Elégedetten térhet haza az öreg kontinens küldöttsége Amerikából.

A hétvégén Santa Anita adott otthont az év egyik legnagyobb amerikai találkozójának, a Breeders' Cup-nak. Vagy ahogy a szervezők hívják, Telivér Világbajnokságnak - bár megkérdőjelezhetnénk, az idei, negyvedik kiadás kiérdemelte-e a nem hivatalos becenevet, hiszen a vártnál sokkal kevésbé lett nemzetközi a rendezvény.

Azért azok, akik mégis ott voltak Európából, tisztesen helytálltak. A 14 Tenyésztők Kupája-futamból öt fődíját sikerült ellopni, ami eggyel elmarad a tavalyitól, de még így is kiemelkedő eredmény. Különösen azt nézve, hogy míg a tavalyi Classic-on Flightline teljesen kiérdemelten ellopta a reflektorfényt, addig az idei szinte teljes érdektelenségbe fulladt.

Nem úgy a Turf, a legpatinásabb gyepre kiírt BC-verseny. A korábbi eredmények alapján mindenki arra számított, hogy az európai indulók maguk között döntik el a sorrendet, hiszen számos idei Gr1-győztes nevét megtaláltuk a startlistán. Végül azonban távolról sem így lett, sőt valószínűleg az egész hétvége leginkább nemzetközi csatáját láthattuk a finisben. A dobogó mindhárom fokára más földrész állhatott fel, ráadásul mindhárman bő egy hosszon belül szelték át a képzeletbeli célszalagot.

A győztes pedig Auguste Rodin, akitől most sajnáljuk csak igazán, hogy kihagyta az Arc-ot. Deep Impact fia ismételten bebizonyította, hogy nem csak a franciák tudhatnak magukénak egy fergeteges háromévest az idén. Igaz, Ace Impacttel ellentétben ő nem nyerte meg Európa legnagyobb futamát, és nem hibátlan a mérlege, de immáron ötödik csúcskategóriás diadalát aratta, ebből négyet idén, ráadásul kettőt idősebb lovak ellen. Nem lepődnénk meg, ha fantasztikus teljesítményét a Cartier Awards-on akár egy "Év Lova" címmel honorálnák a voksolók.

Az Aidan O'Brien - Ryan Moore párosnak ráadásul ez már a második volt a hétvégén. Itt sem hibáztak a favorittal, ehhez viszont szükség volt Moore rutinjára és higgadt lovaglására. A kanyarba még a mezőny végén fordultak, de a jó helyezkedésnek köszönhetően a célegyenesre érve már elől volt, belső íven, ahonnan Auguste Rodin zavartalanul meg tudott indulni. Az amerikai Up To The Mark és a japán Shahryar is megizzasztották, de megelőzni már nem tudták a kettős (angol és ír-) Derbynyerőt.

"Hihetetlen volt de Ryan nagyon bízott benne. Nem csinál sokat amikor elöl van, ami egy kicsit aggasztott, de ő egy szuper ló. A hét folyamán nem hittem el, hogy milyen jól galoppozik így azt kérdeztem magamtól, hogy jól tettük, nem kellett volna inkább ott lennünk a Classic-ban?" - árulta el kétségeit az ünneplő O'Brien, aki az egyetlen tréner a BC történelmében, aki ugyanazt a futamot hét alkalommal nyerte meg.

Talán majd jövőre... Azt viszont egyértelműen elmondhatjuk, az idei Classic-nak biztos nem ártott volna egy kis vérfrissítés. Az Egyesült Államok egyik, ha nem a legfontosabb versenye, ahol minden korosztály és régió legjobb távfutói összecsapnak a klasszikus 2000 méter homokon, és a győztest rendre az Év Lovává koronázzák. De bevalljuk őszintén, ez a kiadás szinte teljes érdektelenségbe fulladt.

Se egy kiemelkedő sztár, se egy kilátásban lévő match race, de még csak egy izgalmas vendég sem színesítette a 2023-as Classic-ot. White Abarrio (Race Day) a győztes a japán Derma Sotogake előtt, aki talán a futam egyetlen üde színfoltja. Csak, hogy kicsit kontextusba helyezzük a dolgokat, ő sem egy nagy név ám: egyetlen említésre érdemes győzelme az Emirátusok Derbyje a még mindig elég kihalt Dubai Világkupán, a Kentucky Derby hatodik helyezése óta pedig egyáltalán nem is futott. De úgy tűnik, ez pont elég volt egy ezüstéremhez a kontinens (elvileg) legnagyobb versenyében.

És még mielőtt bárki félreérti, távolról sem célunk lehúzni specifikusan ezt az egy lovat. Csupán túl jól illusztrálja, mekkora csalódás az idei Classic. A mezőny tele középszerű lovakkal, akik nyertek már néhány kisebb versenyt vagy fel tudnak mutatni egy-két komolyabb helyezést, de semmi kiemelkedőt nem tettek le az asztalra. White Abarriónak elég volt tenni a dolgát, és lehet, hogy máris zsebben van az Év Lova cím.

Most, hogy a két legfontosabb versenyről részletesebben beszéltünk, a maradék tucatról értelemszerűen már nem fogunk. Az eredményeket ismét megtalálják összesítve, mi pedig csak a fő érdekességeket emelnénk ki:

• Miután tavaly Ryan Moore négy győztessel letaszította a hétvége trónjáról Irad Ortiz Jr-t, a hazaiak rendszeres bajnoka most visszavágott. Idén is három telivért lovagolt haza, ezúttal azonban ez elégnek bizonyult a csúcshoz.
• Ortizhoz hasonlóan William Mottnak is a zárófutam, a Sprint volt a harmadik, ezzel ő az egyetlen triplázó a trénereknél. Az előző kettőt azonban eltérő felállásban, Junior Alvarado lovaglásával ünnepelhette.
• A trénereknél Charlie Appleby és Aidan O'Brien a tavalyi dupla-tripla helyett idén mindketten "csak" dupláztak. Az öreg kontinens ötödik aranyát John és Thady Gosden szállították a Filly & Mare Turf-ön, Frankie Dettorival a nyeregben. Duplázott még továbbá Chad Brown, a turf amerikai királya is. A Godolphin viszont egy-kettőt ért el a Mile-ban.
• Zsokéknál már említettük Irad Ortiz Jr. (3), Ryan Moore (2) és Junior Alvarado (2) menetelését, mellettük mindenki maximum egyszer lovagolta vissza aktuális hátasát a győztesek körébe.
• Három címvédést láthattunk. Cody's Wish, Elite Power és Goodnight Olive megnyerte ugyanazt a futamot, amelyet 2022-ben.
• Nemzetek szerinti bontásban a 14 futamból kilencet a hazaiak, hármat a britek, kettőt pedig írek nyertek.
• Ha már a mezőnyök nem, legalább a befutók izgalmasra sikeredtek: tíz futamban is maximum egy hossz, de leginkább még kevesebb volt az aktuális nyerő előnye az ezüstérmessel szemben.

Ez volt tehát a negyvenedik Tenyésztők Kupája. Távolról sem a legszínvonalasabb az elmúlt négy évtizedből, de legalább európai szemmel sikeres. Reméljük, holnap a Melbourne Cup majd feledteti az ambivalens érzéseket. Mi más, ha nem a futam, ami megállít egy nemzetet?

Kép: Racing Post