ismét ő lovagolja a kancát a Champions Day-en, ami egyben Dettori utolsó brit versenynapja lesz.

Aztán irány az Egyesült Államok és a Tenyésztők Kupája, majd a Melbourne Cup Ausztráliában.

Utóbbi az egyetlen nagy trófea, amely még hiányzik a roskadozó vitrinjéből.

Eredetileg itt ért volna véget a turné, de a Racing Post megkeresésére elárulta: amennyiben a brit Kinrosszal futtatói úgy döntenek, kiutaztatják Hongkongba a Turf Világbajnokságra decemberben, annyival eltolja a nyugdíjba vonulását. (Ha mégsem, akkor november elején búcsúzunk az olasz zsenitől, Kinrosst pedig szintén a Champions Day-en lovagolja utoljára.)

Még több koszorú, talán még több könnycsepp.

De Dettori búcsúturnéja a világ versenyzésében 52 évesen kezd kissé bonyolulttá válni. Minden egyes megnyert nagydíjjal és minden egyes szikrázó nyeregbeli teljesítménnyel egyre bizonytalanabbnak tűnik a távozás. Ezzel kapcsolatban a TRC lapjain Paul Hayward is kifejtette gondolatait, amit mi kicsit a saját arcunkra, véleményünkre formálva közvetítenénk.

"Számunkra, a hálás közönség számára a válasz Dettori sugárzó tehetségének megerősítésére egyszerű: maradjon, ne menjen, forduljon vissza, ne fosszon meg minket attól a kényelemtől, hogy a legjobb zsoké üljön kedvenceink nyergében. A szórakoztatóiparban a csúcson távozol, és hagyod, hogy még többet akarjanak" - írja Hayward.

Mégis mindig fennáll a veszélye, hogy rosszul időzítenek. Nem mintha bármelyikünknek is meg kellene mondania Dettorinak, hogy mit tegyen. A dilemma azonban minden szakmában dolgozó ember számára átélhető. Mikor ért el annyit, hogy most már "elég"?

A távozó sztárok sok mindenről lemondanak. A rivaldafény, az elismerés, a győzelem adrenalinja, a rendszer, a fegyelem, a cél és igen, a pénz. Van egy "Group 1-es gazdagság", amelyről Dettorinak le kell mondania, ha karácsonykor ex-zsokéként ébred. Ezekben az őszi hónapokban olyan fiatal lovakat fog ülni, amelyek mind-mind ígéretek, de jövő tavasszal már valaki más tarthatja kézben a gyeplőt. Lehet, hogy egy másik vigyorgó lovas fog a nyereményekben és a sikerben fürdőzni.

Dettori dilemmája az egész sportvilágban visszhangra talált.

Minden nagy karrier véges természetét jobb kezelni, mint tagadni. Fájdalmas az időhúzás. Sokan gyászként élik meg. Egy szupersztár fényes napjai fényképek és trófeák halmazává válhatnak, amelyek a veszteség érzésével árasztják el az otthont. Néhányan soha nem tudnak ehhez megfelelően alkalmazkodni.

A londoni O2 Arénában tavaly, utolsó teniszmeccse után síró Roger Federer emléke a pálya szélén könnyes szemmel illusztrálta, milyen fájdalmas és zavarba ejtő lehet a befejezés. Federer annyira sírt, hogy Rafael Nadal is zokogni kezdett együttérzésében. A Manchester United hátvédje, Gary Neville 2011 februárjában egy napon lesétált a pályáról, és ott helyben visszavonult, miután 602 alkalommal játszott klubjában. A teste elárulta őt. Mások kitartanak, nem hajlandók elhinni a hanyatlásuk bizonyítékait, vagy bravúrosan leplezik azt.

Sok sportágban az élet a harmincas évek közepén kettéválik. Dettori már messze túl van ezen a ponton. Piggott 59 éves volt, amikor végül visszavonult, öt évvel korábbi szenzációs visszatérése után. Dettori lovas karrierje 37 évet ölel fel, rengeteg hullámzással. Bármennyire is kisfiús a közönég által megismert arca, minden értelemben veteránnak számít. Jelenlegi formája azonban szinte absztrakcióvá teszi a korát.

Talán attól felszabadultan, hogy tudja, a függöny leereszkedik, bátran, szabadon és pontosan lovagol. A fénykora nemhogy nem tűnik el, hanem inkább új kifejezésre talál. Az augusztus 23-i yorki Juddmonte International győztes lovaglása Mostahdafon például nem egy olyan ember tette, aki a fény kihunyása ellen harcol.

Az ikonikus győztes leugrás

A nemrégiben elsütött vicce, miszerint folytatja, ha egy szaftos megbízást kap, talán csak rosszindulatú volt. De joggal merülhetett fel a kérdés, hogy vajon nem a tervének első csattanóját halljuk-e, hogy új életet kezdjen a londoni Mayfairben, ahol a felső tízezer imádni fogja, de a képernyőkön olyan lovak nyerik a nagyversenyeket, amelyeket ő is lovagolhatott volna. A lóversenyzés még a közismert neveknek sem nyújt garanciát arra, hogy az idei öröm a következő szezonra is átnyúlik.

Dettori visszavonulása egy időre lelomboz bennünket. A gyász, a hála, a nosztalgia és egy kis félelem fog ásuhanni a gondolatainkon, hogy vajon

képes lesz-e valaki megfelelően helyettesíteni őt?

Tudjuk, hogy a búcsúra a Champions Dayen Ascotban, majd a tengerentúlon is sor kerül. Azt is tudjuk, hogy három lehetősége van: kitart a visszavonulási terve mellett, visszafordítja azt, vagy visszalép, és később, egy váltás után visszatér. Piggott visszavonult, de 54 évesen visszatért. Tizenkét nappal az engedélye megújítása után megnyerte az 1990-es Breeders' Cup Mile-t Royal Academy-vel. "Pályafutásom során soha nem volt ennél édesebb pillanat" - mondta akkor Piggott.

A különbség az, hogy Dettori lovaséletének több aspektusa lesz, mint Lester Piggotténak volt. Vannak dolgok, amelyeket nem láthatunk - a Dettori család által hozott áldozatok, amelyeket talán vissza akar majd fizetni; a súlykontroll; az utazás és a stressz, a késztetés, hogy új dolgokat próbáljon ki. Visszavonulni akarni könnyebb, mint rákényszerülni. Csak találgatni tudjuk, hogy Dettori idei nyári túláradó lendülete mennyiben gyökerezik a közelgő felszabadulás érzésében.

Minden naplementével együtt jár a sötétségtől való félelem. A versenyzésben a mázsaházban lévő riválisain kívül senki sem akar búcsút venni Frankie Dettoritól (még ők is ellentmondásos érzéseket fognak érezni, hiszen ő csábítja a tömegeket a pályákra). Ez egy nagyon is nyilvános dilemmának tűnik.

A valóságban viszont rendkívül személyes.

A cikkben szereplő gondolatok eredeti forrása a Thoroughbred Racing Commentary.

Képek: Racing Post